1 2 3

Varga Tibor 100

Csodagyerekek a Pannon Filharmonikusokkal

Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr rondó (K.373)
Nikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas – fantázia
Manuel de Falla: La vida breve (Rövid élet) – I. spanyol tánc
Ludwig van Beethoven: F-dúr románc, Op. 50
Franz Waxman: Carmen-fantázia
Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr hegedűverseny (K.207)
Camille Saint-Saëns: III. (h-moll) hegedűverseny – I. tétel
Fritz Kreisler: Liebesleid (Szerelmi bánat)
Fritz Kreisler: Kínai tamburin (Tambourin chinois)
Ernest Chausson: Poéma, Op. 25

Chloe Chua – hegedű
Edna Unseld – hegedű
Laurentia Jinan Woo – hegedű
Mariam Abouzahra – hegedű
Seohyun Kim – hegedű

Vezényel: Varga Gilbert

Koncert várható hossza: 110 perc
Jegyárak: 2200, 3200, 4200, 5200 Ft
Jegyvásárlás
Koncert kép

A hangverseny tisztelgés a 100 éve született hegedűművész és tanár, maestro Varga Gilbert édesapja, Varga Tibor előtt.

Varga Tibor Győrben született 1921. július 4-én, 2003. szeptember 4-én hunyt el Grimisuat-ban.  Hegedűművész, karmester és nemzetközi szintű zenepedagógus volt. Ő maga is már hatévesen belépett a zenei világba, tízévesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta. Hubay Jenő volt, aki felismerte a fiatal hegedűművész tehetségét, akit 10 évesen fölvettek a budapesti Zeneakadémiára. Hubay mellett Carl Flesch növendéke volt. 1938-ban fejezte be akadémiai tanulmányait, ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát hallgatott. Már zeneakadémiai évei alatt turnézott külföldön. 1947-ben emigrált Londonba. 1949-től Detmoldban tanított, 1956-tól élt a svájci Sionban. Varga Tibor több francia és svájci város tiszteletbeli polgára. Németország, Franciaország, Magyarország és Svájc több magas kitüntetésben részesítette.

Ezen a koncerten olyan fiatal, alig tizenéves versenygyőztes hegedűművészek, "csodagyerekek" mutatkoznak be, akik a pályájuk elején tartó tehetségek, mégis játékukban ott hordozzák a legendás magyar hegedűiskola évszázados hagyományát. Varga Tibor hegedűművész egész életében nagy hangsúlyt fektetett a fiatal tehetségek felkutatására, magasabb szintű képzésükre és tehetségük felvirágoztatására. Így tett fia, Varga Gilbert is, amikor az édesapja emlékére rendezett hangversenyre összehívta a világ hegedűs csodagyerekeit. Erre az estére öt rendkívül fiatal és máris igen komoly repertoárt játszó hegedűs érkezik Pécsre a Kodály Központba, illetve Budapestre a Zeneakadémiára.

 

Olyan művészpalánták, akik minden bizonnyal a XXI. század legnagyobb hegedűművészei között foglalják majd el a helyüket. Dél-koreai, az Egyesült Államokban élő dél-koreai, szingapúri, svájci, valamint Bécsben élő magyar fiatal gyűlik össze a hangverseny miatt a világ különböző pontjairól. Mindannyian meteorként robbantak be a zenei életbe és sorozatosan bizonyítanak a világ különböző rangos zenei versenyein.

A színes és gazdag műsor az ő repertoárjukból állt össze. Mindenki hoz magával egy zenekari darabot vagy egy-egy versenymű-tételt, amelyen keresztül bemutatkozhat a zenekarnak és a közönségnek. A legtöbb koncerten csak egy szólistát csodálhatunk, őt is csak a hangverseny egyik részében. Aki szereti a különböző egyéniségeket, a fiatal virtuózokat, mindenképpen látogasson el erre a koncertre, hiszen most egész este ők lesznek reflektorfényben!

A produkció a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Koncert kép

 

Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr rondó (K.373)

A C-dúr rondó az E-dúr Adagióhoz (K.261) hasonlóan a salzburgi hercegérsek szólóhegedűse, Antonio Brunetti számára készült. Az olasz származású érsek ugyanis 1781-ben hosszabb időre Bécsbe vitte a zenekarát, hogy a bécsi elit számára is bizonyítsa, milyen színvonalú együttest tudhat magáénak Leopold Mozart vezetésével, Wolfgang Amadeus koncertmesteri tevékenységével, és Brunetti szólóival. E reprezentatív utazás alkalmára született a mű, hogy Brunetti új darabbal is felléphessen. A siker nem maradt el, ugyanakkor a hercegérsek számára mégis végzetesnek bizonyult ez az utazás. Az ifjabb Mozart (1756-1791) ugyanis, miután a hercegérsek megtagadta az önálló bécsi koncertjéhez való hozzájárulást, Leopold Mozart és a hercegérsek nagy felháborodására felmondta salzburgi állását, és Bécsben kezdett „szabadúszó” zenész életet. A zenetörténet bizonyára másként alakult volna, ha Mozart visszatér a zenekarral Salzburgba. És bár a C-dúr rondó zenéje nem hordoz ebből a konfliktusból semmit, mégis egy korszakos mű, melynek bemutatója kapcsán új irányt vett Mozart élete.

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas – fantázia

Az aranykakas Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844-1908) utolsó, háromfelvonásos operája. A mű a katonai vezetők, az arisztokrácia és a politikai elit tehetségtelenségét állítja színpadra, így oroszországi bemutatóról sokáig szó sem lehetett, utána is inkább csak rövidített, átdolgozott változatokban adták elő. A II. világháborút követően viszont igazi sikerdarabbá vált, sőt, Rimszkij-Korszakov egyetlen olyan operájává lett, amelyet Magyarországon is bemutattak. A zeneileg igen színes, és sok iróniát is tartalmazó operából Efrem Zimbalist készített koncertfantáziát hegedűre. Az elkészült mű nemcsak az opera népszerű és fülbemászó témáit sorakoztatja fel, hanem a hegedűjáték virtuóz technikáit is.

Manuel de Falla: La vida breve (Rövid élet) - I. spanyol tánc

Újabb opera kerül ezzel a művel a színpadra, de ezúttal csak egyetlen részlet az operából, mely eredetileg zenekari közjáték, és ma este Fritz Kreisler jóvoltából hallhatjuk hegedűszólóval. Manuel de Falla (1876-1946) La vida breve című operája a 19. századi Granadában játszódik, ahol a konfliktust a főhős kettős élete okozza: míg szerelmi viszonyban él egy szegény lánnyal, feleségül vesz egy gazdag úri hölgyet, és a nagyszabású esküvő persze nem marad titokban. Az esküvőnek pedig nélkülözhetetlen kelléke a tánc, így de Falla sem mulasztotta el, hogy néhány karakteres táncbetéttel gazdagítsa az operát. Ezek közül halljuk most az I. spanyol táncot.

Ludwig van Beethoven: F-dúr románc, Op. 50
 

Ludwig van Beethoven (1770-1827) ifjúkorában, 1798-ban írta F-dúr románcát, mely végül csak a G-dúr románc után, 1805-ben jelent meg, így a szerző második hegedűrománca néven is ismerjük, de valójában ez a korábbi, sőt, egyes kutatók azt feltételezik, hogy a bonni években elkezdett, majd félbehagyott hegedűversenyt szándékozta tovább írni egy lassú tétellel, de az a hegedűverseny végül soha nem készült el. A lírai tónusú, rondóformában írott tétel még sokban emlékeztet Haydn és Mozart stílusára, ugyanakkor bensőségessége és expresszivitása előre vetíti Beethoven későbbi lassú tételeit is.

Franz Waxman: Carmen-fantázia

Franz Waxman (1906-1967) 1946-ban a Humorosque című filmhez írt zenéjéhez komponálta eredetileg hegedűre és zongorára a Bizet Carmenjének témáira írt fantáziát, mely olyan sikert hozó virtuóz hegedűdarab lett, hogy még abban az évben kibővítette, és önálló műként is elindult a siker útján. Máig számtalan rangos hegedűművész tűzi műsorra, nem véletlenül, hiszen igazi „kasszasiker” darabról van szó. A rendkívül látványos mű hamarosan többféle zenekari kíséretet is kapott, sőt, több szólóhangszeren is színpadra került, így például trombitán vagy brácsán is. Az opera tehát nemcsak Bizet sikeréhez volt elég, de még hegedű fantáziából is megért kettőt, hiszen Waxman művétől függetlenül, Pablo de Sarasate is írt ilyen művet a Carmen dallamaira.

Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr hegedűverseny (K.207)
I. Allegro moderato – II. Adagio – III. Presto

Az ifjú Mozart hegedűsként legalább annyira kiválónak bizonyult, mint billentyűs szólistának. Zongoraversenyei végigkísérik munkásságát, még az utolsó tavaszán is komponált egyet, autentikusnak tekinthető hegedűversenyből viszont mindössze ötöt írt, nagy valószínűséggel mind az ötöt az 1775-ös évben. A sorban első a ma elhangzó B-dúr versenymű, melynek kétféle zárótételt is komponált, a már említett Antonio Brunetti intenciójára. Mozart ebben a concertóban mutatkozik a leginkább szabálytisztelőnek, mindhárom tétel szonátaformában íródott, és betart minden akkoriban bevett szokást, ami a versenyművek műfaját illette. Ugyanakkor dallamossága, fiatalos lendülete, ötletes fordulatai, bensőséges lassútétele és győzedelmes fináléja nem hagy kétséget Mozart zsenialitása felől; az elkészült minden kétséget kizáróan maga mögé utasítja a kor kisebb mestereinek hegedűversenyeit.

Camille Saint-Saëns: III. (h-moll) hegedűverseny - I. tétel

Camille Saint-Saëns (1835-1921) III. hegedűversenyét az ifjú Pablo de Sarasate mutatta be 1880-ban, Hamburgban. A mű kapcsán többen a szerző szemére vetették, hogy ez a versenyműve nem olyan virtuóz és látványos, mint az első kettő. Ugyanakkor interpretáció, kifejezés és költészet terén jócskán komolyabb kihívás elé állítja a szólistát, így igényességében semmivel sem sorolandó hátrébb. Különösen igaz ez akkor, amikor az ősbemutatóhoz hasonlóan egy rendkívül fiatal szólista adja elő a művet.

Fritz Kreisler: Liebesleid (Szerelmi bánat)

Fritz Kreisler (1875-1962) hosszú pályáját maga is csodagyerekként kezdte Bécsben, hétévesen már a Bécsi Zeneakadémia növendéke volt, majd hamarosan a Párizsi Conservatoire falai között folytatta tanulmányait. Virtuóz hegedűművész pályáját végigkísérte a zeneszerzés és az átirat-készítés is, ügyesen bújt bele egy-egy ismert szerző stílusába, és bár a nagy klasszikus műfajok, (mint például a hegedűverseny) nem vonzották, egyik-másik szalondarabja máig nagy népszerűségnek örvend. Ilyen például a korai, bécsi éveben keletkezett Liebesleid (Szerelmi bánat) ami magában hordoz valamit a Monarchia kellemes, őszbe hajló polgári világából is. A műből számos átirat készült, melyek közül Rahmanyinov zongoraváltozata a legismertebb.

Fritz Kreisler: Kínai tamburin

A Kínai tamburin kapcsán annak lehetünk tanúi, ahogy Kreisler egy távoli kultúra impresszióját ragadja meg és öltözteti kissé európai köntösbe. A feszes ritmusú, ostinatóra épülő rész keretezi a művet, középen pedig egy keleties harmóniákkal teletűzdelt szakaszt hallhatunk. Furcsa ötlet, hogy egy tamburint (kis dobot) utánoztat a hegedűvel, ugyanakkor érdekes, hogy a hegedű hangja ennek is meg tud felelni.

Ernest Chausson: Poéma, Op. 25

Ernest Chausson (1855-1899) munkásságát itthon kevéssé ismerjük, pedig sok szerethető és szívhez szóló művet hagyott hátra. Az Op. 25-ös hegedűre és zenekarra készült költeménye (a poéma szó költeményt jelent) egy nagyobb lélegzetű, komor tónusú, drámai pillanatoktól feszülő mű, melyben a szólista és a zenekar csak fokozatosan találja meg egymással a hangot, a mű első perceiben inkább egymás mellett, mint egymással beszélnek. A himnikus egymásra találás után egy éteri elcsendesedés zárja a művet.

A hangverseny támogatói, koprodukciós partnerei
Szeretettel várjuk Önöket a következő évadban!
Bérletvásárlás

Hírlevél
feliratkozás

Kapcsolat

jegypénztár

A Kodály Központ Jegypénztára

7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.

Nyitvatartás:

Hétfőtől szombatig: 
10.00 - 18.00 óráig

A telefonos érdeklődéseket a 72/500-300-as telefonszámon tudjuk fogadni hétfőtől szombatig 10.00 és 18.00 óra között.

cím

A Pannon Filharmonikusok székháza és próbaterme

7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.
közönség

Közönség
kapcsolat

Tátrai Blanka
értékesítési menedzser
tatraipontblankakukacpfzponthu

info

Sajtó
kapcsolat

Szabó Csilla
kommunikációs menedzser
press@pfz.hu
Tel.: +36 30 222 7992