Egy hangversenyen általában csak egy versenymű szerepel. Össze lehet állítani vajon egy műsort csupa versenyműből anélkül, hogy afféle szólista gálává válnék? Erre hallhatunk egy kísérletet ezen a koncerten. A zenekar állandó jelleggel kiegészül egy hegedűs és egy brácsás szólistával, akik végigkísérik a műsort. Nyitány helyett a legrégebbi és legismertebb mű, Mozart Sinfonia concertantéje szólal meg, mely egyszerre szimfónia és kettősverseny, tehát a zenekar és a szólisták párbeszédében itt a zenekar hangsúlyosabban van jelen, afféle harmadik szólistaként. Kettősverseny következik Benjamin Britten tollából, Bruchnál modernebb hangzást képviselve, majd a német romantikus Max Bruch kettősversenye hangzik el, mely eredetileg klarinétos szólistát foglalkoztatott hegedűs helyett, két vonós szólistával ritkábban hallható – ha egyáltalán előadják, pedig ez az érzelmes mű is a méltatlanul elfeledett zeneszerző igen szerethető kompozíciói közé tartozik.