Mozartról számos legenda kering, hogy mennyire gyorsan dolgozott, és mennyire hanyag tudott lenni akár saját műveivel kapcsolatban is. Ennek egyik táptalaja például a „Haffner” szimfónia története, mely eredetileg szerenádnak készült, éjszakánként, sietve, részletekben írva, majd miután Mozart visszarendelte a művet, hogy szimfóniává alakítsa, egészen meglepődött, hogy milyen jól sikerült. Hasonlóan színes és változatos a G-dúr zongoraversenye is, melyben gyakoriak a fény és árnyék kontrasztok. A koncertet Beethoven talán legvidámabb szimfóniája zárja, de ha jobban megnézzük, ez a szimfónia sem mentes a gyásztól vagy küzdelemtől.

Hangversenyünket a Bartók Rádió a későbbiekben felvételről sugározza majd.