A Pannon Filharmonikusoknál van olasz zenész, de most már azt is tudom, hogy egy művész férjeként is szerephez jutnak a taljánok. Alessandro érkezett előbb az interjúra, mivel ő hozta a szervizből felesége, Gabriella autóját, amely bizony olasz gyártmány. A várakozás két percében azt is megtudtam, hogy anno egy koncertkörúton ismerkedtek meg, ahol Alessandro énekelt, míg leendő kedvese a zenekarban kísérte. A színpadról „kinézte magának” Gabriellát, akik viszont úgy emlékszik erre az esetre, szóval hogy is?

- Hol ismerkedtek meg egymással - teszem fel a kérdést ál naivan Gabriellának, amikor megérkezett.
- Úgy gondolom, hogy a koncertkörút stimmel, de úgy emlékszem, hogy én figyeltem ki őt! Nem árulok el vele titkot, először a hangjába szerettem bele, nagyon kellemes, lágy és szívbemarkoló a tónusa. Ezt követően ismertem meg magát az embert.

- Abonyból származik, hogyan került Pécsre?
- Még az egyetemre jártam, amikor a PFZ próbajátékot hirdetett meg fuvolára, melyre eljöttem, de nem jártam szerencsével. Később, 2002-ben újra próbálkoztam és akkor megfeleltem az elvárásoknak.  Akkor még csak egy éve ismertem a férjemet, igazán nem voltunk röghöz kötve sehol, így Pécset választottuk, melyet így utólag sem bántam meg.

- Alessandro, akkoriban hogyan fogadták a szülei a hírt, hogy magyar lányt vesz feleségül?
- Természetesen először aggódtak, hiszen nem tudták, hogy a két ország kulturális hagyományai mennyire férnek össze, a mentalitásunk hogyan fér meg egymással. De az első személyes találkozás mindent elsöpört, édesanyám csak annyit tudott mondani, amikor meglátta Gabriellát, hogy „Com’e’ bella!”, – vagyis milyen szép! Nagy megkönnyebbülés volt ez számomra, hogy a szüleim így első látásra a bizalmukba fogadták őt.

- A mama szava a családban a döntő?
- Bár ez nem szabály Olaszországban, de általában így van – válaszolt Alessandro, közben Gabriella kicsit ingatta a fejét, mert szerinte a Codeluppi családban ez a szerep teljesen kiegyensúlyozott.

- Gabriella szülei hogyan álltak a kérdéshez?
- Először ők is meglepődtek, de aztán, amikor látták, hogy mennyire elkötelezett vagyok, akkor támogattak a kapcsolat folytatásában. Az esküvőnk egyébként Abonyban volt.

- Előttünk áll a nyár, megvolt a társulati évzáró rendezvény is, mivel töltik majd a nyarat, – elsőként Gabriellát kérdezem erről.
- Természetesen első utunk Olaszországba visz, a férjem szülei Milánóban élnek, a tengerpartra, Milano Marittimaba készülünk, ahová ők is ellátogatnak majd. Ide egyébként rendszeresen, évente járunk, jól ismerjük a környéket, a látnivalókat, a férjem már gyerekkorában is ott nyaralt, szóval tradicionális a hely. A későbbi programunk még eléggé képlékeny, általában a hegyekbe szoktunk felmenni, mivel ott kevésbé van meleg és csodálatos a táj. A nyár végén, augusztusban már vár egy kurzus itt Magyarországon, szóval jól ki kell használnunk a szabadság idejét. Hiába van két hónap szünet, nem lehet ennyi időre letenni a hangszert, ahogy egy sportoló sem engedheti meg magának, hogy ennyi időt kihagyjon edzés nélkül.

- Alessandro, az olaszok szeretik a tradíciókat a nyaralás esetén is?
- Ugyanabba a szállodába megyünk, ahová gyerekkoromban vittek a szüleim, ebben a tekintetben valóban a tradíciót követjük. Általában a nagynénimmel és nagybácsimmal mentem Milano Marittimaba, a szüleim dolgoztak, csak hétvégeken jöttek utánam autóbusszal. Ez nagyon boldog időszaka volt az életemnek, így nagyon örülök, hogy újra és újra ezen a helyen lehetek a családommal és a szüleimmel. Ez a hely egyébként olyan, mint a Balaton a pécsi embereknek. A milánóiak pedig ide jönnek szívesen nyaralni, esetleg Rimini, vagy Ravenna jöhet még szóba.

- Melyik a kedvenc magyar nyaralóhelye?
- Siófok. Egy kicsit gondolkodtam mielőtt kimondtam, mert sok szép hely van Magyarországon, de talán mégis ez a kedvencem. Nagyon szépek, virágosak a parkok, nem rongálnak a vandálok, kulturált hely. Egy kicsit hasonlít a Balaton a mi Garda tavunkra, de említhetném Tihanyt, ahonnan pazar a kilátás, de kedvenceim közé tartozik Balatonvilágos is.

- Úgy tudom a fiuk Livio már nyolc éves, és folytat zenei tanulmányokat – fordulok az édesanyjához.
- Idén másodikos volt és természetesen nem erőltetjük a zenei pályát, talán azért sem mert mi tudjuk igazán, hogy mennyi lemondással jár mindez. „Sajnos” úgy tűnik, hogy nagyon jó hangja van és gitározni is egészen ügyesen tud, szóval még minden lehetséges. Mi természetesen támogatni fogjuk ebben is, ha ő kedvet érez mindehhez.

- Akkor neki nagyon jó dolga lesz a tengerparton.
- Így van, ráadásul az ottani hoteleket átalakították „family hotelekké”, ami azt jelenti, hogy nagyon sok játéklehetőséget biztosítanak a gyerekek számára, ráadásul animátorok foglalkoznak velük egész nap. A fiunk egy kicsit óvatos az ilyen helyeken, lassabban oldódik, mint esetleg mások, de ez abból is adódik, hogy fél megszólalni olaszul, pedig igazán jól beszéli a nyelvet. Tavaly részt vett egy úszótanfolyamon, gyakorlatilag a tengerben tanult meg úszni. Sokat fogunk napozni, élvezni a tenger vizét, amihez nekem két hét kell, hogy hozzászokjak, hogy tudatosuljon bennem, hogy végre szabadságon vagyok. Sajnos éppen ennyi ideig leszünk ott.

- Alessandro, hogy nyaral egy igazi olasz a tengerparton?
- Ahogy a fiam és az édesapám. Reggel fogják magukat és lemennek újságot venni a papának, persze közben Livio is kap egy-egy apró ajándékot.  Jól megvannak, élvezik egymás társaságát, együtt reggeliznek. Ez után már velünk kiegészülve megyünk strandolni, gyakorolni az úszást.

- Mindketten nagyon kreatív emberek, van valamilyen hobbijuk?

- Öt éve szeretnék egy könyvet elolvasni, de nem igen van rá időm – mondja Gabi, szóval nekem hobbi nem igen fér bele az életembe. Alessandro már más, imád zenét hallgatni és a kocsikat sem veti meg.

- Akkor halljuk Alessandrót, milyen hobbiknak hódol?
- Imádok zenét hallgatni otthon, de jó minőségű lejátszó, hifi rendszer és hangfal szükséges ehhez. Persze mindig van valami, ami jobban szól az előzőnél, ez azt jelenti, hogy időnként cserélni kell ezeket az eszközöket. Ez nem egyszerű dolog, múltkor például Milánóban vettem hangfalakat, de egyszerre csak egy fért be a kocsiba, így kétszer kellett fordulnom.

- Milyen zenéket szeret hallgatni?
- Beethoven, Brahms, Bruckner, Mahler a későromantikus szerzők műveit kedvelem.  A harmóniákra épülő, tonális, modern, kortárs zenét is szeretem, de nem a atonális változatát. Második hobbim az autó. Imádom azokat javítani, karbantartani, dédelgetni.

- Csak nem olasz autókról van szó?
- Érdekes módon a feleségemnek van olasz autója, sőt még a rendszáma is olasz. Nekem az első egy autónál az esztétikuma, a kinézete, tetszenek a klasszikus, elegáns formák. Talán ezért van Jaguár XJ autóm, ebben a tradíció és a modernitás sajátos elegye jelenik meg, ami nekem igazán tetszik. Ráadásul találtam egy brit-zöldet, amely szín nagyon illik ehhez a típushoz.

- A hobbi után a foglalkozásáról is ejtsünk szót. Hol tud munkát találni egy olasz operaénekes?
Egy operaénekesnek mindig készen kell állnia, bárhová is szólítja egy-egy produkció,én készen állok erre. Van egy 8 éves kisfiunk, akinek szüksége van ránk, de szerencsére feleségem édesanyja sokat tud segíteni, ha mindketten elfoglaltak vagyunk.
Soha nem ijedtem meg a kihívásoktól, számos operát énekeltem eredeti nyelven (olasz, francia, német,angol),de a magyar fordításokkal is mindig megbirkóztam.
Gabriellának annyival egyszerűbb, hogy ő egy csapat tagja, mindig együtt mozognak, állandó programjaik vannak, az én szakmám ilyen szempontból magányosabb.

- Gabriella kizárólag a PFZ fuvolistájaként képzeli el a jövőjét?
- Igen, bár az utóbbi időben megfordult a fejemben, hogy jó lenne tanítani, ami úgy tűnik, hogy formálódóban van.

- Ha már a zenekar szóba került, milyen évadot zártak, hogyan gondol vissza erre?
- Hosszú és nehéz évadon vagyunk túl, én nagyon szeretek fuvolázni, gyakorolni, próbálni, de volt február környékén egy időszak, amikor úgy éreztem elfogy az erőm, nagyon vártam a nyarat. Most, hogy eljött, érzek egy hiányt, egy űrt, amit a zenekari munka hiánya jelent, érdekes ez a kettősség. Az év során fantasztikus szólistákkal és karmesterekkel dolgoztunk együtt, összességében nagyon jó, eredményes évnek tartom a magunk mögött hagyott időszakot. Hasonlókat remélek a jövőben is.

- Alessandro mivel lenne elégedett, mit szeretne jövőre, szeptembertől?
- Szeretnék elsősorban munkát találni a közelben, sokat dolgozni és a családdal foglalkozni. Amikor nincs konkrét feladatom, én akkor is készülök a következő szerepre. Tavaly például magyar nyelven énekeltem a Denevérben és a Víg özvegyben, a Budapesti Operettszínház produkcióban. De korábban már akkor is énekeltem magyarul a Varázsfuvolában, amikor még a nyelvet nem is beszéltem. Én azt kívánom magamnak, hogy legyen itt munkám, ahol élek, mert egy operaénekesnek a színpad az éltető eleme.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. (Forrás: www.pecsiriport.hu)

Vissza