Zétényiné Tóth Eszterrel sokkal később már nemigen lehetne beszélgetni családról, zeneművészetről, gyereknevelésről, hiszen domborodó pocakja jelzi, nemsokára új jövevény érkezik a családba, ahol már három lurkó várja a rokonságon kívül az új testvért. Milyen a zenekari munka, ha nyüzsgő gyereksereg veszi körül otthon? Motiváló erő a gyermekek jelenléte? Mekkora kihívás egy művésznek a nagycsalád? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Eszterrel.

Mekkorák a gyerekek?

Mónika lányom tizenhárom éves, hetedikes lesz idén, az idősebbik fiú, Péter tizenegy éves, ötödikes lesz, a kisebbik Dani, pedig most kezdi az iskolát hétévesen. A Szent Mór Iskolaközpontba járnak mindhárman, így egy kicsivel egyszerűbb a reggeli és délutáni logisztika.

Az intézmény alapfokú művészeti iskola is, így gondolom a zenei tanulmányoknak nincs akadálya a gyerekek előtt?

Nagylányom képzőművészeti képzésen vesz részt, mivel nagyon jó a kézügyessége, kiskora óta varr, most éppen a kerámia érdekli és ezen a területen tevékenykedik. Alsós korában már Barbie ruhákat varrt, a testvéreinek pedig plüss játékokat készített, hamar megmutatkozott az, hogy miben lesz tehetséges.

Lehetséges, hogy ezen a vonalon tanul majd tovább?

Nem tudjuk, mert nagyon jó tanuló, más dolgok is érdeklik, de még van idő, hogy eldöntse ezt a kérdést.

A fiúknál mi a helyzet, őket mi érdekli?

Péter klarinéton tanul játszani, de ezen kívül a matematika is nagyon megy neki, tavaly megnyert egy országos matematika versenyt, és – bár az iskolában még nem tanul – nagyon érdekli a fizika és a kémia. Van is honnan örökölni a természettudományos érdeklődést, hiszen a férjem és az én szüleim is mérnökök voltak.

Kisebbik fiam, Dani a nyomdokaimba lépett, hegedülni szeretne, ő hamarosan megkezdi a tanulmányait az iskolában. Talán neki van a legjobb hallása a gyerekek között, nagyon szépen, tisztán énekel, de nagyon jó tulajdonsága, hogy roppant segítőkész. Ha a férjem a kertben dolgozik, azonnal odasiet, és máris besegít az aktuális munkába, ráadásul igen hatékonyan teszi mindezt. Ezen kívül roppant empatikus kisfiú, ha észreveszi, hogy valaki szomorú, vagy fáj valamije, akkor azonnal jön, hogy megvigasztalja.

A zenei nevelés jelen van a család mindennapjaiban?

Lányommal jártunk a „Segítség komolyzene!”című ifjúsági beavató hangversenyekre, amely nagyon tetszett neki, hiszen a zenekar tagjai között foglalhatott helyet, így testközelből láthatta a zenészeket és élvezhette a darabot, amelyhez akkor még Bujtor Balázs fűzött rendkívül szórakoztató és érdekes magyarázatokat és Hamar Zsolt vezényelt. Egyébként én is Hamar Zsolt idejében kerültem a zenekarhoz. A kisebbekkel pedig a Csigaház és Babzsák előadásokon ismerkedtünk a hangszerekkel, énekeltünk, játszottunk, egyszóval észrevétlenül a komolyzene vonzásába kerültek a gyerekek.

Ön budapesti, mégis hogyan került Pécsre?

A férjemmel nagyon távoli, nem vér szerinti rokonok vagyunk, így a családunk összejárt az ő családjukkal, így ismerkedtünk meg és lett belőle később házasság. Akkoriban neki volt Pécsett állása, ő egyébként itt is született és élt a szüleivel, míg én Győrbe jártam főiskolára. Amikor végeztem, úgy gondoltuk, hogy legalább egy kereső kell a családba, így én mentem Pécsre és itt kezdtük el a közös életünket. Nemsokára a Pannon Filharmonikusokhoz egy próbajátékot követően felvételt nyertem, így már nagy biztonságban élhettük mindennapjainkat.

Honnan jött a gondolat, hogy nagycsaládot alapítanak?

A férjemék heten vannak testvérek, így nem teljesen előzmény nélküli a dolog, de gyerekkorom meghatározó közösségében, egy budapesti ifjúági templomi zenekarban is megismerkedtem több nagycsaláddal. Ez a zenekar egyébként nagyon fontos volt a pályaválasztásom szempontjából is, mert itt kaptam kedvet a zenekari játékhoz, és határoztam el, hogy felnőttként is ezt a hivatást szeretném folytatni.

A zenekar is egy nagy család, vannak kisgyerekes barátságok, kapcsolatok zenekaron belül?

Persze, a zenekarban sok a hölgy, így megbeszéljük a szünetekben az aktuális gyereknevelési problémáinkat, tanácsokat adunk egymásnak kisgyerekes ügyekben is. A szólamunk is meglehetősen nagy, ott is kötődnek barátságok, jó a hangulat és természetes, hogy sok kérdésben kikérjük egymás véleményét.

Ha nem lesz a gyerekekből muzsikus, az nagy csalódás lenne?

Mindkettőnk családjában vannak reál érdeklődésűek, – mérnök, fizikus, matematikatanár – szerencsére jól tanulnak a gyerekek, sok minden érdekli őket s vannak sikereik is ezeken a területeken. Mivel én otthon gyakorlok, ezért látják, hogy ez is egy gyönyörű foglalkozás, természetesen megérinti őket a zene világa és az iskolában kapnak szakszerű képzést is ezen a területen. Ma még nem tudhatjuk, milyen pályára lépnek. Ha ez a zene lesz, akkor természetesen támogatjuk, és örülünk neki, de nem tartjuk tragédiának, ha más irányba visz az útjuk.

A férje nem zenész, és nem is játszik hangszeren, milyen különleges szerepe van a családon belül?

Sokat foglalkozik a gyerekekkel, esténként is sokat van velük. Kiegyensúlyozott tudok mellette lenni, ami lehet, hogy annak is köszönhető, hogy pszichológus, de azt gondolom, hogy ez inkább a személyiségéből ered. Ő is nagyon szereti a komolyzenét, gyakran jött el a koncertjeinkre, otthon is szívesen hallgat zenét.

Több kismama beszámolt arról, hogy a terhesség alatt a gyermek reagált a koncertek közben a muzsikálásra, Önnek is volt ilyen tapasztalata?

Nagylányomnál megfigyeltem, hogy őszinte csodálkozásomra születése után nagy örömmel fogadta Bartók zenéjét, amit a terhességem vége felé játszottunk. Ha felcsendültek otthon a szerző művei, akkor Mónika élénken reagált rá, nagyon tetszett neki a muzsika. Szóval bizonyára van ebben valami.

Mindhárom gyermek a Szent Mórba jár, ez bizonyára nem véletlen.

Valóban, mindketten hívő családban nőttünk fel, ezért úgy gondoltuk, hogy egy keresztény szellemiségű iskolában ez az életszemlélet jobban áthatja a hétköznapokat is.

Most ismét egy ideig nem láthatjuk a zenekarban, hiszen októberben születik a család legkisebb tagja, akiről annyit elárulhatunk, hogy lány lesz.

Így a nemek egyenlősége helyreáll a családban, lányom nagy megelégedésére Most néhány év szünet következik a koncertezésben, de nem szakadok el a muzsikálástól. Eddig is gyakoroltam otthon, talán a gyes végén ismét bekapcsolódok a zenekari munkába, ha csak alkalmakként is. Egy zenész nem teheti le hosszú időre a hangszerét, ezt a családom is megérti, még akkor is, ha el kell mennem esténként, vagy hétvégén próbálni, vagy koncertezni. Szerencsére ebben is van támaszom, a férjem, aki ragyogóan ellátja a gyerekeket a távollétemben. De a kicsik is megértik, hogy mennem kell, ez az életem, a hivatásom, ebben tudok kiteljesedni. Én csak azt kívánom, hogy ők is találják meg azt, ami nekik is kitölti az életüket!

Az interjút Bereczki Lajos készíette. 

Vissza