Óriási siker volt Meláth Andreával és Peter Mikulással a Pannon Filharmonikusok esseni koncertje Bartók műveiből. A Kékszakállú herceg várát február 18-án a baranyai közönség is meghallgathatja, méghozzá az új változatot, hiszen a zenekar és az énekesnő négy éve már bemutatta közösen az egyfelvonásos operát. Meláth Andreát arra kértük, beszéljen egy kicsit a Kékszakállúhoz fűződő viszonyáról. 
– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1998-ban szereztem énekművész diplomát, s nemzetközi hírnevem éppen ennek az első nagy szerepnek, Judit megformálásának köszönhetem. Ha hirtelen össze kellene szednem, hogy hol énekeltem már Bartók művét, akkor kapásból Anglia, Belgium, Hollandia, Németország, Olaszország (azon belül külön Szicília is), Észtország, Malaysia, Csehország jut eszembe. 
– A Panon Filharmonikusokkal sem ez az első közös bemutatója. 
– Valóban, 2006-ban a hamburgi Will Humburg vezényletével már előadtuk ezt a PTE aulában és a budapesti Művészetek Palotájában is. 
– Változott valamit azóta a zenekar? 
– Én már akkor is el voltam ájulva a játékuktól. A kékszakállú egy rettenetesen nehéz mű, énekeseknek és zenészeknek egyaránt. 
– Összeegyeztethető a PTE ének tanszékének vezetése a nemzetközi felkérésekkel? 
– Most nagyon nehéz időszakban vagyok, mert mindezeken túl jön a Budapesti Operaházban a Rózsalovag bemutatója, amelyben ugyancsak vezető szerepem van. Mindemellett nagy megtiszteltetés volt „két éves pécsiként” Európa Kulturális Fővárosát képviselni Essenben. Összességében nem bántam meg, hogy Pécsre jöttem, nagyon örülök, hogy itt az utóbbi években az operajáték és az oratóriumi ének is szuperprodukciókat hozott, gondoljunk csak a Domingo-koncertekre, vagy az Ezrek szimfóniájára. Másrészt a tanítás plusz öröm. Kitűnőek a tanítványaim is, egyikükkel hamarosan a pécsi közönség is találkozik majd, a nyári játékokon a Székelyfonóban szólót fog énekelni. A többiek pedig őszre készülnek egy Erkel-összeállítással.

Vissza