Akár a kürtös, vagy mondjuk a hárfás, László Csaba színművész már szinte ugyanúgy hozzátartozik a Pannon Filharmonikusok koncertjeihez. Hol a kamaraesteket konferálja, hol az új évadot beharangozó zenés pikniken viszi a szót, meg a csokit, cukorkát is a közönségnek, és ő az, aki mindig megtalálja a közös hangot a gyerekekkel is a Segítség, komolyzene! sorozatban. A színészt a zenei kapcsolatáról, elkötelezettségéről kérdeztük.

– Valóban mély és őszinte vonzalomról van szó. Ugyanis az ezredfordulón kerültem kapcsolatba a komolyzenével, amikor megismertem a feleségemet, Németh Juditot, aki hegedűművészként játszott a szombathelyi színházi zenekarban, én meg egy zalaegerszegi színdarabbal ott vendégszerepeltem. Aztán együtt jöttünk vissza Pécsre. Mert én itt nőttem fel, ő pedig ma már a Pannon Filharmonikusok vonósait erősíti, valamint a zenekar művészeti titkára.

– Hogy lett ebből aktív zenekari szerep?
– Hamar Zsolt találta ki a gyerekekhez szóló Segítség, komolyzene! című műsort, amely három év alatt akkora siker lett, hogy a karmester távoztával is éli a maga életét. Az itteni narrátori közreműködésemre felfigyelve pedig később több zenei programba is meghívtak, így kerültem Sztravinszkij Egy katona történetébe, az újévi hangversenyekre és a zenei piknikekre.

– Milyennek látja László Csaba belülről a Segítség, komolyzene! sorozatot?
– Nagyon tetszik a lazasága. Nem kell az ember értsen hozzá, mégis bármire rá lehet kérdezni. Nyugodtan lehet itt beszélni a hangszerekről, a mű építkezéséről, miközben felszabadultan élvezhetők az előadások.

– A gyerekeket valóban érdekli a komolyzene?
– Úgy látom, hogy kell egy bizonyos érettség hozzá, jó ha kellő indíttatással érkeznek. Ha otthon beszélgetnek a hangszerekről, vagy a család olykor hallgat klasszikus műveket, akkor biztos, hogy a kisiskolást is jobban érdekli majd a koncerten amit lát és hall. Mindemellett jó néhány olyan gyerekkel találkozom, aki ott van minden találkozón, és minden kérdésre kapásból mondja a választ.

– Mennyire változtatták meg a színművész viszonyát a zenével ezek a felkérések?
– Egyre többet szól a kocsiban a Bartók rádió. Megszülettek a magam kedvenc lemezei is, az egyik leggyakrabban előkerülő mű otthon Grieg: Peer Gyntje. Laikus vagyok még, de már van igényem a klasszikus művek hallgatására.

– Érdemes elvinni a gyerekeket klasszikus koncertekre?
– A Segítség, komolyzene! sorozatra mindenképp. Itt ugyanis kihallhatja a zörejből a zenét, megkedvelhet hangszereket, sőt, kedvet kaphat a zenetanuláshoz is. Példa erre a lányunk, Rebeka, aki nyolcévesen boldogan és aktívan vesz részt a program játékos első részében, aztán amikor csak a zene szól, akkor kivonul a játszóházba. Viszont azt már eldöntötte, hogy szeptembertől a zeneiskolában fuvolázni tanul majd. Másrészt a gyerekek a koncertekről jókedvvel térnek haza, s talán a szülőknek is kedvet teremtenek ezzel egy közös zenehallgatáshoz.

Vissza