Egyszer mindenkinek el kell távozni – ez nem kérdés. De kell-e erről beszélni? És mit lehet mondani? És mikor? És hogyan? – a kérdés, ami minden korban foglalkoztatta az emberekhez szóló alkotókat, így a zeneszerzőket is.

Bartók még a humoros darabjaiban is hagyott valami testamentum-jellegűt, és mindig volt benne valami komoly, ahogyan Kocsisban is. Az ifjú Lisztet inkább a halál misztikuma ragadta meg, de inkább érdeklődéssel, mint félelemmel. A fiatal Richard Strauss pedig fennkölt romantikával festette meg, ahogyan az örök lélek elhagyja az elmúló testet – és a halálos ágyán azt mondta, pont olyan érzés, mint amilyennek 60 évvel korábban megírta. És mit mond erről a témáról a ma élő fiatal szerző, Balogh Máté? És mit gondol Ön? A koncerten kiderül!

Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, zeneszerző

Liszt Ferenc-, Kossuth-díjas, Érdemes művész, a Nemzeti Filharmonikusok Zenekar főzeneigazgatója, a Pannon Filharmonikusok állandó vendégkarmestere, Pécs város Kulturális Nagydíjjal kitüntetett művésze

Meghatározó szakmai mentora volt a Pannon Filharmonikusoknak, és fontos szerepet játszott Pécs zenei-kulturális életében is. 2003-tól rendszeresen vezényelte a zenekart, 2009-től első állandó vendégkarmestere lett, és 2016-ig, haláláig támogatta az együttest művészeti tanácsadóként is. A zongoraművész-karmester a fővárosban betöltött pozícióján túl jelentős szerepet vállalt a vidéki zenei közösségek szakmai munkájának segítésében. Nemcsak a zenekar szakmai fejlődését segítette, hanem következetesen kiállt a vidéki szimfonikus zenekarok megerősítése és a magyar zenei élet decentralizációja mellett. Támogatta Pécs Európa Kulturális Fővárosa pályázatát, 2016-ban pedig megkapta Pécs város Kulturális Nagydíját. A Kodály Központ 2010-es ünnepi nyitóhangversenyét is ő vezényelte.

A kisgyermekkorban felfedezett tehetség igen fiatalon, 18 évesen nemzetközi ismertséget szerzett, 21 évesen Liszt-díjjal, 25 évesen Kossuth-díjjal ismerték el zongoraművészi munkáját. 1970-ben egyik alapítója volt egy kortárs zenei csoportnak, az Új Zenei Stúdiónak. 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, mellyel kezdetét vette a magyar szimfonikus zenekari kultúra megújításáért végzett több évtizedes zenekarépítő tevékenysége.

A zene iránti elkötelezettsége a magyar zenekarok és muzsikusok művészeti mentorává tette, odaadó munkájának köszönhető többek között a Pannon Filharmonikusok sikere is. Több mint egy évtizede, a társulat megújulásának első napjától halála napjáig az együttes mellett álló dirigensként és művészeti tanácsadóként szakmai origót jelentett az együttes számára. Elkötelezett támogatója volt az európai mintájú kulturális decentralizációnak, fáradhatatlan szakmai munkát folytatott az ország vidéki városainak szimfonikus zenekaraival. Meggyőződéssel vállalt tevékeny szerepet az EKF Pécs2010 projekt megvalósulásában, amikor kiállt a pályázó városok között Pécs város művészeti és kulturális értékei, valamint városfejlesztési tervei mellett. Mindezen érdemeinek elismeréseként 2016 márciusában vehette át Pécs város Kulturális Nagydíját.

A pécsi közönség több mint egy évtizede rendszeresen láthatta, hallhatta karmesteri, zeneszerzői, zongoraművészi előadásait. Kocsis Zoltán 2003 óta minden évadban dirigálta a Pannon Filharmonikusokat, többek között a Kodály Központ 2010. december 16-i ünnepi nyitóhangversenyén. A Nemzeti Filharmonikusok élén állva missziót folytatott a vidéki városok zenei életének kiteljesítéséért, melynek keretében a Filharmónia Magyarország szervezésében többször vezényelte Pécsett az együttest. 2014-ben a Kiskarácsony, nagykarácsony című saját alkotásával örvendeztette meg a pécsi családokat, 2015-ben a Kodály Központban 18 éves fiával, Kocsis Krisztiánnal közösen lépett fel a Kodály Központ rezidens zenekarával.

Munkásságát számos díjjal ismerte el mind a közönség, mind a szakmai szcéna. 1984-ben Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztivál Zenekarral készült felvételeiért Gramophon-díjat és Edison-díjat kapott. 1984-ben Érdemes művész címmel, 1990-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. 1987 óta karmesteri pályája mellett komponált is. 1997-ben megválasztották a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatójának. 2004-ben a franciaországi Cannes-ban életműdíjat kapott. Ugyanekkor vette át a francia kulturális minisztertől a művészeti érdemrend lovagi fokozatát a francia zene népszerűsítése érdekében végzett munkájáért. 2005-ben második alkalommal vette át a Kossuth-díjat. 2006. március 25-én, Bartók Béla születésének 125. évfordulóján a szakma jeles képviselőinek javaslatára Bartók-Pásztory-díjat kapott. 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter "A magyar kultúra követe" címmel tüntette ki. 2012-ben Debussy lemezéért az Év Hangszeres Felvétele-díját vehette át. Életművét a magyar állam 2012-ben a legmagasabb állami kitüntetéssel, a Corvin-lánccal ismerte el.