A koncert címe Hídemberek, ám a kelet-közép-európai történelemben nagyobb szerepet játszottak a konfliktusok, mintsem a hídépítés. Mit gondol, a kultúra hogyan lehet képes összekötni minket?

Sokszor láthatjuk, hogy a művészet és a kultúra feladata lehet, hogy összehozza az embereket, és lehetőséget teremtsen a dialógusra. A zenében is akad erre példa, ami ma talán fontosabb, mint valaha. 

 

Egy interjúban említette, hogy szereti az izgalmas tematikára épülő koncerteket. A Pannon Filharmonikusok estje a Hídemberek címet viseli. Mit gondol a műsor-összeállításról?

A koncertnek kerete van, mint egy festménynek. Azt mondanám, hogy az 1881-es évszám az, ami maga is szimmetrikus, ezt a formát pedig az ebben az évben született Bartók Béla nagyon kedvelte. Mivel Erdélyből származom, a zenéje elképesztően közel áll a szívemhez és ahhoz a zenei világhoz, amelyben felnőttem.

Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, és mindaz, amit a zenében felfedezett, gyerekkorom óta lázba hoz.

Az ő reneszánsz egyénisége is inspirálta a saját kutatói tevékenységemet, amelynek eredményei viszont nagyrészt a koncert másik pólusához, George Enescuhoz köthetők. Enescu szintén 1881-ben született, és Bartókhoz hasonlóan nagyon jelentős zenészegyéniség volt. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy néhány elfeledett művét én mutathattam be. Bartók és Enescu jó barátok és muzsikuskollégák is voltak. A Két kép című Bartók-mű egyébként nagyon hasonló hatásokkal él, mint Enescu I. szimfóniája (amit az ő Eroicájának is neveznek), és nem is csak a tonalitása, hanem a zenében rejlő hihetetlen energia miatt.