Idén 10-től indul a visszaszámlálás, ami azt jelenti, hogy a Mesterek és Tanítványaik programba 10 tehetséges növendék került be és kapott lehetőséget szólistaként bemutatkozni széles közönség előtt a Kodály Központ színpadán a június 6-i koncerten.

A jelentkezők közül a közönség megszavazhatja kedvencét. A szavazás részletei IDE kattintva olvashatók.
Ismerjük meg jobban Pethő Krisztát!

- Miért ezt a hangszert választotta?
Nem én választottam ezt a hangszert, a hangszer választott engem. Kezdetben szaxofonozni szerettem volna mindenképp, lévén, hogy édesapám is ezen a hangszeren játszik. Zenei tanulmányaimat kisiskolás koromban viszont furulyán kezdtem, mivel még túl kicsi voltam a szaxofonhoz. A furulya tanárom pedig oboát is tanított, így természetes volt, hogy sok olyan koncerten voltam, ahol oboa is felcsendült. Az egyik ilyen koncert alkalmával megtörtént a varázslat. Székely Endre egyik műve olyan sokszínűen szólaltatta meg az oboát, hogy nem bírtam kiverni a dallamot és az oboa hangszínt a fejemből napokig. A hangszer valósággal hozzám szólt, nekem szólt és most évekkel később már együtt szól velem.

- Szeret gyakorolni? Marad ideje az életkorának megfelelően élni az életét?
Nagyon szeretek gyakorolni! Azt hiszem, ez nem is működne másképp. A gyakorlás számomra nem teher, nem egy elvégzendő feladat vagy munka. A gyakorlás egy folyamat, amely egyszer elkezdődik, de soha nem ér véget, amíg ezen a pályán a zene bűvkörében vagyunk. Mindig más és folyton velünk együtt változik. Természetesen vannak napok, amikor nehezebben indul el a fogaskerék, de ezeken is át tud lendíteni azoknak a pillanatoknak az emléke, amelyeket a hangszerünk társaságában töltünk el – akár a színpadon, akár a gyakorló teremben – úgy, hogy  utána azt érezzük, hogy valami leírhatatlan megváltozott bennünk, többek lettünk valamitől.
Én úgy gondolom, hogy az igényeimhez mérten elegendő idő marad az életkoromnak megfelelő dolgokra is.

- Melyek a mesterének a legjobb tulajdonságai?
Mesterem, Horváth Béla legjobb tulajdonságai közé tartozik, hogy maximálisan hisz a tanítványaiban. Hisz a képességeinkben, az ötleteinkben és a döntésinkben, valamint a céljainkban, amelyeket minden lehetséges módon támogat. Mindemellett úgy tanít minket zenélni, oboázni, hogy közben soha egy pillanatra sem nyomja el bennünk azt a jellemet és karaktert, akik vagyunk. A szükséges korlátok mellett teret ad, és enged az egyéniség kibontakozásának is.

- Melyik a kedvenc regénye?
Örök kedvencem Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regénye, amely megtanít arra, hogy az igazi, kincset a „szívében hordozza az ember”.

- Melyik a kedvenc női komolyzenei előadója?
Érdekes módon ezen a kérdésen elgondolkodva  akarva akaratlanul férfi előadók jutottak eszembe. Közülük kiemelném Lencsés Lajos tanár urat és  oboaművészt, akiről olyan szavak jutnak eszembe, mint elkötelezettség, alázat, hit. Egy olyan előadó és példakép számomra, akinek valóban és őszintén „szép a lelkében az ének".

- Melyik a kedvenc hangszere?
Ahogy mondani szokás „mindenevő" vagyok. Egyik nagy kedvencem a cselló.

- Milyen érzés egy neves szimfonikus zenekarral fellépni?
Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem nyílik a Pannon Filharmonikusokkal játszani. Nyilván van bennem egy egészséges izgalom és drukk, de nagyon várom már, hogy elkezdjük a közös muzsikálást, ami alatt biztos rengeteget fogok tanulni. Őszinte köszönetet szeretnék mondani azoknak a személyeknek, akik hozzájárultak és segítettek nekem eljutni idáig. Köszönöm a jó Istennek, hogy egyengeti utamat és soha nem engedi el a kezem, köszönöm neki ezt a  ajándékot!

- Hogyan látná szívesen önmagát, az életét 10 év múlva?
Úgy hiszem nem érdemes előre jól megfontolt elképzelések alapján tervezni a jövőt. Teljesen mindegy, hogy az elkövetkezendő hány évet veszem számításba. A célom, hogy szakmailag egy olyan életet élhessek, amelyben boldog vagyok és boldoggá tudok tenni másokat. Egy olyan életet, amelyben kiteljesedhetek és ebben segíthetek másoknak is. Egy olyant, ahol kaphatok és adhatok is egyaránt. Szeretném, ha a szakmámban olyan pillanatokat, zeneidőket tudnék megélni, amilyeneket Fodor Ákos is megfogalmazott:

„Zeneidő
mikor az élet
bocsánatot kér azért,
amilyen máskor"

Az interjút Bereczki Lajos készítette.

 

 

Vissza