E műsor keretében furcsa módon a fiatalabb darabok után hangzik el egy régebbi, e művek mégis valamiképpen szerves egységben állnak egymással és nem utolsó sorban a francia és az európai zenekultúrával. Erik Satie a századforduló Franciaországának egyik „fenegyereke”, akit sokkal kevésbé izgatott kortársainál a hősi újraformálás gondolata, és sokkal inkább a polgárpukkasztásé, melynek humoros egyszerűséggel megszületett intrikái nem egyszer Debussy művészetét érték. Érdekesség, hogy a hangverseny elején három zongoradarab hangzik el tőle, melyeket éppen Debussy, illetve Poulenc alkalmazott zenekarra. Ezt követően Karol Szymanowski hegedűversenye hallható, mely a századforduló nagyjainak hangja mellett félreérthetetlenül lengyel zene is, és mint ilyen, Chopin művészetéhez hasonlítható. A klasszikus felépítésű, mégis különleges művekből összeállított hangversenyt egy szimfónia zárja, a hagyományosan orgonára komponáló romantikus zeneszerző, César Franck tollából. Franck Satie-val ellentétben a mindig komoly, nagy gonddal komponáló zeneszerzők sorába tartozik, akinek egyetlen szimfóniája éveken át készült, mígnem végső formájában testet öltött d-moll komolysággal, és a francia mintához hűen, három tételben.

A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.