Bő egyórás kocsikázás és az interjú ideje alatt is csendes szemlélője maradt az eseményeknek a kis Ervin. Hatalmas, barna szemekkel csüngött anyukáján, aki szintén nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott személyiségnek tűnt. Hamarosan visszatér a zenekarhoz, hiszen a férje – Magyarországon azért még nem teljesen szokványos módon –, otthon marad a kicsivel. Dóra egyáltalán nem aggódik, férje pompásan bánik a gyerekekkel, jól meglesz egymással a két fiú.

Hogyan került Kaposvárra és hol zenélt korábban?
Még a pécsi egyetemi évek vége felé láttam meg egy felhívást, miszerint a kaposvári Csiky Gergely Színházba keresnek zenészeket. Gondoltam megpróbálom, jelentkeztem, és fel is vettek oda. Ekkor még húszéves sem voltam.

Szekszárdon született, Pécsett járt egyetemre, onnan pedig Kaposvárra került. Hogyan lettek ebből újra pécsi évek?
Sajnos a színházban egyre kevesebb zenés darabot tűztek műsorra, így kevesebb feladatom lett. Közben a PFZ-től kaptam megkeresést, hogy szívesen látnának a zenekar soraiban, gondolom annak is volt jelentősége, hogy korábban kisegítőként néhányszor már megfordultam a zenekarban és nem voltak rossz emlékeik erről a vezetőségnek. Nagyon megtisztelő volt a felkérés, így éltem a lehetőséggel, 2014 óta pedig teljes állásban dolgozom a PFZ-ben.

A színházi munkának azért másfajta hozadéka is lett. Kaposváron ismerkedett meg a párjával. Ő is zenész?
Nem, ő nem zenész, színházi ember, a CSGSZ színpadmestere, 2017-óta vagyunk együtt.

A szekszárdi gyermekévek alatt mikor került kapcsolatba a muzsikával, a hangszeres játékkal?
Édesapám, Szabó Sándor hegedűművész, nagyon korán a kezembe adta a hegedűt. Egyébként zenész családban nőttem fel, hiszen rajta kívül a nagyapám is muzsikus volt, ő csellón játszott, nagybátyja pedig brácsaművész volt. Egy testvérem van, a húgom nem zenész, de a művészet világa őt is megérintette, balett-táncos volt.

Említette, hogy édesapja korán megismertette a hegedűvel, ez mikor történt?
Nagyjából négyéves lehettem, amikor az első kis hegedűt a kezembe fogtam, már hangszeres zenetanulás céljából. Hatalmas élmény volt, hogy édesapámtól tanulhattam, sőt később együtt játszottunk. Hét évesen beírattak a szekszárdi zeneiskolába, ott kezdtem meg az intézményes zenetanulást, majd évekkel később a tanári pályafutásom is ott indult. Nagyban elősegítették a zenei pályán való elhelyezkedést kiváló zenetanáraim. Hegedűre Authné Fuchs Márta, szolfézsra pedig Kovàcsné Szakács Ágota oktatott.  

Hogyan élte meg négy évesen a hegedűtanulást? Ez nem egy könnyű hangszer.
Már ebben a korban édesapám számos előadásán részt vettem a közönség soraiban. Apukám a példaképem volt, azt szerettem volna, ha olyan leszek, mint ő. Szerettem volna a színpadon állni, zenélni a közönségnek, hogy átadjam az embereknek azt a fantasztikus élményt. A zenetanulás számomra egy élmény volt, nem kellett erőltetni, belülről fakadt már gyermekkorom óta a zene és a zenetanulás iránti igény.

Később a középiskola éveit ismét Pécsett töltötte.
Pécsett a Művészeti Szakgimnáziumban Adorján Zsófia volt a tanárom, akit nagyon szerettem, mivel olyan volt a kapcsolatunk, mintha barátnők lettünk volna. Nagyon sokat tanultam tőle. Közös munkák eredményeképpen felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Művészti Karára Bánfalvi Bélához és Bánfalvi Zoltánhoz. Mindkettőjüket csodáltam mint hegedűművészt és mint embert egyaránt.

Kitartóan folytatta zenei tanulmányait, ugyanilyen könnyen ment a babavárás időszaka is a zenekari munka közben?
Október elsején született a baba, én pedig még júliusban dolgoztam, szóval eléggé kitartó voltam.

Akkor sok zenei élménye lehetett a gyermekének, még a születése előtti időszakban is. Visszajelzett a zenei élményekről?
Sok színházi darab előadása közben bizony jelzett, ficánkolt, mocorgott. Bizonyára érzékelte a hangerő változását, a zene ütemeit, dinamikáját, rezgéseit.  Érdekes viszont, hogy egy alkalommal egy vidéki kitelepülés során egy rock zenekart kísértünk, amely meglehetősen kemény muzsikát játszott, akkor például meg sem moccant. Talán éppen ezen élmények hatására érkezett meg Ervinke stílusosan pont október elsején, a zene világnapján.

Még nagyon fiatal a kicsi, de volt már jelen az Ön próbáján, netán valamilyen koncerten?
Otthon folyamatosan játszok neki hegedűn, de sokat énekelek, és mondókákkal kötöm le a figyelmét. Édesapámat is hallgatja időnként, szóval benne van a zene világában. Úgy vettem észre, hogy figyel a zenére, megnyugszik, odafordul, érdekli a muzsikaszó. Úgy gondolom, hogy egy édesanyának, főleg ha zenész, kötelessége, hogy a gyermekkel megismertesse ezt a világot, amit talán még avatottabban tud megtenni, mint mások.

Ezek szerint nem lehet a véletlenre bízni a dolgot, hogy majd magától megismerje a zene világát?
Segíteni kell ebben a folyamatban, ráadásul én mint zenész, jártas vagyok ebben. Nem lenne logikus, ha épp a saját gyermekemmel nem tennék meg mindent azért, hogy zenei élményhez és ismeretekhez jusson.

Mi lehet a zenei nevelés következő lépcsőfoka ebben a korban?
Egyre többet játszom majd neki, és amikor már elég nagy lesz hozzá, akkor elviszem olyan előadásokra, amelyek gyermekekhez szólnak, legyen ez kis koncert, vagy játékos hangszerbemutató. Lépésről-lépésre haladunk majd ebben és egyszer majd ő is kap egy hozzá illő kis hegedűt, amelyet először valószínűleg csak nézeget majd, de egy idő után megismerkedik a hangszerrel, természetesen játékos formában.

Ha nem lesz zenész, vagy nem lesz kedve a későbbiekben hangszeren játszani, mi a stratégia erre nézve?
Nem baj, ha nem lesz muzsikus, értse és ismerje a zenét, a zenei alapok legyenek nála szilárdak, a zenei műveltsége legyen széleskörű, hiszen mindez elősegíti a többi tantárgy elsajátítását, azokra pozitív hatással van. Mindenesetre az édesapjával közösen mi szeretnénk, ha zenei területen folytatna tanulmányokat.

Hamarosan visszatér a PFZ kötelékébe. Mikor tervezi ezt?
Idén október elsejével térek vissza, akkor lesz egy éves a kisfiam. Az édesapja felajánlotta, hogy szívesen otthon marad vele Gyed-en. Imádnak együtt lenni. Így legalább ő is kicsit belekóstol ennek a kornak a szépségébe. Nem lesz nehéz dolga, mert olyan személyiség, akit hamar megkedvelnek a gyerekek és ő is rajong értük, tud velük bánni és nagyon jó édesapa.

Kicsit átadja a klasszikus „anya szerepet” a férjének. Nem fog emiatt lazulni a kapcsolatuk Ervinkével?
Valóban, nem leszek minden percben vele, mint most, de megnyugtat a tudat, hogy jó kezekben lesz a kicsi. Azt az időt, amit majd együtt töltünk, megpróbáljuk még intenzívebben megélni.

Vissza