A visual jockey (vj) fogalma szorosan kötődik az elektronikus-zenei partik kilencvenes években kiteljesedő történetéhez. Ezeknek az eseményeknek akusztikai környezetét a dj-k teremtik meg, a látványért, a vizuális atmoszféráért a vj-k a felelősek. A hagyományos installációk, állóképek és világítás mellett a technika fejlődésével párhuzamosan egyre inkább a mozgókép használata vált hangsúlyossá. Ma már nemigen képzelhető el olyan parti, ahol ne vetítenének legalább egy vásznon. A mozgóképet kezdetben hagyományos filmvetítővel és projektorral közvetített videóval állították elő, ma már szinte egyeduralkodó a számítógép használata. A digitális médium nem felváltotta elődeit, hanem egyesítette és meghaladta azokat.

Vj a legelfogadottabb értelemben az, aki számítógéppel állít elő élő mozgóképet. Az élő kép jelen esetben nem azt jelenti, hogy a vj az "itt és most" képeit használja (bár gyakran alkalmazza), hanem azt, hogy a vásznon megjelenő mozgóképfolyam sorrendje, dramaturgiája a  helyszínen születik meg, tehát mondhatjuk: a vj  "filmet" improvizál. A mozihoz talán nincs sok köze annak, ami egy partiban történik, de itt is egy embercsoport speciális térben történő kép és hang általi szórakoztatásáról beszélhetünk. Sokak szerint ez a képáradat, ha történetet nem is beszél el (a klasszikus filmes narráció értelmében), azért elviszi valahonnan valahová a befogadót.

A Pannon Filharmonikusok Újévi koncertjén hasonló élményben lehet része a színház elé látogató nagyérdeműnek. Azért "csak" hasonló mert talán először a világon és reméljük nem utoljára a FillCell Studio (Papp László, Zságer-Varga Ákos) és a Filharmonikusok kisérletet tesznek két látszólag távol álló műfaj házasítására. A partilátogató fiatalok új zenei környezetben élvezhetik a már ismerősnek tűnő képi világot míg a komolyzene rajongói talán soha nem látott élménnyel gazdadonak ha január 2-án feltekintenek a király utcai házak mozgóképbe öltöztetett falaira.

Vissza