Ahogy szokták mondani egy kicsi és egy pici gyermeke van a művészházaspárnak, akik szemmel láthatóan jól megvannak egymással. Valószínűleg ez nem is nagyon működhetne másképp, hiszen mindketten zenészek, így pontosan tudják, értik a másik, - és itt most elsősorban András elfoglaltságából eredő idő szűkösségét. Ennek ellenére a neves karmester ugyanúgy részt vesz az otthoni teendőkben és a gyermeknevelésben is, mint bármely mai férj, apa. A házaspárral beszélgettem munkáról, családról, az élet dolgairól.

- Milyen évadot hagyott a háta mögött Vass András és a zenekar?
- Talán az egyik legmozgalmasabb évadot zártuk, amióta a Pannon Filharmonikusoknál dolgozom. Operaprodukciók, fesztiválok, gálakoncertek jellemezték az évet, személy szerint nekem pedig megadatott az, hogy két olyan szólistával dolgozhattam, akik mély nyomot hagytak bennem. Az egyik Várjon Dénes volt, akivel a Barhms-maratonon léptünk fel, a másik pedig Marie-Elisabeth Hecker, akivel májusban adtunk koncertet a Kodály Központban, valamint a Müpában. Ezen kívül létezik még egy külön szál, ami számomra és a Pannon Filharmonikusok életében is fontos, ez a nemrég elindult Fesztiválkórus és az abban folyó munka. Velük az elmúlt évadban is találkozhatott a közönség, és szerencsére nem lesz ez másképp szeptembertől sem. Ezen felül rengeteg adminisztrációs munka, egyeztetés tartozik minden évadhoz egyéb napi feladatokkal együtt, amelyek talán önálló „címkét” nem is kaphatnának, de igen sok időt igényelnek.

- András felesége Viktória jelenleg két kislányukkal van otthon, hogy telnek a napok mostanában?
- Julianna nemrég volt 4 éves, a kicsi Ráhel pedig 9 és fél hónapos mindössze, így a mindennapokat nekem elsősorban a róluk való gondoskodás tölti be. András nagyon sokat segít ebben; amikor csak tud, részt vesz a gyerekek gondozásában, nevelésében. A lányok is igénylik, hogy az apukájuk körülöttük legyen, foglalkozzon velük. Most talán kevesebbet tudok a férjemnek segíteni a munkájában, de próbálok jó „háttérmunkás” lenni, megpróbálom azokat a feltételeket biztosítani a számára, amellyel a munkájára képes fókuszálni.

- Milyen napi elfoglaltsága van egy karmesternek?
- Ami nem a muzsikusokkal való közvetlen munka (zenekari próba, koncert), az jellemzően a Kodály Központ harmadik emeletén zajlik, például különböző egyeztetések, kottabérlés, a muzsikusok feladatainak átgondolása, próbarendek kiírása, színpadtervek áttekintése és még hosszasan sorolhatnám a feladatokat. Minden olyan dolog, ami adminisztráció, infrastruktúra és logisztika kérdése, szervezés és egyeztetés, az mind ebbe a „csomagba” tartozik. Ez is a karmesterek munkakörének része, a legtöbb szimfonikus zenekarnál ez így működik a világban. Egy bizonyos működési színvonal felett elvárás, hogy a zenekar munkájának előkészítése olyan szintű legyen, hogy a művészek kizárólag a feladatukra koncentrálhassanak. Ehhez kellenek olyan emberek, akik maguk is muzsikusok, de a másik oldalát is látják az előkészítő folyamatoknak. Egyszer vendégművészekkel egyeztetek műsorról, máskor billentyűsként a zenekarban játszom, megint máskor dirigálom az együttest.

- Melyik előadásokon vállalt aktívan muzsikus szerepet az elmúlt évadban?
- Legutóbb az Armel Fesztiválon Rufus Wainwright Prima Donna című operájában cselesztán és zongorán működtem közre a zenekarban, de volt, hogy az ütőhangszerekhez ültem be, például a Kocsis Zoltán által vezényelt Daphnis és Chloé című műben.

- Felmerül a kérdés, hogy, ha karmesterként beül a zenészek közé, vajon figyeli a dirigens munkáját is?
- Igen, néha azon kapom magam az ilyen helyzetekben, hogy elemzem a karmester munkáját. Persze ez nem baj, hiszen így sokkal jobban megértem a zenészeket az olyan helyzetekben, amikor én állok a pulpituson. Önreflexióra is alkalmas egy-egy ilyen helyzet, hiszen át lehet gondolni, hogy amit egy karmesterként teszek egy próbán, az hogyan érinti azokat, akik a zenekari székeken ülnek.

- Sokféle karmester típus létezik, hová sorolná magát?
- Nehéz ezt pontosan meghatározni, én azok közé tartozom, akik némileg hivatalosabb nyelvezetet és stílust használnak a próbák során. Ennek oka egyrészt a szocializáció, másrészt az, amit gondolok a karmester munkájáról és felelősségéről. Rendületlenül hiszek a tudás alapú muzsikálásban, igyekszem abból kiindulni, hogy a muzsikusnak nem csak joga, hanem felelőssége is tudni, hogy mit miért és hogyan játszik. Fontos, hogy a zenész is rendelkezzen a műről egyfajta gondolatisággal, elképzeléssel, hogy hitelesen és őszintén tudja azt megszólaltatni. Magam részéről megpróbálom a legfontosabb információkat és impulzusokat átadni a próbák folyamán a művészeknek. Sokat tűnődök a partitúrák felett, elemző típus vagyok, talán így lehetne összefoglalni a lényeget.

- Viktória fuvolatanárként dolgozott, mielőtt a gyerekekkel otthon maradt. Hol végezte ezt a munkát?
- A Ciszterci Nevelési Központban dolgoztam, a házasságkötésünk évében, 2010-ben kerültem oda, Julcsi lányunk születéséig, illetve a két gyermek születése között egy évet tanítottam ott. Nagyon jól éreztem magam az intézményben, szerettem a tanítást. Már az előtt is oktattam, mielőtt Pécsre kerültem, nagyon sokféle gyerek fordult meg az óráimon, nagyon sokat tanultam tőlük. Nem csak szakmailag és emberileg szereztem tapasztalatokat, hanem gyermekpszichológiában, gyermeknevelésben is sokat bővültek az ismereteim.

- Az otthoni elfoglaltságaiban van segítsége Andráson kívül?
- Rengeteget segítenek a szüleim, akik viszonylag közel, Kaposváron élnek és a nővérem, aki itt Pécsett lakik. Barátainkra is számíthatunk, de igyekszünk minél kevésbé terhelni őket.

- Hogyan látja belülről a férje munkáját és miben tud neki segíteni, tanácsot adni?
- Nagyon sok feladata van, és igazán lelkiismeretesen látja el azokat. Mielőtt egy próbaidőszak elindul, rengeteg energiát fektet a művek megismerésébe. Sokat tűnődik, forgatja a partitúrát, hallgatja az adott művet, tanulmányozza a zenei stílust, a szerzőt, a kort, amelyben élt. Ilyenkor ritkábban látjuk, de mindez megtérül a koncertek során.

- András megosztja a munka során keletkezett problémáit, gondjait a feleségével?
- Nem minden alkalommal, de amikor felgyülemlenek ezek, akkor előjövök velük. Nehéz ügy ez, hiszen az ember próbálja a feleségét nem terhelni ilyesmivel, ugyanakkor úgy gondolom, hogy azért vagyunk egymásnak, hogy megbeszéljük a közös dolgainkat. Fontosnak tartom, hogy tudjon a feleségem arról, ami éppen foglalkoztat.

- Ha nem vezényel és nem a családdal van egy karmester, akkor mit csinál a maroknyi szabadidejében?
- Engem a vasútmodellezés érdekel, annak is egy speciális válfaja, a virtuális, számítógépes terepasztal és vasútmodell építés. Úgy kell elképzelni, hogy vannak a számítógépen 3D-s kocsik, mozdonyok, szerelvények, pályák, amelyeket fel lehet építeni, s ebben a virtuális térben közlekednek az általunk épített vonatok a meghatározott menetrend és a vasúti közlekedés szabályai szerint. Persze, hozzáteszem jó néhány hónapja nem volt időm ennek a gyakorlására.  Ezen kívül szeretem a számítógépeket és az audiovizuális eszközöket, ami talán a szakmámból kifolyólag nem meglepő.

- A valóságban is kedveli a vasutat?
- Ha hazautazom Erdélybe a szüleimhez, akkor előszeretettel megyek vonattal, szeretek gyönyörködni a tájban és a vasútban is.

- Viktóriának is van szabadidős elfoglaltsága?
- Engem minden olyan alkotó tevékenység érdekel, amely a kreativitásra épít és a kézművességhez köthető, leginkább a varrás az, amivel szeretek foglalkozni. Ez persze különbözik András hobbijától, de a lényeg az, hogy megértéssel forduljunk egymás „bogaraihoz”. Én kibírom, ha vonatozik, ő pedig érdeklődő arccal odajön hozzám és megkérdezi, hogy mit készítek. Értékeli a munkámat és ez nagyon sokat jelent nekem.

- Belefér az életükbe a társaság, a barátok?
- A Szeretetvár Gyülekezetbe járunk itt Pécsett, ezen belül is van egy kis körünk, ahol fiatal házaspárok szoktak összejönni havonta egy alkalommal 3-4 óra erejéig. Azon túl, hogy mind a 11 házaspár nagyon jó barátunk, közös bennünk, hogy alapvető kérdésekben ugyanúgy gondolkodunk. Nagyon jó együtt lenni, egymástól tanulni, tapasztalatokat gyűjteni akár gyereknevelésben, akár a házasság ápolásában.

- Kicsit tekintsünk távolabb, melyek a PFZ és a karmester tervei szeptembertől?
- Most benne vagyok egy nagy hangszerelési munkában, Grieg No. 1, g-moll, Op. 27 vonósnégyesének nagyzenekari átiratán dolgozom, amelynek a bemutatója jövő májusban lesz Pécsett és a Müpaban is. Ezen kívül a Fesztiválkórussal is megy a munka, fellépünk a Varasdi nemzetközi barokk fesztiválon és karácsonykor is. Természetesen lesznek a PFZ-nek külföldi fellépései, amelyek szintén komoly feladatokat adnak mindannyiunk számára. Éppen ezért a nyarat szeretnénk pihenéssel tölteni, hogy újult erővel láthassak augusztus végén munkának.

- Viktória még nem gondolt arra, hogy zenekari muzsikusként dolgozzon?
- Korábban már dolgoztam zenekarban, a mai napig szívesen csinálom, ha adódik rá alkalom, de a férjemmel megbeszéltük, hogy nem lenne szerencsés, ha egy zenekarnál dolgoznánk. Szeretnénk a munkát és a magánéletet szétválasztani, szerintünk ez így bölcsebb. Ennek ellenére előfordult már, hogy kisegítő muzsikusként szerepeltem a zenekarban, András vezényletével. Ha a jövőbe nézek, nem vagyok benne biztos, hogy lesz még lehetőségem hivatásszerűen nagyzenekarban játszani. Szívesen visszamennék majd tanítani, sőt, dédelgetett vágyam, hogy középfokú intézményben is tehessem mindezt, annak nagyon örülnék.

- Ha már szóba került a nyár, merre pihennek majd?
- A teljes családdal egy hosszabb erdélyi utat terveztünk, amely során több várost és régiót bejárunk, majd ezt követően már itthon, a Balaton lesz a célpont és még lenne egy olyan része is a szabadságunknak, amikor kettesben a feleségemmel mennénk el egy rövid időre valahová.

- Milyen álma lehet egy karmesternek így a következő évad előtt? Szakmailag milyen feladatoknak örülne?
- Szeretném végigvezényelni Mozart nagy operáit, például a Don Giovannit, a Figarót, a Cosi Fan Tutte-t, Titusz Kegyelmét, ezen kívül néhány Richard Strauss operát is, a kamara jellegűeket leginkább. Az utóbbi időben elég sokat foglalkozom régi zenével, vagyis Haydn és Mozart korával, illetve az őket megelőző korok zenéivel, nevezetesen a barokk zenével, - belőlük bármekkora mennyiséget szívesen vezényelnék. Az 1600 és 1800 között megírt zeneművek mennyisége még mindig az általunk ismert zeneirodalom több, mint felét teszik ki. Ez két olyan évszázad, amely a zenetörténet szempontjából talán a legmeghatározóbb időszaknak számít, a zenekari muzsikálás bölcsője. Jelentőségéhez képest a hangversenyrepertoárban még mindig méltatlanul kevés teret kap, ezen a rossz mérlegen szeretnék a jövőben minél többet javítani.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. (Forrás: www.pecsiriport.hu)

Vissza