friss & csábító Szabad egy táncra?
Astor Piazzolla: Négy évszak Buenos Airesben
Manuel de Falla: A háromszögletű kalap – teljes balettzene
Új bérletes sorozatunk, a péntek esti Flört nyitányaként táncos közreműködőkkel keltjük életre a háromszögletű kalapot. Ilyen még nem volt, mi is kíváncsian várjuk mi sül ki Bogányi Tibor elképzeléséből!
ASTOR PIAZZOLA 100' - születésének évfordulóján a világhírű muzsikus munkássága előtt is tisztelgünk
Astor Pantaleón Piazzolla (1921-ben született, 1992-ben hunyt el) argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető, aki nyolc évesen kezdett el bandoneónon játszani. Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.
Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért. Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.
Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között. Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Egy estényi spanyol és dél-amerikai zene, sok tánc, napsütés, távoli tájak, szerelem, ritmus, szenvedély. Az este szerzőiben az a közös, hogy mindhárman spanyol anyanyelvűek, és mindhárman a 20. században alkottak. Sőt, Piazzolla Ginastera tanítványa is volt. Az Estancia egy Pampán álló tanyán kibontakozó szerelmi történet, Piazzolla Négy évszaka a Buenos Aires-i nagyvárosi évszakokon tangózik végig, de Falla balettje pedig egy spanyolországi flört történetét meséli el.
Az Estancia voltaképpen a magyar tanya szónak felel meg, a cím pedig onnan származik, hogy az eredeti egyfelvonásos balettzene egy argentin tanyán játszódó történetet jelenít meg, ahogyan egy városi legény belecsöppen a vadnyugat világába és szerelmes lesz egy ottani lányba. A balett öt jelenete a nap öt szakaszában játszódik a hajnaltól az éjszakáig. Ginastera érzékletesen festi le a Pampák világát, és azok táncait. A balettből készült szvit négy táncot tartalmaz, afféle szimfóniává konstruálja a balett történetét.
A dél-amerikai lüktető, táncos életérzés csak tovább fokozódik a tangó királya, Astor Piazzolla világhírnek örvendő művében. Piazzolla egyszerre aknázza ki a négy évszak, a természet, a tánc, a körforgás lehetőségeit, és reflektál – időnként némi iróniával – a másik azonos című slágerre, Vivaldi Négy évszakjára. Ilyen például, amikor a Buenos Aires-i nyár közepén feltűnik Vivaldi Telének második tétele – tudniillik az ottani nyár idején Európában tél van.
Manuel de Falla balettzenéje már Európában játszódik, eredetileg a Gyagilev-balett számára készült. A vásári komédia alapján készült történetet 1919-ben Picasso által tervezett jelmezben és díszlettel mutatták be. A történet tanúsága szerint a kormányzó (a háromszögletű kalap jelen esetben státuszszimbólum) el akarja csábítani a szép molnárnét, de ő cselt eszel ki ellene, és táncával addig vezeti, míg az a vízbe nem esik. A balettet viszonylag ritkán lehet színpadon látni, és hangversenyen is jellemzően csak részleteket játszanak belőle. Ezen az estén a teljes változat hallható lesz.
A produkció a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
Alberto Ginastera: Estancia – Négy tánc, Op. 8.a
I. Los trabajadores agrícolas – II. Danza del trigo – III. Los peones de hacienda – IV. Danza final (Malambo)
Alberto Ginastera (1916-1983) argentin zeneszerző, Buenos Airesben született egy katalán anya és egy olasz apa gyermekeként. Első tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1945-47-ben az Egyesült Államokban tanult. Ezt követően újra Argentínában tevékenykedett, de 1968-ban végleg elhagyta szülőföldjét, előbb az Egyesült Államokba, majd Svájcba emigrált. Estancia című, egyfelvonásos balettzenéjét 1941-ben írta, mely életművében a középső pályaszakaszára, a szubjektív nacionalizmus korszakára esik. Az Estancia voltaképpen a magyar tanya szónak felel meg, a cím pedig onnan származik, hogy a balettzene egy argentin tanyán játszódó történetet jelenít meg, ahogyan egy városi legény belecsöppen a vadnyugat világába és szerelmes lesz egy ottani lányba. A balett öt jelenete a nap öt szakaszában játszódik a hajnaltól az éjszakáig. Ginastera érzékletesen festi le a Pampák világát, és azok táncait. A balettből készült szvit négy táncot tartalmaz, afféle szimfóniává konstruálja a balett történetét. Ez a szvit már nem a balett történéseire koncentrál, hanem a táncok karakteres megjelenítésére, hiszen színpad és táncosok nélkül a zenei karakter válik a legfontosabb kifejezőeszközzé. Az első tétel robosztus zenéje a mezőgazdasági munkások táncát állítja elénk. A második, lírai hangulatú tánc neve búzatáncként fordítható. Ez a zene nem is annyira tánc, mint inkább filmzene, könnyedén beemelhető lenne egy hollywoodi film vadnyugati szerelmi jelenetébe. Ékes bizonyítéka ez a tétel annak, hogy a klasszikus színpadi zene organikus fejlődéssel folytatódott a film világában, és ez a zenei világ kölcsönhatásban maradt a koncerttermi művekkel is. A harmadik tánc ismét szilaj, a birtok munkásait idézi fel. A záró tánc pedig egy malambo, afféle izgő-mozgó, soha meg nem álló zene.
Astor Piazzolla: Négy évszak Buenos Airesben
I. Nyár – II. Ősz – III. Tél – IV. Tavasz
Astor Piazzolla (1921-1992) argentin zeneszerző, aki első zenei tanulmányait a magyar származású Wilda Béla vezetésével végezte, majd éppen abban az évben volt Ginastera tanítványa, amikor az Estanciát komponálta. Piazzolla napjaink egyik legnépszerűbb zeneszerzője, afféle kettős állampolgár a klasszikus és könnyűzene világában, a nyugati és az egzotikus kultúrában. Különösen így van ez a kamarazene világában, ahol a legtöbbeknek felcsillan a szeme, ha kiejtik a nevét. Sok művét szinte még félkész állapotában is elkapkodták az előadók, és ez a népszerűség, illetve a „harmadik világ” adminisztrációjának lassúsága azt eredményezte, hogy műveinek ismertsége megelőzte a kiadókat, és a kompozíciók mindenféle hiteles és hiteltelen változatban, átiratokban, rövidített és felturbózott formában köztudatba kerültek, így sok műve esetében igen nehéz kikutatni az eredetit. Így van ez a Négy évszak Buenos Airesben című művel is, mely eredetileg kamaraegyüttesre, inkább klubok zenéjéül készült, de gyakorlatilag mindenféle formációban lehet vele találkozni. Eredetileg nem is négy évszaknak készült, hanem csak a későbbi Nyár tételt komponálta meg, Melenita de Oro címmel, 1965-ben. 1969-ben nevezte át Nyárrá, és megírta hozzá a Telet, ez pedig már kijelölte a folytatást, hogy a következő évben elkészüljön a Tavasz és az Ősz is. És bár ezek az évszakok Buenos Airesben játszódnak, és mindegyikük alapja a tangó, a mű nem kerülhette el, hogy Vivaldi Négy évszakjával rokonítsák, bár ez többé-kevésbé Piazzolla szándékaival is egyezett. Ugyanakkor a zenekari átirat elkészítésekor Leonyid Deszjatnyikov ráerősített erre a hatásra azzal, hogy a művet vonószenekarra és hegedűszólóra komponálta át, formáját némileg hozzáigazítva a barokk concertók formáihoz, és belecsempészve még néhány direkt utalást Vivaldi zenéjére. Ezt az átiratot Piazzolla már nem hallhatta, így nem tudhatjuk, mennyiben egyezett az elképzeléseivel ez a felfogás. Annyi viszont bizonyos, hogy a tangó királya ebben a változatban sem veszít semmit uralmából, és zenei könnyedségével, humorával minden bizonnyal sok megoldás összeegyeztethető.
Manuel de Falla: A háromszögletű kalap – teljes balettzene
Manuel de Falla (1876-1946) spanyol zeneszerző, bár élete utolsó éveit Argentínában töltötte, ott halt meg, néhány nappal a 70. születésnapja előtt. Zenei tevékenységét zongoristaként kezdte, de egyre nagyobb szerepe lett a komponálásnak. A századforduló éveiben több évet töltött Franciaországban, ami nagyban formálta a zenei gondolkodásmódját, ugyanakkor az andalúziai zene lüktetése szinte minden művében tetten érhető. Az első világháború kitörésekor visszatért Spanyolországba, Granadában telepedett le, és megkezdődött egyik legtermékenyebb zeneszerzői korszaka. Ebből a korszakból származik ez a balettzenéje is, mely Spanyolországban játszódik, és eredetileg a Gyagilev-balett számára készült. A vásári komédia alapján készült történetet 1919-ben Picasso által tervezett jelmezben és díszlettel mutatták be Londonban. A történet tanúsága szerint a kormányzó (a háromszögletű kalap jelen esetben státuszszimbólum) el akarja csábítani a szép molnárnét, de ő cselt eszel ki ellene, és táncával addig vezeti, míg az a vízbe nem esik. A balettet viszonylag ritkán lehet színpadon látni, és hangversenyen is jellemzően csak részleteket játszanak belőle. Ezen az estén a teljes változat hallható. A zene felvonultatja De Falla legtöbb arculatát, áttetsző hangszerelésében a zenekar egy hatalmas gitárként szólal meg, kellően érzelmes, drámai, ugyanakkor humoros (egy ponton még Beethoven Sors szimfóniáját is felvillantja, természetesen karikírozott változatban).
7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.
Különleges zárvatartási napok IDE kattintva.
Nyitvatartás:
Hétfőtől péntekig:
10.00–18.00 óráig
A telefonos érdeklődéseket a +36 72 500 300-as telefonszámon tudjuk fogadni hétfőtől péntekig 10.00 és 18.00 óra között.
Az e-mailes megkereséseket a jegypenztar@pfz.hu címen fogadjuk.
Potyondi Linda
értékesítési menedzser
potyondi.linda@pfz.hu
+36 30 866 2310
Szabó Csilla
kommunikációs menedzser
press@pfz.hu
+36 30 222 7992