A Mohácsi requiem, mint minden gyászmise, egy-szerre emlékezés és tiszteletadás az elhunytak előtt, valamint bátorítás az élőknek. Tóth Péter művében a latin liturgia állandó textusai mellett helyet kaptak a változó részek közül a Si ambu-lem, Sicut cerus, Domine Jesu Christe, Lux aeter-na szövegek, valamint népdalok és népi imádsá-gok Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből, egy részlet a Peer kódexből és a magyar irodalom a témához kapcsolódó versei. A mű zárószakaszában mo-zaikszerűen tűnnek fel a magyar kultúrtörténet legfontosabb verssorai, hogy a mű a Himnusz be-fejező szakaszába torkolljon: Bal sors akit régen tép/Hozz rá víg esztendőt/Megbünhödte már e nép/A multat s jövendőt!