Horváth Zsolt, a zenekar igazgatója a következő gondolatokkal köszöntötte a teremavató résztvevőit:

"Beethoven, Brahms, Csajkovszkij, Debussy, Dvořák, Kodály, Mozart, Liszt, Richard Strauss, Wagner és mindenekelőtt Bartók – mindig, szinte minden koncerten.

A Pannon Filharmonikusokkal közös első hangversenyünk 2004. március 17-én a Pécsi Nemzeti Színházban volt, az utolsó 2016. március 15-én a Kodály Központban. Szinte napra pontosan 12 év, ami során társulatunk 18 különböző műsort dolgozott föl, és vitt sikerrel színre Kocsis Zoltán iránymutatásával.

Kocsis Zoltán az elmúlt 50 év egyetemes zenetörténetének egyik meghatározó és megkerülhetetlen alakja. Olyan jelenség, akinek megismerésével kamasz kora óta foglalkozott a környezete: nem őt kívánták beskatulyázni, pusztán létezésének megértése hozzásegíthetett volna bennünket ahhoz, hogy önmagunkat definiáljuk. Személyiségének komplexitása oly széles spektrumú, hogy a megfejthetetlent elfogadva egyszerűen csak Zseninek tekintettük Őt.

A következő évtizedek sajátja lesz, hogy Kocsis Zoltán személyével és életművével egyaránt foglalkozik majd az egyetemes zenetörténet és feldolgozzuk személyes élményeinket is. A PFZ társulata is írja ezt a történetet egykori állandó karmesteréről.

A Pannon Filharmonikusok elmúlt évtizedében szakmai vezetőként, mentorként Kocsis Zoltán állt a leghosszabb ideig a zenekar élén. Közelmúltunk legfontosabb pillanataiban velünk volt, és minden nehéz helyzetben kiállt a zenekarért. Velünk próbált a régi Park moziban azon a vasárnapi próbán, amikor Pécsett tett látogatást az EKF pályázatot elbíráló és a címet végül odaítélő nemzetközi bíráló bizottság. Az évadnyitó hangversenyünket vezényelte 2009 őszén, amikor hirtelen zeneigazgató nélkül maradt a Társulat. Természetesen 2010 decemberében a Kodály Központ nyitóhangversenyén ő vezényelte az együttest, és sajnos épp velünk játszotta Bartók I. zongoraversenyét 2012. szeptember 13-án, amikor az előadás közben szívaorta repedést szenvedett el. Együtt voltunk a legjelentősebb és legnehezebb pillanatokban, ahogy ezekben a hetekben is az együttes mellé állna, ha még köztünk lehetne.

Ma este dr. Páva Zsolt polgármester egyetértő támogatásával a zenekar Kocsis Zoltánról nevezi el a próbatermét. A mi közösségi és személyes történetünkben ugyanis legnagyobb jelentőséggel a munkával, próbával töltött idő áll. Zoltán vallotta, hogy „tanulmányi időm az életem”. Tisztelt és támogatott mindenkit, aki idejét az értékteremtésre, a saját és közösségi potenciáljának a kiteljesítésére fordította. Szeretette, magáénak érezte és sajátjaként tekintett a Pannon Filharmonikusokra, mert első találkozásunkkor megérezte ennek a közösségnek a zene iránti alázatát, a tudás vágyát, a saját korlátain átlépni akaró építkezési szándékát.

A teljes hazai zenei életet meglepve vállalt föl bennünket második zenekaraként, mert őszinte meggyőződése volt a kulturális decentralizáció és ezt a várost, ezt a közösséget találta a legalkalmasabbnak erre. Sokat tanultunk tőle a zeneművekről, mindenekelőtt Bartókról, de még többet emberi és szakmai etikáról, egyéni és közösségi felelősségről. Nem szívlelhette a szájhősöket: a nyitott szellemben, a lényeget szem előtt tartó, ténylegesen elvégzett munkában hitt.

Őszinte meggyőződésem, hogy Pannon Filharmonikusok szakmai építkezése egyenes vonalú marad, ha hűek maradunk Zoltán hitvallásához. A róla elnevezett terem és az oda vezető úton elhelyezett tábla iránytű lesz mindannyiunk számára az általa képviselt szellemiségben végzett mindennapi műhelymunkában."

Vissza