Érdemes volt megszervezni a XIX. századi bált? – kérdezem még az est forgatagában az egyik fodros estélyis, álomszép ruhás hölgytől. Mire szemrehányón rám néz, miközben a szebbnél szebb kompozíciókban pompázó nőtársakra mutat: – Mit gondol, mikor tudnánk ezeket a ruhakölteményeket magunkra ölteni? S mikor láthatnánk másként báltermi mivoltában ezt a fantasztikus hangversenytermet?
Azt már egy másik lihegő páros teszi hozzá, végre van Pécsett egy olyan mulatság, ahol megmutathatják, hogy otthon vannak a klasszikus táncokban is, mert itt aztán tényleg igazi keringőre lehet pörögni, rumbára, polkára ugrálni, mazurkára forogni.
– A csodabált ezután hagyományosan áprilisban rendezzük majd, mondja az egyik főszervező, hozzátéve hogy okulnak néhány megjegyzésből, az első bál tapasztalataiból is. Nem lesz például ilyen hosszú a bevezető komolyzenei betét, a könnyed klasszikus tánczene viszont annyira népszerűnek bizonyult, hogy legközelebb sokkal több ilyen dallamot játszik majd a zenekar. Amit pedig megdicsértek a bálozók, azt legközelebb is beemelik a programba. Így például a Dobos-receptekből készült ételkülönlegességek bizonyosan újra előkerülnek, s talán még valami jóféle korabeli ital is fellelhető 2012-re. A pécsi balettosok közreműködése ugyancsak kihagyhatatlan. Talán az sem véletlen, hogy Nagy Írisz úgy ünnepelte az egy nappal korábban elnyert Év táncosnője címét, hogy a Smile Showtime Band vezetőjével, Gönczi Gáborral ők nyitották meg egy keringővel a nyilvános táncot.

Vissza