Bartók Táncszvitje Budapest egyesítésének 50. jubileumára készült, és úgy tekint a fővárosra, mint a teljes Kárpát-medence központjára, mely egységbe foglalja minden itt élő népcsoport zenéjét és kultúráját. Az egyes népek táncai között kötőelemként jelenik meg a magyar motívum, a táncok pedig egyszerre fejezik ki az ünnepet és a nemzetiségek virtusát. Max Bruch a német romantika termékeny zeneszerzője, aki már saját életében úgy látta, egyetlen műve marad fenn a köztudatban, az I. hegedűversenye. És valóban, bár számos műve megérdemelné, hogy többen ismerjék, ez a sötét tónusú, személyes hangú, végletesen szenvedélyes és romantikus hegedűverseny lett az, ami azóta is lázban tartja a hegedűsöket és a közönséget egyaránt. Rachmaninov III. szimfóniája ugyancsak bővelkedik az érzelmekben és ambíciókban, elő-előforduló táncritmusaival méltó párja Bartók Táncszvitjének, mégis évtizedeket kellett várni, mire a közönség is méltó módon elismerte a mű erényeit.