Howard Williams vezető karmestere és művészeti igazgatója volt a Pannon Filharmonikusoknak 1989 és 1993, valamint 1997 és 1999 között, a zenekar örökös tagja.

Magyarországon való munkájának elismeréseként Pécs városától elnyerte a Pro Civitate kitüntetést 1993-ban illetve a Szerzői Jogvédő Hivatal elismerését az új magyar zene iránt való tevékenységéért. Munkája nyomán a Pécsi Szimfonikus Zenekar a magyar zenekarok élvonalába került. Magyarországon végzett művészi munkájának elismeréseként Howard Williams 1993-ban elnyerte Pécs M. J. Város Pro Civitate kitüntetését, valamint a szerzői Jogvédő Hivatal elismerését az új magyar zene iránt való tevékenységéért. 2013-ban a Pannon Filharmonikusok a Maestrot a zenekar örökös tagjául választotta.

Az eszéki Szent Péter és Pál katedrális 

A régióközpont egyik jelképévé vált a vörös téglás neogótikus épület, építtetője Josip Juraj Strossmayer püspök volt.

Eszék már a római időkben is jelentős keresztény központnak számított. I. u. 100 körül itt prédikált I. Kelemen pápa, egyben megalapította a település püspöki székhelyét. Az V. században az avarok feldúlták a várost. Az eszéki kereszténység csak Szent István király idején indul ismét fejlődésnek. 1332-ben már plébánia működött a településen, amely a pécsi püspökséghez tartozott. 1525-ben a várost a törökök foglalták el. Csupán 1687-től, a török kiűzésétől lehet nyomon követni egy folyamatos fejlődést a város egyházi életében. A település ekkor az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott, majd később a đakovo-szerémségi püspökséghez került. A felsővárosi plébániát az Óvárostól nyugatra alapították meg, itt épült az első plébániatemplom 1732-ben, amely a 19. századra az egyre növekvő gyülekezet miatt túl kicsinek bizonyult.

Eszék központját mindmáig a Péter-Pál-székesegyház uralja. A terebélyes vörös téglás épületet és a 90 méter magas tornyát Franz Langenberg tervezte. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Josip Juraj Strossmayernek, Đakovo, illetve Bosznia-Szerémség püspökének, a székesegyház építtetőjének. Strossmayer püspök 1866-ban kezdeményezte egy új templom építését. Ezt követően megkezdődött a pénzgyűjtés, de a pályázatot csak 1892-ben írták ki, amelynek győztese a német építész, Franz Langenberg lett. Az építkezés 1894-ben kezdődött meg a lebontott régi templom helyén, amit egy váratlan esemény szakított félbe: elhunyt az építész. A munkálatok irányítását Richard Jordan építész vette át, betartva az 1898-as befejezési határidőt. Ezt követően kezdődött meg a belső tér kialakítása. A felszentelést 1900. május 20-án Strossmayer püspök végezte.

A templom falai 3 millió vörös dísztéglából és kőből állnak. A piros téglák miatt a környékbeli magyar lakosság egyszerűen csak „vörös templomként” emlegeti a katedrálist. Az alaprajz egy keresztet formál, belülről pedig három szárnyra tagolódik. A harangtorony 90 méter magas, négy harang található benne. Az ötödik, legkisebb harang a torony legtetején van. A templom főoltára Strossmayer püspök ajándéka. A keleti oldalon három bejárat található, felettük díszes domborművek vannak, ezek Ivan Novotny alkotásai. A templomnak összesen 33 színes üvegablaka van. A gótikus stílusú templomok belső tereit általában nem díszítik festmények, az eszéki templomban azonban mégis vannak. A festőnek, Mirko Račkinak az volt a feladata, hogy olyan képeket készítsen, amelyek nem csak összhangban vannak az építészeti stílusjegyekkel, de ki is emelik azokat.
Az 1991-92-es szerb ostrom idején a templom jelentős károkat szenvedett. Felújítása még ma sem fejeződött be. A katedrális különleges szépsége miatt a mai napig az egyik legkedveltebb helyszíne a házasulandó pároknak.