A Weöres-vers sokféle, de az egyik legfőbb és a nagyközönség számára is legismertebb vonulata az, amelyik a zenéből sarjad. Ilyen például a Rongyszőnyeg darabjainak java része, köztük az „Őszi éjjel / izzik a galagonya / izzik a galagonya / ruhája”, a „Nád alól és gőz alól / vízi várból nóta szól” vagy a „Csíja, csicsíja, rózsa, / csicsíja, mályva” kezdetűek, amelyek közül sokat a Kaláka együttes zenei feldolgozásai tettek széles körben népszerűvé. Aztán ott vannak a dalok, amelyeket már gyerekkoromban, a hetvenes években énekeltünk: az „Ó ha cinke volnék”, a „Mély erdőn ibolya-virág” vagy a „Szép a fenyő télen-nyáron” és a „Suttog a fenyves, zöld erdő”. És sorolhatnánk a Magyar etüdök darabjait tovább, amelyeket mindenki ismer a „Fut, robog a kicsi kocsi”-tól kezdve a „Harap utca három alatt” megnyíló kutyatárig.

            Se szeri, se száma a zenei inspirációra, zenei formára készült Weöres-verseknek, amit gyakran már a címek is jeleznek: Bartók suite, Cantata, Canzone, Fughetta, de említhetjük az életművön átvonuló szimfónia-szerkezetet, továbbá a különböző népektől vett népdal-variációiktól egészen a modern idők populáris zenei ihletéséig folytathatnánk a sort, amilyen például a Rock and roll („Lóri ma kiköpöm a zagyvelőm / fölakasztom a hátgerincem”).

            És a szanszkrit Gíta Govinda, a Pásztorének átültetését vajon ki tudta volna hozzá foghatóan, az indiai zene ritmusát jól hallhatóan beleköltve létrehozni magyarul?

           

            „Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben,

            fülemüleszavu kusza méhzizegésü lugas susogó sürüjében

                        Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,

                        sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.”

 

A Weöres-univerzum létezése önmagában is túl van a felfoghatón, de ezen belül az sem érthető, hogyan lehetséges mindez annak fényében, hogy – mint Weöres egy interjúban állította magáról – kifejezetten botfülű volt gyermekkorától kezdve. Amikor egy rádiós interjúban a vers zeneiségéről faggatta a riporter, megelőlegezte, hogy a költőnek biztosan jó a zenei hallása. „Nagyon rossz a hallásom, és teljesen antimuzikális vagyok, soha nem lehetett zenére megtanítani, ami a verseimben zenei elem, az ugyanannyira mozgáselem is, táncelem” – válaszolta a kérdező megrökönyödésére Weöres. De akkor legalább jó táncos volt, ugye, átlag fölötti mozgáskészséggel? „Tánckészségem nem volt. Mozgáskészség sem annyira ritmikus vonalon. Rendkívül hajlékony voltam, és jó fáramászó” – zárta a költő a dadaista interjút.

 

Ágoston Zoltán

A pécsi kötődésű Weöres Sándor Nyári este című verse is elhangzik április 11-én, a magyar költészet napján a Zeneköltők társasága című koncerten.
Weöres kettős évfordulója előtt is tiszteleg a Pannon Filharmonikusok. A 100 éve született költő 30 éve vesztette életét.

 

Vissza