Az újságíró első szándéka, hogy külön-külön megismerje a két hölgyet, interjúzzon velük, hiszen olcsó közhely, hogy az ikrek mennyire hasonlóak, nem csak külsőleg, de szokásaikban, életmódjukban, hobbijukban is. A második beszélgetés után be kellett látnom, hogy a közhely lehet lapos és leegyszerűsítő, de ebben az esetben tökéletesen igaz. Így két írás helyett egy is jól bemutathatja a művész ikerpárt. Hiszen életük fonala eddig olyan szorosan kanyarog egymás mellett, hogy kár lenne szétválasztani, másrészt teljesen felesleges is, hiszen minimális az eltérés bennük. Ez persze nem von le a riportalanyok értékéből semmit, egyszerűen ikerinterjú lett az írásmű. Izabel és Kinga pedig szívesen beszéltek magukról.

- Mióta játszanak a Pannon Filharmonikusoknál?
- Négy éve próbajátékon vettünk részt, szerencsére mindkettőnket felvettek, így azóta nagy örömünkre a zenekar első hegedű szólamában játszunk.

- Azért ebben volt némi veszély is, mi van, ha csak egyiküket veszik fel?
- Erre is kidolgoztunk egy stratégiát, ha egyikünk játszik a zenekarban és mondjuk megbetegszik, akkor a másik tudja helyettesíteni úgy, hogy senki sem veszi észre a cserét. Persze ez vicc, de az első időszakban a kollégák bizony nem tudták mire vélni, hogy két ugyanolyan lány ül a próbán, azt hitték, hogy csak egy „példány” van belőlünk. Ez a hasonlóság főleg akkor szembeötlő, ha koncerten egymás mellett ülünk. Múltkor még a Bartók Rádió munkatársa is kiszúrta ezt az érdekességet.

- Mielőtt a zenekari munkáról kérdezném Önöket kérem, meséljenek a kezdetekről! Hogyan lettek mindketten hegedűsök?
- Erről Kingának van egy sztorija. - Nem hegedűsként kezdtük a zenei pályát, hanem zongoristaként, mivel édesanyánk orgonaművész Kőszegen, hiszen mi onnan származunk. Talán az ő kedvéért kezdtünk el úgy 6 évesen zongorázni tanulni, aztán három év elteltével mindketten úgy döntöttünk, hogy megtartva a zongorát, titokban elkezdünk hegedűn tanulni. Később nyilván nem lehetett titkolni a dolgot és a fő hangszerünk így a hegedű lett.  Egyformán szerettük, de szinte mindenben egyezik az ízlésünk, az érdeklődésünk, talán ezért is történt ennyire egyszerre ez a váltás.

- Hangszeres tehetségük is egyforma?
- Nagyon apró hangszertechnikai eltérések vannak köztünk, nekem a jobb kezem ügyesebb, Kingának pedig a bal. Mára ez a különbség is minimális lett.

- Hová vitt Kőszegről az útjuk, hiszen feltételezem, hogy egy helyre felvételiztek?
- A zeneiskola befejezése után Szombathelyre vettek fel minket a Művészeti Szakközépiskolába, majd onnan Győrbe kerültünk, ahol elvégeztük a főiskolai alapképzést, ezt követően pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a mester szakot.

- Mi motiválta Önöket, hogyan lett önökből egy elismert zenekar művészei?
- Azért is választottuk a zongora helyett a hegedűt, hogy közösségben tudjuk kamatoztatni tudásunkat. Ráadásul a zenekartól azt a lehetőséget is megkaptuk, hogy általa számos országba eljuthatunk a koncertturnék alkalmával, hiszen mindketten nagyon szeretünk utazni. Ez az álmunk is valóra vált, mivel az elmúlt négy évben, amióta a PFZ-ben játszunk, több helyen is jártunk.

- Soha nem érdekelte egyiküket sem a szólókarrier?
- Mindketten nagyon izgulósak vagyunk, jobban szeretünk belesimulni egy nagyzenekar közösségébe, segíteni egymásnak, alkalmazkodni a másikhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem játszunk jól, egyszerűen jobban kedveljük a kollektív muzsikálást, ez nyugtat meg bennünket, ez okoz örömet számunkra. Jobban szeretünk közös alkotásban részt venni.

- Testvérpárként a próbákon is egymás mellett ülnek?
- Néha igen, de nem mindig, persze mi azt szeretjük legjobban. A szólamvezető osztja be, hogy ki hol ül, ennek fontos szerepe van egyébként, mivel így több helyről is kitapasztalhatjuk a zenekari hangzást.

- Azt mondták, hogy a zenei pálya nem volt kérdés, másban nem is gondolkodtak. Mégis, ha valamilyen oknál fogva nem hegedülhetnének tovább, mit csinálnának?
- Mindketten tanultunk svédmasszázst és talpreflexológiát, amit tudunk használni akár a kollégák fájós hátára és egyéb betegségek gyógyítására, Kinga pedig emellett nagyon érdeklődik a gyógynövények iránt, amely szintén a gyógyításhoz köthető. Valahogy mindketten az egészségügy felé kacsingatunk, ami nem lehet véletlen, mert Édesanyánk a zenei hivatás mellett a természetgyógyászattal is elkezdett foglalkozni. Egy nővérünk van, aki beteg lett és az ő gyógyulását segítette a talpreflexológiával, eredményesen. Ő is kapcsolódik az egészségügyhöz, mivel patikai szakasszisztens.

- Kőszeghez jóval közelebb van Szombathely és ott is található szimfonikus zenekar. Hogyhogy nem oda próbáltak bejutni?
- Többször játszottunk beugróként mindketten a zenekarban, de a mesterképzés évei alatt annyira megszerettük a várost, hogy úgy döntöttünk itt próbálunk szerencsét. Nem csekély szerepe volt a döntésben a PFZ-nek is, mivel nagyon jó zenekarnak tartjuk, megtisztelő, hogy itt játszhatunk.

- Négy éve játszanak itt Pécsett, milyennek látják belülről a zenekart?
- Nagyon kedvesek voltak a kollégák az első perctől kezdve. Először Kinga jött játszani, majd hamarosan én is követtem őt. Volt, aki nem is tudta, hogy ketten vagyunk, csak később szembesült vele, hogy mi ikrek vagyunk. Az idősebb zenekari tagok kicsit anyáskodtak felettünk, nagyon segítőkészek voltak és a mai napig is azok, mindketten nagyon sokat tanultunk tőlük. A zenekar egésze is nagyon tetszik nekünk, jók a karmesterek, a PFZ menedzseléséről is csak elismerőleg szólhatunk, nem beszélve a turnékról, amivel - mint azt említettük - egy álmunk vált valóra. Amióta itt vagyunk, azt érzékeljük, hogy folyamatosan fejlődik a zenekar, az egyéni hangszeres tudások is megvannak. Egyszóval minden megvan ahhoz, hogy kiemelkedő együttessé váljon a PFZ.

- A „nagy család” után a személyes szféráról is kérdezném a hölgyeket, Kinga férjezett, mi a helyzet Izabellel?
- Én jövőre tervezem a házasságot, vőlegényem is a zenekarban játszik, kürtös, de itt kell megjegyeznem, hogy Kinga férje, ha nem is szorosan a zenekar, de a PFZ Fesztiválkórusának tagja. Ennyire kicsi a világ. Bár a zenekarban több házaspár és testvérpár is játszik, ami még szerethetőbbé és családiasabbá teszi mindezt.

- A komolyzene a kizárólagos kategória, vagy más is belefér a kedvencek közé?
- A komolyzene az alapvetés, de ha ettől eltérő vonulatot kellene megemlítenem, mindketten szeretjük a múlt század ’20-as éveinek jazz és tánczenei muzsikáját. Kinga kirándult más zenei műfajban is, egy rövid ideig kipróbálta magát egy blues és népzene keverékét játszó formációban.

- A jövő héten turnéznak. Hová, merre mennek?
- A jövő héten először Ljubljanába, később Eszékre, majd Szarajevó és Belgrád következik. Bogányi Gergely zongoraművész is velünk tart, Liszt Esz-dúr zongoraversenyét fogja játszani. Nagy várakozással tekintünk a turnékra, reméljük emlékezetes koncerteket adunk déli szomszédainknál.

Forrás: Bereczki Lajos 

http://www.pecsiriport.hu/

Vissza