Richard Strauss évtizedeket töltött karmesterként a Bécsi Filharmonikusoknál, így az együttes szinte otthonának számított. Az Oboaverseny ugyan nem köthető szorosan Bécshez, kései „ujjgyakorlat” lévén sokat merít a klasszikus bécsi mesterek dallamosságából. A mű keletkezésének érdekessége az, hogy megírásának ötletét az 1945-ös amerikai megszállás alatt egy amerikai katona inspirálta, aki egyébként oboista volt civilben, és ott tartózkodása során többször is felkereste az idős mestert. Bár Strauss határozott nemmel felelt az oboaverseny ötletére, végül mégis megírta a művet. A hangversenyt a nagy romantikus bécsi mester, Anton Bruckner III. szimfóniája zárja, melyet a Wagner előtti tisztelgés ihletett – s ezáltal még teljesebb módon mutatja be azt, ami Bécs a zenében: nagy kultúrák és nagy szerzők találkozóhelye, a zenetörténet állandó színpada, a német zenekultúra világítótornya, ugyanakkor az egész egyetemes zenetörténet fontos igazodási pontja. Wolfgang Amadeus Mozart Così fan tutte nyitánya csendül fel ennek az estének a kezdetén.