Senki sem mondaná meg, hogy már 16 éve a zenekar tagja, hiszen fiatalember még. Talán a fúvósok mindenen átívelő vitalitása teszi, talán az élet hozta így, Tibor örömmel vesz részt a zenekar életében, a mostani díj pedig, ahogy mondani szokták, igazi „hab volt a tortán.” Nem, ő sem számított erre, de így talán még nagyobb volt a meglepetés és az ehhez kapcsolódó jó érzés.

- Hányan szavaztak Önre? Lehet ezt tudni?

- Sajnos nem tudom a pontos számot, a zenekar menedzsmentje bizonyára jobban képben van e tekintetben.  Ketten biztosan szavaztak rám, a húgom és az anyukám, de félretéve a tréfát, ennél azért bizonyára több kellett.

- Kicsit misztikus a „közönség kedvenc zenekari zenésze” cím, ha Ön lett volna a hallgatóság helyében mi alapján adta volna le a voksát? Mi ébreszt szimpátiát egy művész iránt?

- Nem könnyű szerepet cserélni, de nyilván trombitásként a saját posztomon játszó zenészt figyelném elsősorban. Nyilván szimpatikus számomra, ha például olyan művet játszanak, ahol a trombitának van szólisztikus szerepe, ez én posztomon ritkábban fordul elő, mivel második fúvós vagyok. Szóval nehéz ezt megtippelni, hogy mikor szimpatikus egy zenész és főképp azt, hogy mivel lopja be magát a közönség szívébe.

- Azért a közönség figyel a második fúvósokra is, hiszen a hölgy díjazott is a maga hangszerén második fúvós.

- Ez mindenképpen jó hír.

- Hány muzsikus van a szólamában?

- Koncerteken a daraboktól függően, hárman-négyen játszunk a szólamomban, nagy örömömre Kovács László kollégám, már részesült ebben az elismerésben.

-  A hölgyek ékszert szoktak kapni a díjhoz, önnek nyilván mást választottak a könyvutalvány mellé.

- Valóban, az Alexandra Kiadó utalványa mellé a Danubius Hotels Group ajándékát vehettem át, amely két főnek teszi lehetővé, hogy két éjszakát eltöltsön a szállodalánc bármelyik egységében. Egy kikötés van, még ebben az évben igénybe kell venni ezt a szolgáltatást.

- Van már ötlete erre nézve?

- Mindenképpen Budapest lesz a célpont, de még nem döntöttük el, hogy melyik szállodába megyünk.

- A családja gondolom büszke volt – elsősorban nem a nyereményre –, hanem a díjra.

- Hogyne, a feleségem és a kislányom is nagyon örült a jó hírnek. Őket is meglepte az elismerés, ahogy engem is, nem számítottak a megtisztelő címre.

- Felesége hogyan viszonyul az előadóművészet sajátos időbeosztásához?

- Ő szintén trombitás volt, de már nem aktív muzsikus. Viszont pontosan tudja, hogy ez a szakma miről szól, milyen a próbák és az előadások rendje. Elfogadja, hogy a munkám ezzel jár.

- Mióta muzsikál a Pannon Filharmonikusok zenekarában?

- 2003-ban kezdődött a kapcsolatom a zenekarral, két évig félállásban játszottam a Pécsi Nemzeti Színház zenés előadásaiban, ezután lettem főállású muzsikus a hangversenyzenekarban. Hamar Zsolt volt akkoriban a vezető karmester, majd 2010-től Peskó Zoltán követte. 2011-től Bogányi Tibor, a zenekar vezető karmestere, az idei évtől pedig Gilbert Vargával közösen látják el ezt a feladatot.

- Mikor debütált a világhírű mester ebben a minőségében a zenekarnál?

- Január végén léptünk fel vele, Erik Satie két művével, ezen kívül Szymanowski I. hegedűversenyét adtuk elő, a koncert másodi felében pedig César Franck d-moll szimfóniája volt műsoron.

- Gondolom a közönséget és a szakmát is érdekli, hogy milyen volt a próbák hangulata?

- Jó hangulatúak a próbák, nagyon kézben tartja az időt, nála grammra ki van mérve minden pillanat, ezt még szoknia kell a zenekarnak. A Maestro úgy érkezik a próbákra, hogy előre tudja a darabok csomóponti problémáit, azokat a részeket, amelyekkel gondja lehet a zenészeknek. Pontos, kidolgozott részletekkel és elképzelésekkel segíti át a zenekart ezeken a nehézségeken.

- Milyen az énképe a zenekaron belül, illetve mit gondol a jövőről?

- Sok lépcsőfokon át vezetett az út idáig, ami rengeteg kihívást jelentett a zenekar számára. Úgy gondolom, hogy fontos állomása az életünknek az, hogy Gilbert Vargával dolgozhatunk, de az előzményeket nem ugorhattuk át. A közös munkával még magasabb szintekre juthat el az együttes. Megállni nem szabad, nem is lehet, vagy megy előre egy zenekar, vagy visszafejlődik, mi inkább a fejlődés útját választjuk.

- Jó önfejlesztés az olvasás is. A díj egy könyvutalványt is tartalmazott, nem kis összegűt. Mit vesz majd rajta?

- Kevesebb időm van olvasásra, mint szeretném, de azért szoktam olvasni. A kislányom pedig nagyon szereti a meséket, ezért gyanítom, hogy mesekönyveket fogunk vásárolni. Esténként egyébként ő szokott mesélőt választani, így a feleségemmel felváltva olvasunk, mesélünk neki.

- Egy trombitás „elfúj” akár több mesét is egy szusszal. Félretéve a tréfát, kell jó fizikum a fúvós hangszerhez?

- Mesehőshöz illő tulajdonsággal semmiképp sem kell rendelkeznie egy trombitásnak. A szükséges képességeket meg lehet szerezni, ki lehet alakítani a gyakorlás hosszú évei alatt. Persze jót tesz a sport, a mozgás, hiszen a mi munkánknak fizikai igénybevétele is van. Magam részéről a squash-t űzöm, édesapámmal és egy rézfúvós kollégámmal rendszeresen járunk edzeni.

- Szellemileg is helyt kell állni. Mennyire nehéz ez az oldal?

- Talán ez a nehezebb terület, hiszen jó idegrendszerre van szükségünk a hatalmas összpontosításhoz, és figyelemhez. A mi hangszerünk, ha megszólal, az bizony hallatszik a zenekarban. Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan csinálunk!

- Vannak olyan művek, amelyekben a trombita nagy szerephez jut?

- Csajkovszkij, Mahler írt olyan darabokat, ahol kiemelt szerepe van a trombitának, de nagyon szeretem Bartók II. Concertoját, amelyben az utolsó tétel a második trombitának tesz lehetővé kiemelt szerepet.

- Vannak szerzők, akik kimondottan a második trombitát hozzák helyzetbe.

- Vagy nagyon szeretik a második trombitát, vagy pihentetni akarják az első trombitást. Persze az is előfordulhat, hogy kevésbé szerették a második fúvóst, ezért osztottak rá nagy feladatot. Ki tudja?

- Mondhatjuk, hogy Önnek a vérében van a trombitásság?

- A szüleim trombitások, édesapám a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában trombita tanár, én is nála kezdtem trombitát tanulni. Édesanyám pedig a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekarban játszott, így nem volt kérdés, hogy milyen hangszert válasszak. A középiskolában is ezen a vonalon tanultam, majd a főiskolára is Pécsre jártam. Innen már egyenes út vezetet a PFZ-hez. Egyébként most abban a középiskolában tanítok – ez a Pécsi Művészeti Gimnázium –, ahol egykor én is diák voltam.

- Beszélgettünk korábban próbákról, fellépésekről, milyen a hangulat a zenekaron belül?

- A zenekar nem hasonlít egyetlen más munkahelyhez sem, nem a klasszikus nyolc órás időbeosztásban dolgozunk, próbálunk minden nap délelőtt és van, hogy este is, ezen kívül fontos az egyéni felkészülés is a koncertetekre. Nem hiszem, hogy csak a kötetlenség az oka, de nagyon jó a hangulat a zenekaron belül. Olyan emberek dolgoznak együtt, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, hasonló az érdeklődési körük, ez is sokat nyom a latba. Mi fúvósok talán még ezen belül is jobban összetartó kollégák vagyunk.

- Gondolom a díj ezt a hangulatot még tudta fokozni?

- Ez az első díj, amit kaptam, így nagyon örültem neki. A kollégáim is gratuláltak, láttam, hogy őszintén örülnek ennek az elismerésnek.

Az interjút Bereczki Lajos készítette.

Vissza