2020-02-26

Álom csellóra és zenekarra

A Pannon Filharmonikusok rendre műsorra tűzi a zeneszerzőként is sikeres Bánfalvi Zoltán koncertmester egy-egy darabját, akinek legújabb csellóra és zenekarra írt művét tavasszal hallhatja majd a közönség. A különleges est karmestere Gilbert Varga lesz, a szólót pedig Bogányi Tibor játssza majd. A hegedűművész-zeneszerzőt a pécsi zenekarhoz fűződő kapcsolatáról, valamint a darab keletkezéséről kérdeztük.

Korábban több kamarazenekarban is játszott, hogy került a Pannon Filharmonikusokhoz?

Egészen pontosan három együttesben játszottam, közülük pedig a Magyar Kamarazenekarnak alapító tagja is vagyok, ahol a koncertmester nem más, mint édesapám, Bánfalvi Béla. A Pannon Filharmonikusok munkáját régóta követem, hiszen közel 15 éve tanítok a Pécsi Tudományegyetemen, és több egykori növendékem került a zenekarhoz. Mindig is vonzott, hogy egy nagy létszámú szimfonikus együttes koncertmesteri feladatait lássam el, a Kodály Központ megépülése pedig csak megerősített abban, hogy csatlakoznom kell a PFZ-hez. Már hat éve dolgozunk együtt.

A hegedűjáték és a vezetői ambíciók mellett, hogy került szóba a zeneszerzés?

Sokáig egyenrangúként volt jelen az életemben a hangszertanulás és a komponálás. Igazán csak a Zeneakadémián fordultam a hegedű felé, ezt követően nagyjából egy évtizeden keresztül nem is írtam új darabot.

Tavasszal legújabb gordonkaversenyét adja majd elő az együttes, a vezető karmester, Bogányi Tibor szólójával. Mit lehet tudni a darabról?

A hegedűre és zongorára írt kettősversenyemet 2015-ben adta elő a zenekar Bogányi Tibor vezényletével. Az előadás nagyon jól sikerült, a koncert után pedig a művészeti vezető azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy írjak egy szólócsellót és zenekart foglalkoztató darabot, amelynek Capriccio a címe. Ennek megfelelően dolgoztam, így formailag a mű nem hasonlít a klasszikus versenyművekhez, a zenei anyag, ahogy a címe is jelzi, inkább szeszélyes, a kötetlenség és a keret nélküliség jellemző rá. Az inspirációm elsődleges forrása az akkor még két és fél éves kislányom volt, akiről a főtémát is elneveztem. Éjszakánként ültem a zongorához, amikor Luca aludt, meglehetősen csendben kellett dolgoznom, ezért a zongorát letompítottam. Az így kapott szürreális hangzás és az a gondolat vezetett, hogy vajon milyen álmai lehetnek a lányomnak. A darab második része az alkotói folyamatot tükrözi, amin keresztülmentem. Nagyon sokat foglalkoztam a darabbal, így volt olyan, hogy éjjelente lepergett előttem az egész koncert. Ezeket a pillanatokat is hallhatja majd a közönség.

Hangszertechnikai kérdésekben milyen mértékben egyeztettek Bogányi Tiborral?

Elsősorban magamra kellett hagyatkoznom, hiszen utazó karmester lévén Bogányi Tibor viszonylag kevés időt tölt Pécsett, így nem sok alkalom adódott, hogy az én darabomat csiszoljuk. Szerencsém van ugyanakkor, hiszen a szűkebb családomban két csellóművész is van, akiknek nagyon sokszor kikértem a véleményét.

Mennyire különös érzés, hogy a szólót a zenekar egyik művészeti vezetője játssza majd?

Korábban komponáltam már a Bogányi testvérek felkérésére, akik egy alkalommal édesapjukat köszöntötték a fuvolára, fagottra, csellóra, zongorára valamint kamara- formációra írt darabommal. Ez egy különleges lehetőség volt, hiszen igen kevés olyan mű létezik, ami ilyen egyedi hangszer kombinációt foglalkoztat. A helyzet tehát nem új keletű, ami mindenképpen egyedi és nagy megtiszteltetés, hogy zenekarunk két vezető karmestere egyszerre lesz majd a színpadon, hiszen a Bogányi Tibor által játszott szólót és a zenekart karmesterként Gilbert Varga vezeti majd. Azt hiszem, hogy ez az élmény felbecsülhetetlen minden egyes zenekari tag számára.

Vissza