– Hatan vagyunk testvérek, s szinte mindenki zenél valamilyen hangszeren. Megjegyzem, a bátyám is hegedűlni  tanult, és sokat segített nekem a színpadi viselkedésben, de a hangszeres játékban is – számol be a családi kapcsolatról Miklós.

– Sarasate: Cigánydalok művét választottuk, mert nagyon illik az egyéniségéhez. Virtuóz, lehet benne villogni, de ugyanakkor áthatja a szenvedély is. Tudtam, hogy meg tudja oldani, és hogy ilyen körülmények között mutathatja be, az őrült jó dolog – mondja a tanárnő.

– Szeretem, mert hatásosan váltakoznak benne a lassú és gyors részek, és kihívás minden elemét jól eljátszani. Az ismerőseimnek úgy ajánlanám: művészi szinten lehet rá mulatni. Remélem jól sikerül a nagyszínpadi debütálásom, mert a pécsi zeneművészetin szeretném folytatni, az álmom pedig az, hogy egyszer szólista leszek – vall a darabról a fiatal hegedűs.

 

– Miklósnak nagyon jó füle van, és ami igazán érdekli, arra nagyon tud koncentrálni, fantasztikus erőket képes olyankor mozgósítani – minősíti tanítványát a tanárnő. – Csak egy példa rá: volt, hogy nagyon elvitte a suliban a zene, a gyakorlás, így matekból becsúszott néhány rossz jegy. Hát egy hónapot nekifeküdt a tárgynak, és igen gyorsan ötösre kompenzált. Ami pedig a játékát illeti, szépen szól a hegedűje, a technikája is kitűnő, most már léptékváltás várható az életében.

Vissza