Ilyen még úgysem volt, gondoltam magamban, csak arra koncentrálok, hogy valahogy legyen „füle-farka” a beszélgetésünknek. Körülöttem a két kis manócska éppen teljes sebességgel száguld, nem kevesebb hangerővel biztatva egymást. Judit meglepően nyugodt, bár megjegyzi, hogy az a fránya büfé nyitva lehetett volna, mivel egy jégkrém értékes perceket adhatott volna kettőnk beszélgetéséhez. Én nem bánom, hiszen sokkal életszerűbb így a helyzet.

Pécs több Ajkán született művésszel gazdagodott, gondoljunk csak Beck Zolira, vagy éppen Önre, aki a PFZ muzsikusa.

Vannak közös vonások, én is a felsőfokú tanulmányaimat végeztem Pécsett, így kerültem ide, akárcsak Zoli, de a 30Y további két tagja, Beck Laci és Sárközy Zoli is a szülővárosomból érkezett. Nem jártunk együtt zeneiskolába, ők egy kicsivel idősebbek nálam, valahogy úgy volt, hogy amikor én odakerültem, akkor ők lassan végeztek is.

Gondolom nem szakadt el a zenekartól, időnként még visszajár?

Persze, nem is szeretnék elszakadni, hiszen egy-egy koncerten való részvétel nekem feltöltődés is egyben! Zenészként az ember nem lehet meg sokáig muzsikálás nélkül! Most, hogy a kisebbik fiam is elmúlt 2, könnyebben megoldjuk, hogy időnként visszajárjak egy-egy koncert erejéig, de így is bébiszitter vagy nagyszülői segítségre van szükségünk. A kolléganőimmel pedig alapítottunk egy fuvola kvartettet, InFiore néven. A tavalyi évben például a Baranya megyei iskolásoknak szánt ifjúsági hangversenysorozaton játszottunk.

A férje is besegít ilyenkor?

A férjem zongoratanár és a Band of Streets nevű utcazenekar oszlopos tagja, ahol egyébként dobos. Így sajnos neki is meglehetősen foglaltak a délutáni, esti időpontok, ha nem fellépés, akkor próba van ilyenkor. Zenész körökben sokan vannak ezzel így, nem csak nálunk feszítő kérdés a gyerekek felügyeletének megszervezése.

Így nehezen „ússzák meg” a gyerekeik, hogy a zene ne „fertőzze meg” őket. Van már ennek kézzelfogható jele?

A zene nálunk olyan, mint másutt a háttérrádiózás. Teszünk-veszünk, intézzük a saját dolgainkat odahaza, közben mindenki énekel, dudorászik, lehetőleg négyen négyfélét. Olyan nem létezik, hogy csöndben szöszmötölünk, csak dalolva működünk. Barni az oviban is ezt csinálja, szóval egyelőre ezek a „tünetek”. Azért a családban is vannak ősök, akik „felelősek” ezért. A férjem nagypapája, László László Erdélyben prímás volt, aki a népművészet mestere címet is elnyerte, még Kodály is gyűjtött tőle népzenei motívumokat. A családi legendárium szerint a zenetudós kapacitálta is a nagypapát, hogy költözzön Budapestre és ossza meg velük azt a kincset, ami a fejében és a vonójában van, de az öreg csak annyit válaszolt, hogy nem ér ő rá ilyesmire, mert a földek és az állatok idekötik.

A genetikai örökségen kívül biztos voltak azért konkrét zenei „beavatások” is a gyerekek életében?

Persze! Ringatóra, Babzsákra is jártunk, amikor Barni nagyobb lett akkor a Csigaházat is kipróbáltuk. Ő mindig is nagyon szerette ezeket az alkalmakat, sajnos a kisebbiknek ezekből sokkal kevesebb jut. Persze egy idő után jobban érdekli őket a többi gyerek vagy a nagy tér, de azért a fülük nincs csukva, nagyon sok értékes inger éri őket.

Ha jól tudom zenei tudását máshol is kamatoztatja.

Ringató foglalkozásvezető vagyok 1 éve. Ez egy 0-3 éves korú gyerekeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek szóló foglalkozás. Nem egy előadás, bár mindig van nálam gitár és hegedű is, inkább mintát adunk arra, hogy otthon mit énekelhetnek, játszhatnak. Értékes zenei ingerekkel gazdagodnak, ami kihat a fejlődésükre, közösségben töltenek egy fél órát. Később pedig ezek a korai élmények akár elvezethetik őket a zeneiskoláig vagy felnőttként a koncertteremig.

Bárki vezethet ilyen foglalkozást, akinek kedve van hozzá?

Nem. Ez egy budapesti képzés, aminek az elvégzése után használhatjuk csak a Ringató védjegyet és mindent, ami hozzá tartozik. Itt Baranyában és a déli régióban 4 kolléganőm van, így összesen öten tartunk foglalkozásokat.

Jól tudom, hogy van még egy kedves időtöltése is?

Igen, a fotózás. Ez egy újfajta késztetés, ami azért nem teljesen idegen a zenétől, hiszen ez is egyfajta kifejezésmód, akár önmegvalósítás is lehet, ha nagy szavakat akarok használni, de mindenképpen egy olyan művészeti ág, amely sajátos látásmódot igényel. Bár erre most csekély időm van, mondjuk ez inkább egy következő „projekt” lesz.

Van még a tarsolyában más is, a Kodály Központ öltözőjében láttam feltekert szivacsokat is.

Valóban, ez a zenekarral függ össze, a kolléganőknek szoktam pilates foglalkozásokat tartani, mivel a zenekari munka nagyon kemény, kell egy kis lazítás, nyújtás, korrekció. Ezen kívül még natúrkozmetikai iskolát is végeztem, mivel nagyon érdekelt, ami talán most már egyre többeket, hogy milyen kozmetikai szereket használnak a gyerekeikre és magukra és talán ezzel együtt egyre környezettudatosabbak is a felhasználók.

Milyen érzés a Pannon Filharmonikusoknál zenélni, hogy érzi magát a szólamban?

Az elmúlt öt év nagy változásokat hozott a zenekarban és a szólamban is, így most kicsit nehezebben látom át a dolgokat. Nagyon várom, bár kicsit tartok attól, hogy újra beüljek a zenekarba, újfajta szervezést igényel majd a családban, de a visszatérés vágya azért sokkal erősebb bennem. Utoljára Bogányi Tiborral dolgoztam együtt, de egyszer, amikor a kisebbik fiammal már jócskán terhes voltam Gilbert Vargával is közös produkcióban szerepeltünk a PFZ-vel, aki egyébként nagyon elbűvölő ember benyomását keltette bennem.

Nem tervezi, hogy előbb megy vissza a zenekarhoz, mint ahogy lejár a gyes?

A kisebbik fiamat elnézve kizártnak tartom, hogy be tudnám adni őt egy bölcsődébe, nem is szeretnénk. Mondjuk nagy sírások árán biztosan „betörne”, de mi ezt nem akarjuk! A testvérét is úgy szedték le rólam az oviban minden reggel, az sem volt egyszerű dolog. De azt mondják, hogy ez a normális, hiszen a gyerek az édesanyjához kötődik legjobban. Szóval én szeretném kihasználni a törvény biztosította időt és minél több időt a gyerekeimmel tölteni.

Úgy tudom, hamarosan Pécsről is kiköltöznek a „zöldbe”.

Kissé szűkös és a városi ártalmaktól sem mentes lakásunkat váltanánk le szándékunk szerint a béke és nyugalom szigetére Romonyán. Találtunk egy olyan házat, amely meggyőzött bennünket arról, hogy ezt a települést kell választanunk. Nem is igazán ebbe az irányba keresgéltünk, de a ház kiválasztott minket. A gyerekeknek pedig fantasztikus lesz a kert, a tavacska, a grillező és minden, ami a környezetében megtalálható.

Ha még nem is láthatjuk mostanában a koncertteremben azért kíváncsi lennék arra, hogy mit jelent Önnek a zene?

Először is, a zenekar egy hihetetlenül jó közösségi élmény, azok a pillanatok fantasztikusak, amikor ilyen sok ember közösen létrehoz valamit, nekem sokszor libabőrös a karom koncert közben. Ehhez persze szükséges egy olyan karmester, aki sugározza ezeket az energiákat és ez átragad a zenekar valamennyi tagjára. Amúgy ennyi év után lételeme az embernek a zenélés, akár hallgatja, csinálja, vagy énekli.

Mit csinálna, ha nem hegedülhetne?

Felsoroltam néhány dolgot, ami érdekel, vagy most is foglalkozok vele, bizonyára ezek közül választanék valamit. De tegyük hozzá, hogyha nem hegedülhetnék, akkor egy konstans hiány kísérné végig az életemet. Nem szeretném megtudni, hogy ez milyen!

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

 

 

Vissza