Máté éppen Budapestről „esett be” az interjúra, ahová szervezési feladatok szólították, Lilla a Kodály Központban próbált, ennek végén találkoztunk mindkettőjükkel. Mindezek ellenére mindketten felszabadultan és vidáman várták a beszélgetést, amely során sok mindent megtudhattam róluk, családjukról, a művészélet örömeiről és buktatóiról, a sikerekről és a dolgos hétköznapokról.

- Milyen évadot zárt Lilla a Pannon Filharmonikusoknál?
- Rövidet, mivel ez év január végétől kezdtem el újra a munkát hétéves kihagyás után, amelyet gyermekeim születése miatt töltöttem otthon. Még egy évet ráhúztam a férjem munkája miatt, amely Bajára szólított mindannyiunkat. Azonban úgy érzem, hogy így is jó sokat dolgoztam, akkor is, ha a fél évadot érintette mindez, nagyon sok produkciónak voltam részese.

- Mióta tagja a PFZ-nek?
- 1999 óta vagyok a zenekar tagja, gyakorlatilag a zeneművészeti főiskola befejezése után rögtön itt kezdtem, majd 11 év aktív zenekari tagság után mentem el a gyerekek miatt szülési szabadságra.

- Hol találkozik egy operaénekes a csellistával? Vagyis hol ismerkedtek meg? - kérdezem a férjtől.
- Lassan 14 éve lesz, hogy a Budavári Te Deum próbája zajlott Pécsett, a Székesegyházban, ahol elkezdődött egy beszélgetés, aminek az eredménye az, hogy most itt ülök a feleségemmel. Igazából ennek a munkakapcsolatnak köszönhető a házasságunk.

- Lilla hogyan emlékszik vissza erre?
- Az első pultban ültem, mint csellista, Máté pedig, mint énekes éppen előttem állt, alig fértünk el a kis helyen. Nem lehetett nem felfigyelni rá. Egyébként a színházból, különböző produkciókból ismertem már őt. Ő nem biztos, hogy felfigyelt rám, hiszen én lenn a zenekari árokban voltam a többi zenésszel, Máté pedig a színpadon. Nagyon tetszett a hangja, ami nem mindennapi, gyönyörű hangzású, nem mellesleg pedig én is basszus hangszeren játszom, ahogy ő is basszus hangfajban énekel, már ez is közös bennünk.

- Milyen volt Máté évada, mennyire volt munkás az elmúlt év?
- Ez egy hosszú történet, hiszen volt az életemben egy kis kitérő, öt évig Baján voltam, ott dolgoztam művészeti vezetőként, a színházban, kultúrpalotában és a szabadtéri színpadon, majd ezt követően jöttünk vissza Pécsre még tavaly nyáron. Itt a Zsolnay Negyednek vagyok kulturális és művészeti projektmenedzsere, emellett, ha adódik, szívesen énekelek különböző produkciókban. Úgy érzem, hogy az én életem ettől a kettőségtől lesz teljes és a mi közös életünk ettől lesz utolérhetetlen. Feleségemmel otthon beszélgettünk arról, hogy egy interjúban mit kell mondani arra, hogy mi a hosszú házasság titka, arra jutottunk, hogy az, ha ritkán találkozunk egymással. Ez természetesen a vicc része, de az elmúlt fél évünk valóban úgy telt el, hogy alig találkoztunk, a gyerekekkel felváltva voltunk. Ők már meg is kérdezték tőlünk, hogy olyan is lesz, amikor mindketten egyszerre velük leszünk? A legnehezebb pont mindig az, amikor a nejemnek és nekem is este van elfoglaltságunk, igen komoly logisztikát igényel a gyerekek elhelyezése, felügyelete, mivel sajnos nincsenek nagyszülők a közelben.

- Kicsit belecsúsztunk egy másik témába, a művészházaspárok életének dilemmáiba. Könnyű, nehéz, jó, elviselhetetlen? Milyen az, amikor két művész dolgozik és családban él?
- Hallatlan nagy előny, hogy egymás szakmáját tudjuk tolerálni - mondja Lilla. Láttunk példát arra, hogy a pár egyik fele „civil”, nehezen érti meg hogy a másiknak estébe, éjszakába nyúló feladatai vannak, sőt, van, hogy egyáltalán nem érti meg. Sajnos ebből feszültségek erednek, ami nem mindig oldódik meg jól. Nálunk ez szerencsére nem így van, mi egy nyelvet beszélünk, megértjük ezeket a helyzeteket, hiszen magunk is ebben élünk. Más kérdés, hogy a gyerekeink is ebbe nőnek bele, megszokják, hogy sokszor vannak a Kodály Központban, vagy a színházban, ami előny is lehet, de talán a hátrány az, amit már említettünk, hogy keveset vagyunk egyszerre mindketten velük.

- Két gyermekük van, egy nyolcéves és egy ötéves, nekik milyen a viszonyulásuk a zenéhez?
- Soha nem erőltettük, nem kapacitáltuk őket az alapműveltségen túli komolyzenei ismeretekre, de ennek ellenére bizony a zene szerepet kapott az ő életükben is - mondja Máté. A biztatás hiánya abból adódik, amit nemrég elmondtunk, az időhiány, a sok elfoglaltság, az esti, hétvégi programok tömkelege, szóval nem egyszerű pálya ez. Nagylányunk Réka mindennek ellenére húzza a csellót és nem is ügyetlen, ő zeneiskolába jár. A kicsinek, Attilának is rendkívül jó a ritmusérzéke, és nagyon szép hangja van, ebben a korban még nem lehet megállapítani, hogy mennyire lesz később tehetséges, majd meglátjuk. Mindketten nagyon szeretik a zenét, Attila másfél éves kora óta Masnet Wertherét kedveli a legjobban, máig nem tudok napirendre térni e fölött. Rendszeresen kiköveteli, hogy az általa „másik bácsinak” titulált szerző művét hallgassuk meg. Természetesen nem fogjuk erőltetni a zenei tanulmányokat, ha nem mutatnak kiugró tehetséget - veszi át a szót Lilla. Úgy gondolom, hogy közepes tehetséggel nem érdemes nekifutni a pódiumnak, abból később csak kínlódás lesz. Sajnos idehaza a zenei képzésben túltermelés van egy ideje - fűzi hozzá Máté. Nincs gond a képzés színvonalával, de túl sok növendéket képeznek, a piac nem képes felvenni ennyit. Remek hangú fiatal kollégák állnak a boltok pultjai mögött, mert nem tudnak a szakmában elhelyezkedni, mivel nincs annyi státusz, amennyien ők végeznek egy évben. Külföldön pedig a referenciák hiánya miatt nem alkalmazzák őket, a kör bezárul.

- Zenekari muzsikusoknál hogyan működik mindez?
- Nálunk talán nem ennyire kiélezett a dolog, de a zeneiskolákba is rengeteg gyerek jelentkezik, kevés közöttük az igazán tehetséges, akinek esélye lenne később zenei pályára lépni. A saját korosztályom alatt már megjelenik ez a probléma, sokfelől hallom, hogy nehéz találni megfelelően képzett, elkötelezett és tehetséges muzsikusokat.

- Vannak a komolyzenén kívül kedvenceik?
- Amit feltétlenül és abszolút tisztelek és elfogadok, az a jazz, melynek művelőiről tudom, hogy nagyon képzett zenészek. Könnyűzene terén már nagyobb bajban vagyok, de Tom Jonest kedvelem, és Freddie Mercury is ebbe a körbe tartozik hangi adottságai miatt, a magyarok közül pedig Demjén és Presser az, aki szóba kerülhet. A maiak közül már bajban lennék, ha valakit ki kellene emelnem. Örülök, hogy a feleségem megemlítette Tom Jonest, aki nagy kedvencem, de régebben sokat hallgattam Gun S’ Rossest is, imádom a kubai zenét, ezek természetesen hangulatfüggők. Amúgy olyan szinten vesz körül a zene, hogy néha igazán a csendnek tudok örülni. A horgászás is ezért az egyik kedvenc elfoglaltságom, mert kikapcsol, megnyugtat, és a természet elvarázsol.

- Hol szokott ennek a hobbinak áldozni?
- Nagyon messze, negyvenhat és fél méterre van a házunktól a Pogányi-tó, oda járok pecázni. Attila fiam már a nyomdokaimban halad, ő is szeret velem horgászni időnként.

- Lilla, önnek is van hasonló kedvtelése?
- Nem hívnám annak, de a biotermékek elkötelezett híve vagyok, sokat olvasok az egészséges életmódról, az egészséges élelmiszerekről, rengeteg időt töltök el ezek beszerzésével. Vallom, hogy azzá válunk, amit eszünk. Ha nem is tudom száz százalékban ezt megvalósítani, ahhoz gazdálkodókká kellene válnunk, de azon vagyok, hogy minél nagyobb mértékben érvényesüljenek ezek az elvek a táplálkozásunkban.

- A nyár a családok életében a pihenést is jelenti. Hol töltik a szabadságukat?
- Találtunk egy remek helyet Balatonföldváron, Bajor Gizi egykori villája egyébként, nagy területtel, bekerítve, ami a gyerekek miatt is fontos – magyarázza Lilla. Nagyon közel van a part, ideális gyerekeseknek. A nyaralás előtti nap éjszakáján én még dolgozom – veti közbe Máté –, a hazaérkezésünk utáni nap reggelén pedig már úgyszintén vár a munkahelyem.

- Gondolom, Lilla tud már néhány elemet a következő évad elejéről. Beszélne erről nekem?
- Mi is augusztus 25-e környékén már felvesszük a munkát, a szeptember a Város Napja alkalmából hagyományosan megrendezett koncerttel indul, majd hetedikén egy Romantikus évadnyitó koncertet adunk. Úgy tudom, hogy háromnapos londoni vendégszereplés is lesz a hónap közepén.

- Hét évig otthon volt, még ha néha kisegítő zenészként be is ugrott ez alatt az idő alatt néhányszor. Érez, hall különbséget az akkori és a mostani zenekari hangzás között?
- Óriási fejlődés tapasztalható a vonóskar egészét tekintve, ahol az intonációs precizitásban is jelentős előrelépés történt, most nagyon jónak tartom a szűkebb szakmai környezetem összetételét. Szerencsére sokszor voltam kisegítő zenész a szülési szabadság alatt is, jó néhány nagyon komoly darabba hívtak beugrósnak, így a fordulatot könnyebb volt felvennem, amikor visszatértem a zenekarhoz.

- Mik a tervei a zenekari munkát illetően?
- Ha egy jó tündér meghallaná a kérésem, akkor én elsősorban a saját szakmai fejlődésem kiteljesítése érdekében egy jó csellót kérnék. Úgy gondolom, hogy ezzel egy, de inkább több lépcsőfokkal léphetnék előre a szakmai munkámban.

Az interjút Bereczki Lajos készítette.

Vissza