Fiatalos, mosolygós nagymama fogad, akiről nem lehet nem elhinni, hogy rajong a komolyzenéért, de ugyanakkor a szíve csücske Gábor, az unokája, aki most sajnos nem tud velünk lenni, mert edzésre kell igyekeznie. Pedig a történetnek ő is fontos szereplője, hiszen a fiatalember, aki még diák, a sport mellett egy olyan kedvtelésnek is hódol, amit kevesen tesznek az ő korosztályában – komolyzenei koncertekre jár, a Pannon Filharmonikusok bérletes előadásaira látogat el nagyanyja kíséretében. Nagy örömmel teszi mindezt, mivel érdekli a zene, a szimfonikus zenekarok világa, inspirálja a koncerttermek atmoszférája. Ilyen is van, mondhatnánk, de nem pusztán erről van szó, ez egy folyamat része, amelyet úgy is hívhatnánk, hogy bevezetés a komolyzene világába. Ezt minden professzionális együttes támogatja, különböző programokat szervez a fiatalok megnyerése érdekében, a zenei műveltség és a komolyzene szeretetének elmélyítése végett. Hogy miképp? Erről és sok másról is beszél Varga Katalin, a nagymama.

- A komolyzene iránti érdeklődése honnan, mikortól ered?

- Gyerekkorom óta érdekel a zene, szüleim itt éltek Pécsett, gyakran jártak színházba, hangversenyekre, nem csoda, hogy a kultúra iránti szeretetük átragadt rám. Életünk, mindennapjaink szerves része volt a zene, például édesapám a „Ki nyer ma?” című, népszerű rádiós műsort állandóan hallgatta és előre mondta  a megfejtéseket. Fiatalon én is szerettem a Beatlest és a könnyűzenét is, de valahogy a komolyzene mindig ott volt a háttérben.

- Milyen korai koncertélményére emlékszik, amelyen részt vett?

- Még a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában koncertezett a Pannon Filharmonikusok, amikor elkezdtem járni rendszeresen a hangversenyeikre. Természetesen hatalmas élmény volt számomra, amikor a Kodály Központ kilenc évvel ezelőtt megnyílt, hiszen ekkor került a zenekar és a közönség is méltó helyre. Bérletem van, így mindig hallgathatom kedvenc zenekaromat, a nagyszerű zeneműveket, azt hiszem igazán változatos és izgalmas évadokat élhettem át velük.

- Egyedül is lehet koncertekre járni, de ha jól tudom, Ön nem egyedül jár a hangversenyekre?

- Valóban, a testvérem nagy „komolyzene fogyasztó”, a Müpa és a Zeneakadémia hangversenyeinek rendszeres látogatója,lévén fővárosi lakos. Sőt, ő Pécsre is eljön és az itten előadásokat is látogatja a feleségével együtt. Ilyenkor én is velük tartok, sőt az én barátnőm is csatlakozik hozzánk, most Pannonicum-, korábban Breitner-bérletünk volt.

- Ez így is nagyon családias, de hogy került a képbe az unoka?

- Láttam a „Segítség, komolyzene!” című műsort a programfüzetben, szóltam neki, hogy nézzük meg a koncertet, amire ő rábólintott, azóta rendszeres látogatói vagyunk a fiatalokat is célzó sorozatnak. Ide Gáborral közösen járunk, a családból csak mi ketten. Mi csak úgy hívjuk, hogy Gabi-mami program. A helyszínen egy kis süti és üdítő színesíti a napunkat, majd utána együtt vacsorázunk egy jó étteremben. Egyszer nagy élményünk volt, amikor Bogányi Tibor vezette a Segítség, komolyzenét, Beethoven V. szimfóniája volt a koncert témája, öröm volt nézni a sok csillogó gyerekarcot, azt hiszem sokukkal akkor kedveltette meg ezt a művet!
Sajnos a Bősze Ádám vezette #NoBabel sorozatra – ami a Segítség, komolyzene! utódaként jött létre –,  már nem férünk be a 14-18 éveseknek szóló korhatár miatt, így most ugyancsak Bősze Ádám vezetésével az Utózönge című programsorozatra járunk. Általában koncert után otthon is meghallgatjuk a műveket, a Youtube-on, vagy a Facebookon, kicsit elemezzük a hallottakat, beszélgetünk róla.

- Úgy tudom, hogy a fiatalember nemcsak a zenét szereti, sportol is.

- Valóban nem szokványos, hogy egy fiatal fiú, aki versenysportot folytat, még a komolyzene iránt is érdeklődjön. Úgy érzem ebben nekem is volt szerepem. Nem maradtunk a város határain belül, Budapesten is voltunk már együtt színházban és hangversenyen is. Persze ehhez olyan darab is kellett, ami őt is érdekli, így a születésnapi ajándékom a testvéremtől a Madách Színház egyik előadása lett, a Rocksuli premier előadása, majd utána egy kiváló szállodában aludtunk. Hihetetlen élmény volt az a nap mindkettőnk számára.

- A család „másik fele”, a férje, hogy áll a komolyzenével?

- A férjem teljes egészében a sportnak él, azzal foglalkozik, ügyvezetője az Elektromos Teniszklubjának. Gábor fiam, aki az unokám apja és Tamás fiam is inkább a sport és a könnyűzene hívei. A családban én, illetve most már unokámmal közösen, ketten képviseljük a komolyzenei vonalat és a kultúra iránti lelkesedést.

- Gondolom, jó ötletnek tartja, hogy a családi érdeklődést honorálja a Pannon Filharmonikusok zenekara?

- Remek ötletnek tartom, de itt kell megjegyeznem, hogy azért nem csak én „oltottam be” zenei érdeklődéssel a gyereket, hanem az iskolájában is komoly muníciót kapott énektanárnőjétől, Edit nénitől is. Remek, élményszerű órán a gyerekek megszerették az ő magyarázatán és a zenehallgatáson keresztül a komolyzenét.

- Ilyen fogékony, a kultúra iránt elkötelezett fiatal milyen pálya felé igyekszik?

- Ha megkérdezik őt, akkor azt szokta mondani, hogy sportriporter szeretne lenni. Szerintem jó elképzelés, mert ötvözi a sport iránti rajongását és a kulturális érdeklődést. Ő egyébként versenyszerűen teniszezik és nagyon ügyes a sportágában. Nem beszélve arról, hogy a német nyelvet is kiemelten kezelik a Koch Valéria Gimnázium, Általános Iskolában, ő is kezdi magas szinten beszélni a nyelvet.

- Ön egy olyan koncertlátogató, akinek időben bőséges összehasonlítási alapja van a zenekar múltbeli és mostani hangzásáról, teljesítményéről.

- Azt tapasztalom, hogy egyre több fiatal és tehetséges művész ül a PFZ soraiban, nagy élmény őket látni és hallgatni. Egységesebb, magas színvonalú a hangzás és a játék egyaránt, Bogányi Tiborról pedig csak felsőfokban tudok beszélni, nagyon megkedvelte őt a pécsi közönség. Egyszer személyesen is volt szerencsém beszélgetni vele, azon túl, hogy kiemelkedően tehetséges zenész és dirigens, egy közvetlen, jó humorú, kedves ember.

- Mit ad önnek a komolyzene, a koncertélmény?

- A hangverseny napján már egész nap arra készülök, szeretem megadni a módját a koncertre járásnak. Ünneplőbe öltöztetem magam, de nem csak a ruha kiválasztása tartozik ide, hanem rákészülök a csodára, ünneplőbe öltöztetem a lelkemet is. Szeretek időben a hangversenyterembe érni, erről általában a testvérem gondoskodik, a helyszínen, az előadás előtt általában iszunk egy pohár pezsgőt, szóval ráhangolódunk arra a csodára, ami aztán következik.

- Van kedvenc zeneszerzője és zeneműve?

- Haydn, Beethoven, Mozart, Vivaldi, egyszóval a nagy klasszikusokért rajongok. Éppen Gábor unokámnak meséltem, hogy az én életemben is volt egy jó általános iskolai énektanár, aki az órára behozott egy magnószalagot, amelyen az Egy kiállítás képei volt hallható. Olyan magával ragadóan és élénk fantáziával mesélt a műről és a zeneszerzőről, hogy azóta sem felejtettem el a mondatait. Valószínűleg ő indított el a zenei érdeklődés útján. Visszatérve a kérdéséhez, vannak állandó alkalmak, amikor a bérlettől függetlenül ott vagyunk a Kodály Központban, ilyen például az Újévi koncert, de nagy rajongója vagyok Kobajashi Ken Ichironak is, akit mindig szívesen látok Pécsett és élvezem a dirigálásait. Ezért a változatosságért és magas színvonalú programért szeretem a PFZ-t, annak pedig kimondottan örülök, hogy a következő évadban a családos érdeklődőket támogatja a zenekar. Mi ott leszünk jövőre is!

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

 

Bérleteseink már most regisztrálhatnak a szeptemberben induló Családi programunkra! A program többféle lehetőséget nyújtunk a gyerekeknek a szülőkkel, nagyszülőkkel közös élményekre. A regisztráció IDE kattintva érhető el.  

Vissza