4. A koncert-váróban

A koncert-váró kis szoba, ahol a polcokon sok bakelit és CD van. Az asztalkán áll egy régimódi hifi-torony, jó hangszórókkal, sok könyv, a Brockhaus-Riemann és Ujfalussy Bartókja. Az ablakon fahéjszínű puha függöny, nyáron beengedi a napfényt, télen kizárja hideget. Kényelmes füles fotelben üldögélünk, finom kávé illatában, így készülünk a következő koncertre.

Mert ahogy Micimackó mondja, a világon a legjobb mézet enni, ennél csak az pillanat jobb, ami előtt enni kezdjük. És Micimackónak mindig igaza van.

 

 

A Cápa, Psycho és Mefisztó

Halloweeni borzongás

2025.október 31.

 

Valóban jobb félni, mint megijedni? Nem tudom…azt hiszem, a félelem a rosszabb. Mert nincs kezdete, nincs vége, sokszor még azonosítható oka sincs, de ha felüti a fejét, nehéz távozásra bírni. A félelem maradós vendég, amely teret foglal, helyet kér, és nem zavarható el seprűvel, de még rezesbandával sem. 

Megijedni, az pillanatnyi megrendülés, legtöbbször azonosítható oka van, ráadásul kiderülhet, hogy az ijedtségnek nincs lényeges indoka, álfantom csak. Amikor ilyentájt, október végén a ház sarka mögül eléd lép egy koszlott fekete gézbe burkolt alak, fején vigyorogva világító tökkel, biztosan kitör a frász egy kicsit, de tudod, hogy Halloween van, ijedtségre nincs semmi ok. A tökkel együtt nevető kísértetet el is látod cukorral, hogy varázsereje csökkenjen két pusziért cserébe.

A Halloween ősi kelta ünnep, eredete Írországban keresendő. Azért kötődik ma már Amerikához, mert az oda bevándorló írek honosították meg. Október 31-én éjszaka a kelták hite szerint kinyílik a két világ közti ajtó, de a rossz szándékú lelkeket maskarával, fénnyel el lehet riasztani. Érdekes, hogy a mai napig ezen a napon ünnepli Írország a samhain-t, a kelta újévet.

A Halloween nevének eredete az All-Hallows-Eve kifejezés, amely már a katolikus Mindenszentek ünnepére utal november 1-jén. Az ezt követő Halottak Napja emlékeztet a tisztítótűzben levő, az üdvösséget még el nem nyert lelkekre.

Azonban nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy ezen a három napon emlékezzünk, és legalább az elsőt vidámságra szánjuk. Hiszen minél több ünnep van, annál inkább érvényesülhet az emberi természet jó oldala, mert ünnepei csak az embernek vannak. Nem baj, hogy hozzánk Amerikából érkezett a Halloween, mert ha az ünnepben nincs frusztráció, csak nevetés, felszabadult vidámság, akkor legyen csak vigyorgó töklámpás, boszorkányok és kísértetek, még tökpite is (borzalmas…). Aki meg azt gondolná netán, hogy a Halloween a pogányságot népszerűsíti, annak nincs humorérzéke. Márpedig tudjuk, hogy akinek van humora, mindent tud, akinek nincs, az meg mindenre képes.

A Pannon Filharmonikusok vacogós ünnepre hív 31-én. A műsorban hallhatjuk Mason Bates Resurrexit (Feltámadás) című művét, amely borongós hangulatával és érdekes hangszerelésével kelt figyelmet. A fiatal kortárs zeneszerző sem akárki, hanem a második legtöbbet játszott amerikai zeneszerző, aki elektroakusztikus zenéjével hidat ver a klasszikus zene és a mai zenei törekvések közé, érdemes őt megismerni. (Külön vicce a koncertnek, hogy a zeneszerzőt ugyanúgy hívják, mint a Psycho legendás főhősét.)

 

 

Azt mindenki tudja, hogy veszélyes, „ha a cápa szája tátva, megvillantja fogsorát”, mert ugyan a dalt Bicska Maxi énekelte, de A cápa című kultfilm 1975 óta riogatja a nézőt. A kísérőzene is elég rémisztő amúgy, elképzelhetjük belőle a történetet. (A strandon megjelenő cápa gyilkos-fajta? Hát persze. Be akarja kapni a levadászására induló kisded, ám elszánt csapatot? Naná. És sikerül neki? Ezt csakazértse’ mondom meg!)

 

De a szerző, John Williams tud mást is, mint riogatni. Nagyon szép, csellóra és zenekarra írott szvitje az ünnepnek a nem félelmes hangulatát erősíti.

TJ Cole A költő halála című művét egy festmény ihlette, a zeneszerző a kép színeit igyekszik ábrázolni érzelmes hangon, saját bevallása szerint „egy elégia stílusában.”

Silvestre Revueltas figyelemre érdemes, 1940-ben fiatalon elhunyt mexikói zeneszerző, leghíresebb műve a koncerten hallható Sensemayá. A mű egyszerre idézi fel a maya civilizációt és a különleges ünnepet, a Mexikóban dallal-tánccal-lakomával megült Halottak Napját. Nicolas Guillén kubai költő kemény és tragikus verse ihlette a művet, ezt tükrözi a zene elképesztő, szinte követhetetlen ritmusa.  Kibillent zenei szokásainkból, rutinos fülünket új hangzásokkal zavargatja, de ez mindig hasznos a zenehallgató számára.

Alfred Hitchcock minden horrorok ősapja, filmjein több nemzedéket vert ki a víz. Alapműve mégis a Psycho, a maga számtalan remake-jével, feldolgozásával, ihlető hatásával, melyeknek eredménye meg sem közelíti az eredeti film zsenialitását. A mű tökéletes pszichológai képet ad egy torz lelkű fiatalember sorozatgyilkossá válásáról, döbbenetes képi hatásokkal.

A koncerten a film kísérőzenéjéből készült szvitet halljuk majd, és ha felidézzük a híres-hírhedt zuhanyjelenetet illusztráló visító hegedűmuzsikát, úgy véljük, hogy magunknak is léleknyugtató lenne egy jó hangos sikítás. De ezt inkább bízzuk a zenekarra, meg tudják csinálni ők is, és őket biztosan nem kíséri ki a jegyszedő.

A film legendái is jellemzőek a mű hatására. Például az, hogy itt látható a filmtörténet legelső vécécsészéje… de remek trükk, ahogy egy zuhanyozó hölgyet úgy sikerül fényképezni, hogy egyetlen „tilos” testrésze se látszódjon, és úgy gyilkolni meg, hogy a kés egyetlen pillanatra sem érintkezik a nő bőrével. A hanyatt eső színész nem is esik hanyatt, de megfigyelték, hogy a halott lány pupillája normális fényreflexet mutat, egy élő emberét. Nagyobb hiba ne is legyen a korszakos, máig kiható műben, amelynek zenéje is nagyszerű. Ugyan a szvit nem a film zenei sorrendjét követi, de aki látta, pontosan tudja, melyik zenei illusztráció mit is illusztrál. Aki meg nem látta, pótolja azonnal, garantáltan a nyavalya töri ki tőle. De az biztos, hogy erős kétségei támadnak, amikor legközelebb zuhanyozni indul.

A koncert tökéletes zárása Liszt Ferenc Mefisztó-keringője. Goethe Faustja óta Mefisztó, az ördög, aki szerződést köt a gyarló emberrel valami nagy eredmény érdekében, folyamatosan foglalkoztatja a művészek képzeletét. Leginkább azzal illusztrálhatóan, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, mert a művészeti alkotást nem adják ingyen.

Lisztet nagyon foglalkoztatta a Faust-téma, de a kevéssé sikerült Faust-szimfónia is megmutatja, inkább Mefisztó személye hatott rá. Négy Mefisztó keringőt írt (van egy ötödik is, hangnem nélkül), sőt, még egy polkát is szánt a gondolatébresztő sátánra. Az első keringő, amelyet a koncerten hallani fogunk, egy paraszt-mennyasszony elcsábíttatásáról szól, váltakozó ritmussal és dinamikával. A mű zárásához Liszt két változatot készített, egy hangosat meg egy halkat, találgathatunk, a koncerten melyik fog elhangzani. (Psszt… a zongoraváltozat fortissimo végződik…)

A koncerten tehát lesz alkalmunk örülni és félni, hollywoodi evergreen-ekkel, latin-amerikai ritmussal, klasszikus zenei halhatatlannal. Aztán, hazafelé, nézegetve a világító töklámpásokat, örülünk, hogy ünnep nyílott a két világ között, és az út, amelyik átvezet ezen, nem kelt félelmet. Csak megijeszt. De azt is csak kicsit, jóleső borzongást keltve lelkünk mélyén.

 

 

Vissza