Richard Strauss évtizedeket töltött karmesterként a Bécsi Filharmonikusoknál, így az együttes szinte otthonának számított. Kézenfekvő volt tehát, hogy a zeneszerző-karmestert fanfárt írjon a zenekar számára, amely aztán afféle névjegye lehet az együttesnek. E fanfár hozza el ezen a hangversenyen Bécset Pécsre. A művet szintén Richard Strauss kompozíciója, az Oboaverseny követi mely ugyan nem köthető szorosan Bécshez, kései „ujjgyakorlat” lévén sokat merít a klasszikus bécsi mesterek dallamosságából. A mű keletkezésének érdekessége, hogy az ötlet az 1945-ös amerikai megszállás alatt jött egy amerikai katonától, aki egyébként oboista volt civilben, és ott tartózkodása során többször is felkereste az idős mestert, és bár Strauss határozott nemmel felelt az oboaverseny ötletére, végül mégis megírta a művet. A hangversenyt a nagy romantikus bécsi mester, Anton Bruckner III. szimfóniája zárja, melyet a Wagner előtti tisztelgés ihletett – s ezáltal még teljesebb módon mutatja be azt, ami Bécs a zenében: nagy kultúrák és nagy szerzők találkozóhelye, a zene históriájának állandó színpada, a német zenekultúra világítótornya, ugyanakkor az egész egyetemes zenetörténet fontos igazodási pontja.