Pécs névjegye: Pannon Filharmonikusok

Pécs nemcsak a kultúrák és népek olvasztótégelye, de a tehetséges művészeket is bevonzza, magához húzza speciális, semmihez sem fogható adottságaival, hangulatával. A „kultúra városa” szlogen nem túlzás, valóban a vidéki települések között kiemelt helyet foglal el Pécs, melyről Csernik Jánossal a Pannon Filharmonikusok harsonaművészével beszélgettünk, aki nem a megyeszékhelyen született, de ezer szállal kötődik hozzá.

Baranya megye a fúvószene képzeletbeli térképén több várossal is képviselteti magát, egyik ilyen szeglete Palotabozsok és a mohácsi térség, ahol gazdag hagyomány alakult ki a fúvószenélésnek. Csernik János is ebben a faluban ismerkedett meg hangszerével és innen vitt útja a nagyvárosba, ahol tanulmányait folytatta és megtalálta azt a zenekart, ahol azóta is nagy kedvvel játszik. Úgy véli, hogy a PFZ és Pécs olyan mértékben összekapcsolódik egymással, hogy szinte már a város védjegyévé vált az együttes. Ebben talán neki is része van.

- Ha Palotabozsok, akkor fúvószenekar?

- Természetesen, hiszen gyerekkoromban ez volt az első zenekar, ahol szerephez jutottam a hangszeremmel. Ha nem is alapítóként, mert az eggyel felettem járó generáció volt az úttörő ezen a téren, de a nyolcvanas évek közepén azért a zenekar történetének első lapjain az én nevem is ott található. Éppen nemrég volt a fúvószenekar fennállásának negyvenéves jubileuma, ahová augusztusban engem is meghívtak zenélni, nem voltam egyedül a zenekarból, még néhányan részt vettek az eseményen. Hatalmas élmény volt, egyszerre 161 zenész volt a színpadon, hozzáteszem ez csak töredéke annak a létszámnak, akik valaha ott muzsikáltak. Innen üdvözlöm és megemelem a kalapom Dobos József tanár úr előtt, aki a zenekart létrehozta és vezette, hiszen annyi muzsikust hozott a pályára, indított el és támogatott, hogy szinte meg sem lehet számolni őket.

- Gondolom a zenei pálya is onnan datálódik?

- Az én generációm volt az első, akikben felmerült ez a kérdés. Négyen-öten úgy döntöttünk a nyolcvanas évek közepe felé, hogy elindulunk ezen az úton, ebben támogatott bennünket Dobos tanár úr is. Hat év zeneiskola után már Pécsre vitt az út, a Művészeti Szakközépiskolába, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola megyeszékhelyen működő tagozatán tanultam tovább. Nemrég, 2014-ben kezdtem el a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a master szakot, ahol Farkas István Péter tanítványa voltam.

- Akkor a városhoz való kötődés elég hamar elindult.

- Igazán a főiskola után lett végleges, hogy Pécs lesz a lakóhelyem, mivel Vida Lóránd, aki az LFZF-en tanárom volt, a Pannon Filharmonikusoknál játszott. Ő épp abban az évben döntött úgy, hogy abbahagyja az aktív zenélést és a művészeti szakközépiskola igazgatója lett. Így a meghallgatás után én átvettem az ő helyét a zenekarban. Nem volt előzmény nélküli a dolog, hiszen főiskolásként sokszor játszottam kisegítő zenészként az együttesben. Csak érdekességként említem meg, hogy velem együtt vett részt a meghallgatáson pályázóként Horváth Zsolt is, aki már jó ideje a PFZ igazgatója. Sohasem felejtem el, mindez 1996. május 7-én történt.

-  Akkoriban még nem lehetett sejteni, hogy ilyen koncertteremben játszhatnak a pécsi muzsikusok.

- Én még a Liszt Terem ódon és kevésbé erre a célra alkalmas falai között is zenéltem, és az Orvostudományi Egyetem Aulájában úgyszintén, de próbáltunk például a Park Mozi színpadán is. Már csak ezért is nagyra tudom értékelni a Kodály Központ nyújtotta lehetőségeket. Nem csak a hely lett profi, de úgy érzem a zenekar is beérett, nem beszélve a menedzsmentről, amelyik érezhetően sokat tesz a zenészekért, a koncerthelyszínek leszervezéséért, gyakorlatilag nekünk csak játszanunk kell, a többi az ő dolguk. Nem csekély mértékben köszönhető mindez Horváth Zsoltnak, de utalnék azért egy mondattal Hamar Zsoltra is, akinek szerintem a kezdetekben hasonlóan nagy szerepe volt a zenekar pályára állításában.

- Milyen emlékei vannak a főiskola éveiről? Milyen volt az élet akkoriban Pécsett?

- Emlékszem a Zsűri Zenekar koncertjeire, melyekre sűrűn sor került akkoriban és kollégista lévén el is látogattam évfolyamtársaimmal ezekre. Nagyon népszerű volt ez a fiatalok körében ezer-ezerötszáz rajongó volt egy-egy koncerten, ami mai szemmel is nagyon szép. Igazi pécsi jelenség volt a banda, mint most a Halott Pénz, vagy a 30Y. A kollégiumunk is egy kis sziget volt, a különálló épületben csak mi zenészek laktunk, ismertük egymást, kis közösséget alkottunk. A főiskola alatt például sokat játszottunk a Pécsi Nemzeti Színház zenés darabjaiban volt olyan, hogy csak a főiskolások adták a harsona szólamot, szép időszak volt az is, szívesen emlékszem rá vissza.

- Mi maradt meg Önben 1996-ból, amikor elkezdett dolgozni a PFZ-nél?

- Szerencsére a négytagú szólamból hárman a mai napig itt dolgozunk, így tehát sok minden megmaradt ebből az időszakból. Ennek okán jó barátságban is vagyunk, összetartunk a fiúkkal, évente egyszer-kétszer össze is jövünk harsonások és tubások, oldottabb hangulatú eseményeken.  Ezen kívül, a munkában is összhang van köztünk, rugalmasan kezeljük a dolgainkat, minden problémát igyekszünk megoldani.

- A nagycsaládon, a zenekaron kívül essék szó a szűkebbről is. Vannak még muzsikusok az apukán kívül is?

- A lányom, Zorka három évig fuvolázott, de a hangszert felváltotta a kosárlabda, melyet nagyon komolyan művel. Zakariás fiam pedig a labdarúgást űzi a PVSK-ban. Azért időnként megnéznek engem a Kodály Központban 2-3 koncert erejéig, de a család nagy kedvence a rock zene, magamat is beleértve. Persze én otthon is hallgatok komolyzenét, mert szeretem és a munkám része, sokszor a hangversenyekre felkészülve meghallgatom azokat a műveket, amelyeket mi is előadunk majd, hiszen ebből sokat lehet tanulni. A feleségem egyébként szakmabeli, a főiskolán hegedű szakon tanult, most a Tudásközpont fonotékájában dolgozik, így napi kapcsolatban van ő is a zenével. Sokat nem kell utaznunk a munkahelyünkre, mert a Flórián téren lakunk, gyakorlatilag a belváros szívében, innen közel van a Kodály Központ és a Zsolnay Negyed is. Ez is meghatározza a viszonyunkat a várossal, hiszen ez a terület a régi Pécs minden szépségét magában hordozza a tímár házakkal, a zegzugos, Tettyére hasonlító utcákkal együtt.

- Melyek a kedvenc Pécsi területeik?

- A Misina Állatmenhely az egyik kedvencünk Pécs-Somogyban, ahová gyakran járunk kutyát sétáltatni, hiszen a belvárosban nem lenne ideális állatot tartani. A menhely vezetője Farkas Tamás, aki a Művészeti Gimnáziumban tanít, így kollégám, a kapcsolat is innen ered. Kis túlzással az összes kutyát ismerjük ott, pedig nincsenek kevesen, Zorka és én nagyon szeretjük őket, még a nyári kutyás táborokon is részt szoktunk venni. Aztán a Tubes kilátó és a körülötte található túra utak azok, amelyeket szívesen felkeresünk, de a Tettye is a kedvencek közé tartozik. Régebben, amikor a gyerekek kicsik voltak az ott található játszótér volt a kedvencünk, ahová csak gyalog felszaladtunk és ahol lehetett focizni is.

- Ha már szóba került a sport, ön is foglalkozik valamelyikkel?

- A zenekar tagjai között többen fociznak, velem együtt, régebben rendszeresen mentünk, de lassan szállnak az évek, csökken a motiváció. Még nem vagyunk öregek, de már könnyebb felmentést adni magunknak a munka, vagy családi elfoglaltság miatt. A „fénykorban” én szerveztem a meccseket, jöttek a kollégák, rúgtuk a bőrt, ami belefért. De aztán szép sorban mindenki megházasodott, jöttek a gyerekek, fogyott az erre szánt idő.

- Visszatéve kicsit a zenéhez, milyen lesz az évad a harsonás szemszögéből?

- A pécsiek egyik kedvence Verdi Requiemje, melyet október végén játszunk, ebben a műben bőségesen lesz szerepe a harsonának, de ezt megelőzően szeptember derekán Mahler I. szimfóniájában is sokat játszottunk.

- Ha már a darabokról szó esett, milyen a helyi közönség?

- Egyre felszabadultabbak, amikor a hangversenyterem megnyílt, a közönség kicsit megilletődöttebb volt, mára oldódni látszik a feszélyezettség. Külföldi fellépéseinken gyakori a „standing ovation”, a zenekar állva ünneplése, itthon ez kicsit ritkább, bár előfordul, mégis leginkább szemérmesen fejezi ki a közönség a tetszését. Mi azért érezzük a szeretetet és a zenekar iránti ragaszkodást a helyi koncertlátogatókon. A publikum persze nem jönne, vagy nem ilyen mértékben, ha nem lenne a feladat magaslatán a menedzsment. Így Budapesten és Pécsett is teltházas koncerteket adunk, a komolyzenei élet egyik jelentős szereplőjeként tartanak számon minket és már az sem kérdés, hogy a legjobb vidéki szimfonikus zenekar a PFZ.

- Egy jó bort a testességéről, színéről, illatáról jellemeznek, mi a Pannon Filharmonikusok megkülönböztető jegye?

- Egy jó bor is érik, érlelődik, öregszik, fejlődik, akár a zenekar, ezért a hasonlat megállja a helyét. A PFZ is hosszú érési folyamaton ment keresztül és már egy nagyon jó polcon tartott, nemes bor kategóriáját érte el. Egyre kifinomultabban játszunk, több az árnyalat a részletgazdagság a játékunkban, felismerhető a pécsi „márka” és ami még fontosabb, keresett is.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

Vissza

Hírlevél
feliratkozás

Kapcsolat

jegypénztár

A Kodály Központ Jegypénztára

Nyitvatartás:
hétfő-szombat: 10.00 - 18.00

Telefonszám:
0672/500-300

cím

A Pannon Filharmonikusok székháza és próbaterme

7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.
közönség

Közönség
kapcsolat

Tátrai Blanka
értékesítési menedzser
tatraipontblankakukacpfzponthu

Szőts Dorottya
jegypénztáros
szotspontdorottyapontevakukacpfzponthu

info

Sajtó
kapcsolat

Tóth Eszter
kommunikációs munkatárs
tothponteszterkukacpfzponthu
Tel.: 20/449-8552