Kerek hatvan évet ölel fel a Pécsi Kamarakórus története, amely nehéz időkben született, de mára osztatlan elismerés és szeretet övezi fellépéseiket. Tillai Aurél pedig városunk egyik zenei ikonja, aki a dirigensi feladatai mellett számos kompozícióval örvendeztette meg a kórusmuzsika szerelmeseit. A márciusi koncertjükön is ősbemutató tanúi lehetünk, hiszen a mester Missa secunda című kórusműve itt hangzik majd el először.

- Hatvan év hatalmas idő, hogyan emlékszik a kezdetekre, az első fellépésére a Pécsi Kamarakórusnak?

- Nem sokkal a forradalom után jött létre a kórus. Az akkori FEK, vagyis Fegyveres Erők Klubja ajánlotta fel, hogy ott próbálhatunk és megtarthatjuk az első fellépésünket. Fiatalok voltunk, szerettünk volna a közönségnek valami igazán jó és felejthetetlen élményt nyújtani, így madrigálokból állítottuk össze a műsort. Mondanom sem kell, sikerült igazi zavart keltenünk a klub közművelődési korifeusaiban. Nem értették, hogy mozgalmi dalok helyett miért foglalkozunk a XVI. század kórusmuzsikájával. Nem tiltottak le bennünket, de a koncert után jelezték, hogy nem látnak minket szívesen legközelebb. Nem is lett következő alkalom, ha jól emlékszem. Akkori első műsorszámunk volt a „Jó ez a fény”, mit mondjak, vendéglátóink körében nem aratott nagy sikert – szerettek volna egy kis mozgalmi dalcsokrot hallani –, de ez meghiúsult. Szóval nem vetett ránk „jó fényt” a madrigál összeállítás, valószínűleg ők egy másfajta fényt jobban szerettek volna.

- Még kimondani is sok, hogy 60 éve működik a Pécsi Kamarakórus, hányan fordulhattak meg ez idő alatt a soraiban?

- Kamarakórus lévén nagyjából mindig harminc fő körül voltak az énekesek, ám az idők során a tagok közül többen elköltöztek, férjhez menetek, megnősültek, ha mégis számot kell mondanom – ami nagyon nehéz –, akkor néhány száz lehet azok száma, akik a kórusnak a 60 év alatt tagjai voltak. Akik most március 20-án fellépnek, nagyjából 6-10 éve együtt vannak, de vannak olyan kórustagjaink, akik 40-50 éve együtt énekelnek, meglehetősen hűségesek a kórushoz, aki egyszer elkötelezi magát, hosszútávon tervez velünk. Nekem, mint karnagynak ez felér egy kitüntetéssel. Egy osztályfőnököt is meg lehet unni négy év alatt, ezért pláne nagy elismerés nekem a tagok évtizedes kitartása. Sajnos két éve fejezte be a kóruséneklést az utolsó alapító tagunk, így már csak én maradtam azok közül, akik a kórus első szárnypróbálgatása óta folyamatosan jelen vannak. Persze ő is eljár a kórus jeles napjaira, például karácsonykor is velünk volt, és lesz egy kiadványunk, amely a kórus utóbbi öt évét mutatja be, ennek ő lesz a szerkesztője, így azért nem szakad el tőlünk mégsem teljesen.

- Mikor vehetjük kézbe a kiadványt?

- Szintén a jubileumi koncertünkön, március 20-án már a hangversenyteremben elérhetők lesznek a példányok. A kis füzet tartalmazza az utóbbi öt évben tanult kórusműveket, az eseményeket a kórus életéből, kibővítve néhány személyes jellegű élménnyel, például turnébeszámolókat is olvashatnak benne. Szerepelnek benne a kórus kitüntetései, díjai, melyeket szerencsére szép számmal lehet sorolni.

- A jubileumi hangversenyen a Pannon Filharmonikusok művészei is közreműködnek. Régi a kapcsolat a kórussal?

- Nagyjából negyedszázados a kapcsolatunk, általában minden évben egy-egy oratóriumot adtunk elő közösen. Akkoriban még nem állt fel a Fesztiválkórus, így velünk és a Tanárképző Főiskola Vegyeskarával lépett fel a PFZ, illetve annak elődje. Viszonylag könnyű volt összehozni a két kórust, mivel mindkettőnek én voltam a karnagya, így létrejött egy 70-80 fős alkalmi kórus az oratóriumok előadására. Az oratórikus művek kezdetétől, Monteverditől egészen napjainkig átöleltük a nagy szerzők zeneműveinek bemutatását.

- Ha végigtekintek a jubileumi koncert műsorán, szintén egyfajta összegzés érhető tetten, ha jól érzem?

- Bár ezek nem oratórikus darabok, de az volt a célunk velük, hogy a kórus kedves és meghatározó produkcióit újítsunk fel. A kórustagoknak is ez volt a kívánságuk, meg persze azt is szerettük volna, ha a tagok emlékei között felsejlik egy mű kapcsán az ahhoz kapcsolódó sok szép emlék.

- Lesz egy ősbemutató is, Tillai Aurél Missa seconda című műve először lesz hallható nagyközönség előtt.

- A múlt évben a Nemzeti Kulturális Alap pályázatot írt ki, erre készítettem egy misét, amelynek most lesz a bemutatója. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a megírt műveim egy bizonyos részét a saját kórusommal kipróbálhattam és előadhattam. Tekintettel arra, hogy ez egy hagyomány volt, így ennek a folytatása egyfajta tisztelgés a kórus múltja előtt. A koncert második felében hangzik el a mű, és a hangverseny megkoronázásaként Kodály Budavári Te Deum című művével zárul a hangverseny. Mivel a kórussal ezt a művet is előadtuk korábban már többször, így gyakorlatilag ennek a programba való beemelését is egyfajta visszaemlékezésnek tekinthetjük. Itt kell megjegyeznem, hogy a Pannon Filharmonikusokkal több külföldi turnén együtt szerepeltünk, Beethoven IX. szimfóniáját énekeltük, Mozart C-moll miséjét, a Requiemet, Haydn Teremtés című művét, szerte Európában.

- Rangos a közreműködők névsora is.

- Valóban, ők mind a Pannon Filharmonikusok jeles művészei.

- A Fegyveres Erők Klubjától a Kodály Központig meglehetősen szép ívet ír le a Pécsi Kamarakórus munkássága. Mégis ki tudna ragadni a 60 évből egy olyan eseményt, ami nagy hatással volt Önre és a hazai kóruséletre?

- Ilyen volt az Europa Cantat 1988-ban, aminek az előzménye a Pécsi kamarakórushoz is köthető. Az EC elnöke az eseményt megelőzően ide látogatott, a Pécsi Kamarakórus Fesztiválra és eljött a nyitó koncertre, melyen mi énekeltünk. Nagyon tetszett neki az a Kodály művekből álló koncert, amit adtunk, mivel Kodály rajongó volt. Ilyen színvonalon Franciaországban, ahol ő élt, ezek a művek még nem szólaltak meg. Lenyűgözte őt a koncert és Pécs városa, amely nagyságát tekintve nem olyan nagy, de kulturális hagyományai és értékei jelentősek, több évszázadra visszamenőleg. Így olyan benyomásokat szerzett, melynek következtében a vasfüggöny mögött elsőként hazánkban és azon belül is Pécsett rendezhették meg az Europa Cantat soron következő fesztiválját. Az előbb említett Budavári Te Deumot ott is énekeltük, éppen a záró hangversenyen. Az egész rendezvénysorozat hatalmas élmény volt a számomra és nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen rangos nemzetközi eseményen vezényelhettem. Magyarország egészen a rendszerváltozásig el volt zárva, legalábbis a személyes kapcsolatok tekintetében a külföldi kórusoktól, így áttörés volt, ebből a szempontból is. A hivatásos művészek utaztak külföldre tőlünk előtte is, de, hogy ilyen nagy tömegben, kórustagok, gyakorlatilag civilek találkozhassanak egymással Európa minden részéből, ez példa nélküli volt. Egyesek úgy is fogalmaztak, hogy ez az esemény felütése volt a rendszerváltásnak.

- Pécs a zenei élet terén mindig kimagasló egyéniségeket tartogatott számunkra, ki volt az, akit megismert, vagy vele együtt dolgozott?

- Például a nemrég 75. születésnapját a Kodály Központban – éppen a Pannon Filharmonikusokkal - ünneplő Vidovszky László kollégám volt a Pécsi Tudományegyetemen. Annakidején a Liszt Kórus vezetője volt Antal György, aki egyben a konzervatórium igazgatója is volt, amelyből később a tanárképzés indult ki. Ő engem is tanított. Vagy említhetem Horváth Mihályt, aki zeneszerző volt és megírta Pécs zenei történetét, vagy Sas Dezső zongoraművészt, akinél szintén tanultam. Fiatalemberként a felolvasószínház egyik estjéhez felkért Németh Antal, hogy készítsek kísérőzenét, aki egyébként Budapesten a Nemzeti Színház igazgatója volt, de politikai okokból „levegőváltozás okán” Pécsre került. De kapcsolatba kerültem a néptánc mozgalommal is, ahol megismertem Simon Antalt, a Mecsek Táncegyüttes koreográfusát és művészeti vezetőjét. Fiatal gimnazistaként pedig ki tudja milyen inspirációként a Belvárosi Katolikus Körbe jártam, ahol pécsi művészek adtak hangversenyeket, melyekre szívesen beültem. A Székesegyházban pedig működött egy énekiskola Mayer Ferenc vezetésével, ahol nagyon magas színvonalú kórusmuzsikát lehetett hallgatni, ott is gyakran megfordultam. De irodalmi előadóestekre is szívesen elmentem, Várkonyi Nándort, Weöres Sándort diákként ismertem meg a személyes találkozások alkalmával. Bátyám, aki festészetet tanult, például az ő egyik mestere Martyn Ferenc volt. De a Pécsi Kamarakórussal egy időben Eck Imre, a híres balettművész-koreográfus is dolgozott, három kompozíciójában is szerepelt a kórusunk. Ebből a névsorból is érzékelhető, hogy nagyon komoly kulturális élet jellemezte Pécset akkoriban és tegyük hozzá, hogy szerencsére, azóta is. Ez persze kevés kivétellel inkább a múlt, jelenleg számos karmesterhez fűz jó kapcsolat, elég Bogányi Tibor nevét megemlítenem, aki a PFZ vezető karmestere, aki jelentős mértékbe pártfogolta oratórikus jellegű műveim bemutatását, három darabom itt debütált az ő kezei alatt.

- Ha már Bogányi Tibor neve szóba került, mit gondol a Pannon Filharmonikusokról, hogyan látja őket egy szakmabeli?

- Fantasztikus fejlődésen mentek keresztül, bár nem tudok minden koncertjükön jelen lenni, de azért sok előadást meglátogatok. Úgy gondolom, hogy pályafutásuk egyik csúcsán vannak, jelentős állomások vannak mögöttük, de még legalább ilyen jelentősek állnak előttük. Elmondhatjuk, hogy nem csak Magyarországon, hanem Közép-Európában is ez egyik legjelentősebb zenekar az övék.

- Gondolom, hogy március 20-án este a Pécsi Kamarakórus is a csúcson lesz?

- Kicsit megöregedtünk, de fogjuk fel úgy, hogy egy érési folyamat egyik állomásához jutottunk el. Egyelőre egészségi állapotom megengedi, hogy tovább vigyem a kórust. Horváth Zsolt jegyezte meg viccesen a múltkor, hogy én mindig bejelentem, hogy az utolsó nagy koncert követezik, aztán jön még egy és még egy. Baj is meg nem is, hogy az énekkar idősebb tagjai is kicsit hozzám nőttek, ahogy én is hozzájuk, így, ha egyszer átadom a stafétát egy másik karnagynak, akkor valószínűleg ezek a tagok már nem fogják folytatni a kóruséneklést. Így majd ekkor egy kicsit újra kell kezdeni a munkát.

- Nem engedhetem, hogy egy ilyen jeles évforduló előtt kissé borongós gondolatokkal búcsúzzunk el, ezért a terveiről kérdezném. Van-e valamilyen készülő műve, alkotása a tarsolyban, amely a közeljövőben elérhető lesz?

- Nemrég fejeztem be a Missa secundát, amely hallható lesz március 20-án, de van egy másik elképzelésem, amelyet régóta dédelgetek. Az egynemű, elsősorban női karra írott műveimet szeretném egy kötetbe rendezni, amely úgy néz ki, hogy sínen van, már csak a nyomdai munkák vannak hátra. Valószínűleg a koncertre elkészül és a Kodály Központban a közönség hozzá is juthat a kötethez.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

Vissza