Bizonyos szempontból Beethoven a legnémetebb zeneszerző. Szigorú elvek, nagy és nemes célok, profizmus, újat akarás. Másrészt talán ő volt az, aki úgy teremtett szabályokat, hogy azokat minduntalan feszegetni akarta, aki saját legharcosabb mondanivalói között is szeretett volna valami végtelenül finomat és személyeset mondani. Szangvinikus természete újra és újra bajba sodorta a kor hierarchikus világában; ő volt az egyik első, aki nem egy közösség, hanem saját nevében szólt a társadalomhoz. Poulenc, Ibert és Ravel a francia világ szabadabb levegőjében éltek, de a 20. század gondolkodása megkülönbözteti őket nagy francia elődjeiktől. Muzsikájukban mindig van valami táncos, valami elvágyódó és valami távoli. E szabad alkotók zenéit hallhatjuk ezen a koncerten.