Egyszer mindenkinek el kell távozni – ez nem kérdés. De kell-e erről beszélni? És mit lehet mondani? És mikor? És hogyan? – a kérdés, ami minden korban foglalkoztatta az emberekhez szóló alkotókat, így a zeneszerzőket is.

Bartók még a humoros darabjaiban is hagyott valami testamentum-jellegűt, és mindig volt benne valami komoly, ahogyan Kocsisban is. Az ifjú Lisztet inkább a halál misztikuma ragadta meg, de inkább érdeklődéssel, mint félelemmel. A fiatal Richard Strauss pedig fennkölt romantikával festette meg, ahogyan az örök lélek elhagyja az elmúló testet – és a halálos ágyán azt mondta, pont olyan érzés, mint amilyennek 60 évvel korábban megírta. És mit mond erről a témáról a ma élő fiatal szerző, Balogh Máté? És mit gondol Ön? A koncerten kiderül!