Január 22-én Budapesten, 23-án Pécsett a zenekar nem kevesebbre vállalkozik, minthogy fiesztahangulatot teremt, valamint mediterrán nyárestéket idéz meg a Müpa, illetve a Kodály Központ hangversenytermében.

A Fiesta y siesta címet viselő hangversenyen minden műsorra tűzött zenemű Spanyolország egy-egy arcát mutatja meg. A Gilbert Varga karmester által dirigált program a régi századforduló francia-spanyol zenei kapcsolatain alapul, ugyanis a hangverseny zeneszerzői között említhetünk egy francia földön született, baszk-svájci származású zeneszerzőt, Maurice Ravelt, a spanyol gyökerekkel bíró, de francia Édouard Lalót, a baszk Jesús Guridit és a hamisíthatatlanul spanyol Joauín Turinát.  Maurice Ravel bár francia földön született, származása miatt már otthon megismerkedett a baszk hagyománnyal, az ő zeneművei keretezik a koncert műsorát.

A nyitókompozíció, az Alborada del gracioso, vagyis az udvari bolond szerenádja a spanyol irodalom egyik alapműfaját, a groteszk szerelmes dalt eleveníti fel, miközben egyfajta szerenádparódiának is tekinthető. Édouard Laló nem parodizálja a nagy elődöket, sokkal inkább inspirációt merített Beethoven, Schubert és Schumann munkásságából. A műsorban szereplő d-moll gordonkaversenye a példaképek szimfóniáinak nyomát viseli magán. A műben Narek Hakhnazaryan lesz az együttes szólistapartnere.

Joaquín Turina Lalóhoz hasonlóan a francia zenei iskolán nevelkedett, A torreádor imája című műve mégsem a párizsi Conservatorire hatását, hanem egy madridi bikaviadal emlékét jeleníti meg. A La oración del torero egyik legékesebb példája a spanyol népzene Turina művészetére gyakorolt hatásának.

Jesús Guridi Bidaola a 20. századi spanyol és baszk zene egyik kulcsfigurája volt azzal együtt is, hogy neve a hazáján kívül nem cseng túl ismerősen a zenekedvelők körében. Stílusát a wagneri későromantika és a baszk népi kultúra együtt alakította. Ennek iskolapéldája, A Tíz baszk dallam szerzői pályájának csúcspontján keletkezett, s kortársai elsősorban annak hangszereléséért dicsérték, a kritika pedig Rimszkij-Korszakov, Ravel és Sztravinszkij műveihez mérte Guridi kompozícióját.

A hangversenyt záró Ravel-mű, a Bolero egy mérsékelt tempójú spanyol táncműfajt idéz meg. A művet azonosító, sokak számára jól ismert dallam Ravel leleménye. A szerző azzal fokozza a végtelenségig a mű előadásakor szinte tapintható feszültséget, hogy bár a 16 perces kompozícióban a dallam mindvégig változatlan marad, mindig újabb és újabb hangszínen, illetve más és más hangszer által szólal meg, és a kíséret is egyre fokozódik, mígnem a tarthatatlanság határán a darab és a koncert is véget ér.

Jegyek a következő linkekre kattintva kaphatók:

Budapestre itt!

Pécsre itt!

Vissza