1 2 3

Könnyek

A hangversenytermi koncert helyett internetes élő közvetítés

Wolfgang Amadeus Mozart: c-moll zongoraverseny (K.491)
Gabriel Fauré: Pavane, Op. 50
Georges Bizet: I. (C-dúr) szimfónia

Bogányi Gergely – zongora

Vezényel: Varga Gilbert

Koncert várható hossza: 95 perc
Jegyvásárlás
ÉLŐ ONLINE KÖZVETÍTÉS (STREAM) HOZZÁFÉRÉS

Hangversenyünk címe beszédes... Az eredeti cím Könnyek és csínyek volt, utalva a művekre, azok üzenetére. Az előzetesen megtervezett zenei programot megváltoztattuk, hogy muzsikusaink kisebb létszámban biztonságosabban érezhessék magukat a színpadon. A címben a csínyeket egyszerűen áthúztuk, hagyjuk, hogy látható legyen a korrektúra. Egyfajta szimbólumaként mai világunknak.

Bár a közönség nem látogathat a Kodály Központba, az viszont örömteli, hogy a kapcsolat fenntartható: a zenekar dolgozik, játszik és az élmény átadható. Koncertközvetítéseink során különös figyelemmel vagyunk a tőlünk megszokott minőségre. Fizikailag távol vagyunk közönségünktől, de talán összeköt minket a közös élmény. Amikor a fotelben ülve hallgatnak minket, akkor a Pannon Filharmonikusok muzsikusai a Kodály Központban éppen játszanak. Mindannyian a zenére figyelünk.

Deák Márta koncertmesterünk szavaival élve "A közönség legnagyobb ajándéka nem a taps, hanem a jelenlét."

Legyenek jelen az online térben, hadd érezzük, hogy együtt vagyunk ezekben a nehéz napokban is!

Szeretettel várjuk következő online közvetítésünkön és jó egészséget kívánunk!

Koncert kép

 

Igaz, kézbe venni nem tudjuk, de lapozgatni jól lehet, ráadásul sokkal több információ fér bele! Szeretettel ajánljuk a hangverseny online műsorlapját:  https://bit.ly/musorlap_konnyek_pfz

 

Wolfgang Amadeus Mozart: c-moll zongoraverseny (K.491)
I. Allegro – II. Larghetto – III. Allegretto

Wolfgang Amadeus Mozartnak (1756-1791) leginkább a mosolygós arcát ismerjük – pedig zsenialitásának éppen egyik legközpontibb eleme, hogy fantasztikus dráma és karakterérzékkel rendelkezett, s ezeket nemcsak a vidám dolgok megformálására használta. A moll alaphangnem azonban tényleg távol áll tőle, különösen a c-moll, ami a harag és háború hangnemeként élt a kor gondolkodásában. Az, hogy a dúr versenyművek sokasága után, a d-moll zongoraversennyel a háta mögött megírta a c-mollt is, már önmagában súlyt ad a műnek. És valóban, bár a darab keletkezésekor (1785-86 telén) Mozart befutott zeneszerzőnek érezhette magát, ez az alkotása mély aggodalomról és keserűségről tesz tanúságot. Az első tételt a zenekar unisono felhangzó komor akkordbontása indítja. A zongora szinte megtörten lép a színre és az egész tételt uralja a nyugtalanság és a megnyugodni vágyás kettőssége.

A második tétel hangneme Esz-dúr, himnikus, méltóságteljes zene, melyet a szólista indít. Az első tétel mozgalmassága után ez inkább szemlélődő hangulatú, de időnként itt is megjelennek a c-moll árnyak.

A harmadik tétel variációs formában íródott. Kínálkozna a formához a hagyomány, hogy dúr hangnemű, sziporkázóan briliáns tétel legyen belőle, de Mozart megtartja a moll hangnemet, és bár egyik-másik variáció kifejezetten mozgalmas, a téma bemutatásából még gyászinduló is lehetne. A mű c-mollban, a tragédiát elkerülve, de feloldás nélkül zárul. Nem véletlen, hogy Mozart művei közül ez volt az egyik, melyet Beethoven különösen kedvelt. Sőt, a zárótétellel kapcsolatban egy anekdota szerint megjegyezte, hogy ilyet ő sosem lesz képes írni.

 

Gabriel Fauré: Pavane, Op. 50

Ez a melankolikus tánczene talán mindenkinek ismerős, hiszen mindamellett, hogy Gabriel Fauré (1845-1924) egyik legismertebb műve, különös kedvvel használták fel színpadi produkciókhoz, sőt, világzenei előadásokhoz is. A mű 1887-ben keletkezett, eredetileg zongorára és opcionálisan kórusra. A szerző úgy vélekedett róla, hogy „elegáns, de nem különösebben érdekes” darab. Ennek ellenére már a korban is felfigyeltek rá, és Fauré maga is többször játszotta zongorán, illetve az eredeti után nem sokkal zenekari változatot is készített belőle. A zenekari változatot is szokás kórussal kiegészítve előadni, illetve időnként balett is társul az előadáshoz, tekintve, hogy a pavane eredetileg spanyol nemesi szertartások tánca volt. Ez az áthallás nemcsak a táncosokat ihlette meg, hanem a képzőművészettel is rokonná tette, többen spanyol tájakat, vagy a spanyol királyság aranykorát vélték visszahallani benne. És valóban, van benne valami, ami az elmúlt napsütés vagy egy letűnt nyár emlékének nosztalgiáját idézi.

 

Georges Bizet: I. (C-dúr) szimfónia
I. Allegro vivo – II. Adagio – III. Scherzo. Allegro vivace – IV. Finale. Allegro vivace

Georges Bizet (1838-1875) életművéből leginkább a Carmen juthat eszünkbe. Általában a francia szerzőket nem a szimfóniáik kapcsán szokás emlegetni, de 1933-ig az sem volt köztudott, hogy Bizet egyáltalán írt szimfóniát. Ugyanis nem önszántából tette. A megrendelő Charles Gounod volt, aki a Párizsi Conservatoire-ban vizsgafeladatként adta a szimfónia megírását az akkor 17 (!) éves Bizet-nek. Bizet eleget tett a feladatnak, de az elkészült művet soha nem emlegette a levelezésében, és nem tett azért sem, hogy a művet előadják vagy kiadják, így a darab a szerző életének hátralévő részében a feledés homályába merült. Az ősbemutatóra 1935-ben került sor, és a szimfóniát rögtön Mendelssohn Szentivánéji álmával kezdték együtt emlegetni, mely hasonló módon egy tizenéves romantikus zseni tollából származik. Érdekes belegondolni, hogy a 19. században, amikor a szimfónia műfajában Beethoven öröksége tonnás súlyként nehezedett a zeneszerzőkre, francia földön pedig mindezt súlyosbította a közgondolkodás, hogy francia szerző jelentős szimfóniát még nem írt, mekkora elvárást támaszthatott a szimfóniaírás feladata egy 17 éves kamaszra – mindezt úgy, hogy a húsz évvel idősebb mester csak az előző évben írta meg első szimfóniáját, ami egy csapásra sikeres  lett. Még inkább megdöbbentő, hogy mennyire felkészült és kiforrott zeneszerzőként áll előttünk Bizet ebben a művében. Bár a darab több tekintetben rokonságot mutat Gounod előbb említett I. (D-dúr) szimfóniájával, stilárisan egységes, német szimfóniákkal egyenrangúan megformált, ugyanakkor franciásan táncos és dallamos művet komponált, változatos és kiforrott hangszereléssel.

Az első tétel egyúttal afféle nyitány is, avagy táncba hívás. A második tétel megkapó, nagyívű, szívet melengető oboa szólójáról emlékezetes. A harmadik tétel újra táncos karakterű ritmusjáték, a negyedik tétel pedig igazi örökmozgó finálé, mely énekszólamokkal akár egy opera fináléjaként is megállná a helyét – és talán a mai kissé borongós műsor hallgatóinak arcára is mosolyt csal. Okkal tehetjük fel a kérdést, hogy ha így sikerült a szerző első (és egyetlen) szimfóniája, milyen lett volna a többi, ha ezt a művet megismeri a korabeli közönség, és új szimfónia megírására bírja a komponistát…

 

"GERGELY INSPIRATÍV JÁTÉKA NÉLKÜLÖZI A SÉMÁKAT ÉS A PÓZOKAT, AZ ELŐRE BEGYAKOROLT FORDULATOK NÁLA CSAK AZT SZOLGÁLJÁK, HOGY MINDIG SZABAD MARADHASSON, HOGY ADOTT PILLANATBAN DÖNTHESSEN EGY FRÁZIS KIMENETELÉRŐL. OLYASFAJTA ZENÉLÉS AZ ÖVÉ, AMIT CSAK A NAGYMESTEREK, RACHMANINOV VAGY THIBAUD TUDTAK." (BOGÁNYI TIBOR, PAPAGENO)

Koncert kép

 

Ezen az estén megismerkedhetnek az úgynevezett Bogányi-zongorával is, amit magyar mérnökök segítségével fejlesztettek ki. A hangszer úgy látványában, mint hangzásában egy új, érdekes élményt nyújt.

 

 

Koncert kép

Hírlevél
feliratkozás

Kapcsolat

jegypénztár

A Kodály Központ Jegypénztára

7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.

Különleges zárvatartási napok IDE kattintva.

Nyitvatartás:

Hétfőtől péntekig: 
10.00–18.00 óráig

A telefonos érdeklődéseket a +36 72 500 300-as telefonszámon tudjuk fogadni hétfőtől péntekig 10.00 és 18.00 óra között.

Az e-mailes megkereséseket a jegypenztar@pfz.hu címen fogadjuk.

cím

A Pannon Filharmonikusok székháza és próbaterme

7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.
közönség

Közönség
kapcsolat

Potyondi Linda
értékesítési menedzser
potyondi.linda@pfz.hu 
+36 30 866 2310

info

Sajtó
kapcsolat

Szabó Csilla
kommunikációs menedzser
press@pfz.hu
+36 30 222 7992