„Ebben a szimfonikus költeményben a zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánja kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz” – írta Ottorino Respighi Róma kútjai című műve elé. Az örök város nem hagyta nyugodni őt, néhány évvel később a darab címébe is kiemelt jellegzetes sötét lombú fenyőfákkal a főszerepben különböző napszakokban mutatja be a Villa Borghesét, a katakombákat, a Giancolót és végül a Via Appiát.

Míg Respighi finom színekkel fest, impresszionisták módjára érzékíti meg a várost, Nino Rota egyértelművé teszi, mennyire erősen kötődik Rómához, elég csak Az édes élet zenéjére gondolnunk. Rota azonban nem csupán a Cinecittà és később Hollywood komponistája volt, hanem a nagy zenés színházaké, a komoly koncerttermeké is, hiszen írt operákat, baletteket is. A Randevú Rómában témához stílszerűen a Szimfónia egy szerelmi dalra című darab kapcsolódik.

Leonardo Sinit a pécsi közönség már ismerheti, hiszen a nagyon fiatal dirigens a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyen tette le névjegyét, a Kodály Központban, a Pannon Filharmonikusokat vezényelve bizonyult a legjobbnak. A kötelező feladatok között szereplő Háry János-szvittől azért nem tartott, mert szerinte a magyarok DNS-ébe eleve kódolva van Kodály műve. Ha ez igaz – márpedig hajlunk rá, hogy az –, a Rota- és Respighi-darabokat teljességükben ismerhetjük meg az észak-nyugat-szardíniai születésű, trombitaművészből lett karmester vezényletével. Sinit azért is várhatjuk izgalommal, mert megfigyelhetjük, az egyes zenei kultúrák és iskolák, az ő esetében az olasz után a londoni és az amszterdami, hogyan olvadnak harmóniába.

Egy kultúra megismeréséhez elkerülhetetlen az autentikus forrás, ebben egy rendkívül sokoldalú, zeneszerzőként és orgonaművészként is jegyzett, szerte Európában tapasztalatot szerzett olasz karmester, Paolo Paroni lesz segítségünkre. Paroni egyaránt otthonosan mozog a koncerttermekben és az operaházakban, repertoárja igen széles, a barokktól a klasszikus és romantikus műveken át a kortársakig terjed, minden korszakot értőn és ihletetten tolmácsolva. Pergolesi D-dúr miséje a húsvéti ünnephez illő hitelességgel, méltósággal csendül fel.

A pécsi zeneszeretők azonban nem csupán az egy-egy koncertre érkező vendégek miatt érezhetik magukat Olaszországban: Alessandro Bravin fagottművész, aki hangszerének igazi sztárja, a városban él. Játszott a milánói Scalában, Eindhovenben, majd Bolognában, ezután családi okokból, magyar feleségével a – Bravin szerint is – mediterrán hangulatot árasztó Pécs következett. A Pannon Filharmonikusok muzsikusa úgy fogalmazott, „itt van tűz az emberekben”, nyitottságot, életszeretetet tapasztalt. Nem véletlen, hogy itt minden tekintetben otthon érzi magát.

Vissza