Janáček Sinfoniettája 1926-ban készült, programja szerint „a kortárs, szabad ember lelki szépségét és örömét festi le, erejét és bátorságát a győzelemért való harcra”. Janáček valójában korábbi fanfárjait dolgozta át egy új műbe és látta el aktuális programmal. Glazunov Szaxofonversenye 1934-ben, kései, párizsi korszakában készült egy már-már kényszerítő felkérésre, és bár Glazunov zenéje már a századfordulón is ódivatúnak számított, ez a műve egycsapásra a szaxofonirodalom fontos darabjává vált. Sosztakovics már a ’30-as évek végén is dolgozott egy Lenint dicsőítő művön, de ezt a munkát a háború és a német hadsereg érkezése félbeszakította. Az ’50-es évek végén újra jelezte, hogy méltó művel szeretne megemlékezni Lenin születésének 90. évfordulójáról, de a mű végül csak egy év csúszással, 1961-re készült el. A szimfónia programja szerint az 1917-es évet, a forradalom eseményeit veszi végig – és mindazt, ami néhány évtized távlatából egy szovjet embernek erről eszébe jut.