Nehéz is lenne hátat fordítania, hiszen fiatal kora ellenére élete nagy részét a muzsikálásnak, azon belül a hegedű mesteri megszólaltatásának szentelte. Két kisgyerekét neveli most otthon. A nagyobbikkal nyitott ajtót, amikor felkerestem, férje a kicsivel a karjában mosolygott a háttérben, majd jelezte, hogy a beszélgetés alatt mindkét gyerkőcre szívesen felügyel. Szemmel láthatóan rutinja van a gyermekekkel való törődésben, ami igazán dicséretes.

Mindig szerettem volna tudni, hogy ikrek esetében ki a vezéregyéniség? Egyáltalán van ilyen? Nagyon eltérő a személyiségük?
Nálunk más a helyzet, mi inkább felváltva dominálunk. Nem lehet kijelenteni, hogy egyikünk akarata érvényesült volna a testvéri kötelékben. Ismerek olyan ikreket, akik szintén hegedűsök voltak és náluk a rivalizálás volt a jellemző, ami később azért megváltozott és egymás támogatására helyeződött a hangsúly. Mi a testvéremmel sohasem akartunk jobban teljesíteni, túlszárnyalni a másikat, de mégis sikerült egymást támogatni, felhúzni arra a szintre, ahová szerettünk volna szakmailag eljutni. Apró különbségek azért vannak a kettőnk játékában, egyikünknek a jobb-, másikunknak a balkéz technikája erősebb például. Vizsgákon is felváltva szerepeltünk hol jobban, hol kevésbé jól.

Mégiscsak példátlan, hogy egy ikerpár ugyanazon a hangszeren kiugróan tehetséges, ráadásul ugyanabba a zenekarba, a Pannon Filharmonikusokhoz kerülnek.
Kívülről szemlélve tényleg nagyon simának tűnhet mindez, de voltak azért olyan időszakok, amikor elgondolkodtam azon, hogy valóban ezen a pályán maradjak-e. Hullámhegyek és -völgyek vannak mindenki életében, ez alól mi sem voltunk kivételek. A zene szeretete és a hangszer iránti rajongásom azonban nem engedte, hogy letérjek az útról, azt hiszem ebben kiváló tanáraink is sokat segítettek. Ha a középiskola éveire gondolok, akkor Sándor János tanár úr volt nagy hatással zenei fejlődésemre, a győri és pécsi egyetemi tanulmányaim alatt pedig Molnárné Svikruha Márta és Bánfalvi Béla egyengették utamat. Leginkább Márta nénit, a győri tanárunkat emelném ki, akinél jelentős szakmai fejlődésen mentünk keresztül mindketten.

Hogyan, miként hat egy tanítványra a mester?
Például a szakközépiskolai hegedűtanárom leginkább egy igazi apafigura volt a számomra, aki a maga bölcsességével, élettapasztalatával sokat segített nekem, Volt egy kiváló példája a technikai problémák megoldására. Egy képzeletbeli tálcán felkínált nekem többféle megoldási kulcsot, melyből saját döntésem alapján ki kellett választanom a számomra legmegfelelőbbet. A mai napig tartjuk a kapcsolatot vele, ő egy igazán jószívű és szakmailag kiváló mester.

Izabel említette, hogy a zeneiskola évei alatt, gyerekkorukban sokszor megfordultak zenei táborokban is.
Ez abban az időszakban volt, amikor a zongoráról áttértünk a hegedűre, tulajdonképpen a pályám itt kezdődött, itt indult el.

A Pannon Filharmonikusokhoz is egyszerre kerültek?
Először kisegítő zenészként kerültünk a PFZ-vel kapcsolatba. Meglehetősen vicces volt a helyzet, mivel először én játszottam a zenekarban, majd miután én nem tudtam elvállalni az egyik koncertet, a testvérem, Izabel ugrott be. A zenésztársaim nem tudták, hogy nekem van egy ikertestvérem, ezért furcsállták, hogy miért vagyok olyan visszahúzódó, távolságtartó. Persze aztán kiderült, hogy az a bizonyos zenész nem én vagyok, hanem a testvérem, ekkor oldódott a hangulat. Aztán – a kolléganők szülési szabadsága révén – mindketten bekerültünk a zenekarba.

Akkor most önt és a testvérét is helyettesíti valaki, hiszen ugyanebben a cipőben járnak.
Valóban így van, hiszen Gergő fiam most lett kétéves, vele nyitottunk ajtót önnek, míg Donát, aki apukája karjaiból kukucskált ki, ő most lesz négy hónapos. Így egy ideig bizony nélkülözöm a zenekari játékot.

A testvére is otthon van a kisfiával, aki elmúlt egy éves. Tudnak tanácsot adni egymásnak a gyermeknevelés terén?
Napi szinten beszélünk, így mindig megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, nehézségeinket. Mivel nekem előbb lett gyermekem, így Izabelt úgymond többször bedobtam a mélyvízbe. Vigyázott már Gergőre többször, de ebből is sok vicces sztori kerekedett. Bármennyire is hasonlítunk egymásra, azért a gyerekek megérzik, hogy valami nincs rendben, nem anya az, aki velük van, hanem más.

Főképp a nagyobbik gyermekük esetében lehet már arról beszélni, hogy a zenei élmények milyen reakciókat váltanak ki belőle.
Bartókkal még nem próbálkoztunk, de a pocakomban hallhatta A fából faragott királyfit többször is. A párommal nagyon szeretjük a King Singerst, sokszor hallgatjuk otthon, amire nagyon élénken reagált a kicsi még születése előtt. Vajúdáskor félő volt, hogy császármetszéssel jön a világra, mivel nem nagyon mozgott, de szerencsére kéznél volt a segítség, a King Singers hallatán „aktivizálódott” Gergő és szerencsésen világra jött. Azóta is szereti ezt a muzsikát, kérni is szokta, hogy hallgassuk, jobban leköti, mint a mesék.

A férje is zenei pályán mozog, legalábbis részben, ha jól tudom?
A Kaposvári Egyetemen Pedagógiai Karán tanító, óvodapedagógus, valamint csecsemő- és kisgyermeknevelő szakos hallgatókat tanít, a Pécsi Tudományegyetemen Művészeti Karán zeneelméletet oktat, énekel a Bartók Béla Férfikarban és a PFZ-nél a Fesztiválkórusnak is tagja.

Költői a kérdés ezek után, hogy szoktak-e énekelni a gyerekeknek?
Minden nap, mindketten énekelünk nekik, főképp gyermekdalokat. Mondjuk a férjem inkább szolmizálni szokott, mivel részben azt tanítja, így szeretnénk, ha a zenei nyelv az alapműveltség része lenne. Ő a zeneelméleti vonalat viszi a családban. Bár saját elméletem szerint ez azért is van így, mert az altatódalok szövegét nem mindig tudja, ezért inkább elszolmizálja azokat.

Itthon szokott a hangszerén játszani?
Egy darabig mellőztem az otthoni gyakorlást a kisebbik gyermekem miatt, de hamarosan újra játszani fogok itthon is. Amikor Gergő másfél éves volt, akkor beugrottam két kamarakoncertre is, szóval a zenekari játék ismét lehetővé vált számomra. Van azért itthon egy kis hegedű is, nem titkoltan azért, hogy ha érdekli valamelyik gyermeket a hangszer, akkor lehetősége legyen megismerkedni vele. Egyelőre a vonó és a pengetés az, ami érdekli, de ha játszok Gergőnek valamit, akkor nagyon megtapsol. A lakásban van zongora is, kisebb és nagyobb is, ezekkel is meg lehet ismerkedni a későbbiekben.

Melyek a további tervek a gyerekek zenei nevelése terén?
Ha eljön az idő, mindenképpen szeretnénk őket beíratni zeneiskolába, hogy milyen hangszerre, azt még nem tudom. Nyilván a zongorával könnyebb kezdeti sikereket elérni, mint a hegedűvel. Úgy gondolom, hogy a zenetanulás jótékony hatással van a többi tudomány befogadására és az érzelmi intelligencia fejlődésére is, szóval akkor is hasznos, ha nem lesznek a gyerekek a későbbiekben zenészek.

Melyek a személyes és szakmai tervei a jövőt illetően?
Nekem nagyon tetszik a Ringató elnevezésű foglalkozás, amely már országos méretűvé nőtte ki magát, de csak Budapesten van ennek képzése. Szeretném egyszer ezt elvégezni, jó kis foglalkozásokat lehetne anyukáknak és babájuknak tartani, amin még a hangszeremet is tudnám használni. Úgy érzem, a szakmai tudásom és nyitott személyiségem révén ezt jól tudnám csinálni. Természetesen foglalkoztat az is, hogy a zenekarba miképp tudnék, ha nem is minden koncerten, de legalább néha visszatérni.

Van erre példa a kolléganői körében?
Ha jól tudom, a koncertmesterünk Deák Márta is így csinálja, havonta egy előadást vállal, mivel neki is kisgyermeke van. Én is el tudnám képzelni, hogy eleinte csak ritkán, majd egyre többször vegyek részt a zenekar munkájában, egészen addig, hogy minden feladatból kivegyem a részem. Az a szerencse, hogy a párommal az időbeosztást illetően „komplementerben” dolgozunk, így jól be tudjuk osztani, hogy mikor ki legyen a gyerekekkel.

Ki lehet esni a szakmai gyakorlatból? Mégis két gyermeke van, jó ideig nem láthatjuk a koncertteremben.
Még az első gyereknél nagyon izgultam, hogy ennyi kihagyás után „elfelejtek” hegedülni. Azért huszonegy évig folyamatosan gyakoroltam, talán nyaranta egy hónap kihagyással, ehhez képest ez most nagy pauza. Nem volt tapasztalatom arról, hogy mit jelent egy ilyen nagy kihagyás. Aztán tavaly november-december hónapban volt egy kamara koncertsorozat, amelyen én is játszottam. Rá kellett jönnöm, hogy ha szépen visszagyakorlom magam és tréningezem a finommotrikámat, akkor minden ismeret és mozdulat visszatér. Gyakorlatilag megnyugodtam, hogy nem lehet ezt elfelejteni. Az izmokat kicsit vissza kell építeni, az állóképességet meg kell erősíteni, de a többi szépen előjön. Szeretnék a későbbiekben a zenekarban továbbra is jó csapatjátékos lenni, ez felel meg a személyiségemnek, ezzel tudnék a legtöbbet használni a Pannon Filharmonikusoknak is.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

Vissza