„Az opera az emberiség legnagyobb és legszentebb játéka, amit valaha kitalált. Egyszerre képzőművészet, dráma, zene és költészet, és még építészet is. Minden együtt van: aki egyszer rákap, ebbe nagyon-nagyon bele lehet bolondulni.” – fogalmazott Kesselyák Gergely.

Kesselyák Gergely Liszt Ferenc-díjas karmester, Magyarország Érdemes Művésze a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, a Magyar Állami Operaház karmestere azzal a nem titkolt céllal állította színpadra Pécsett Puccini Turandot című operáját, hogy tesztelje a Kodály Központ lehetőségeit. A vezető karmester két éve azzal a céllal is érkezett Pécsre, hogy a PFZ operajátékát egy új szintre emelje. A budapesti Operaház és a Müpa mellett az országban egyedül a pécsi koncertterem rendelkezik akkora zenekari árokkal, amelyben elférnek a legbővebb előadói apparátust igénylő művek is. Verdi, Puccini, Bartók, Wagner vagy Richard Strauss grandiózus előadásai valódi szakmai bravúrt igényelnek: a több mint 200 főt megmozgató Turandot mind az énekesek, mind a zenekar számára az egyik legnagyobb kihívást jelentő opera, így a lehető legjobb zenei „alanya” volt a művészeti kalandnak.

A PFZ anyagilag mindössze egy előadást engedhetett meg magának, a jegyek hetekkel az előadás előtt elfogytak. Kalaf Nessun dorma áriáját sokan megkönnyezték, nyíltszíni tapssal jutalmazta az ezer fős nézőközönség, amely negyedórás ovációval zárta az előadást. A Nemzeti Énekkar (karigazgató Somos János Csaba) és a Pannon Filharmonikusok alig egy éve alapított Gyerekkórusa (karigazgató dr. Hoffner Tibor) egy próba alatt összecsiszolódott. A kiváló nemzetközi előadói gárda már a próbák alatt le volt nyűgözve. Aczél András rendező, és a Kodály Központ stábja a fényekkel és mozgásokkal színpadi díszletek nélkül is hatásos látványt ért el a színpadon.

A Kodály Központ pedig átment az operavizsgán! Kesselyák Gergely a zajos közönségsiker titkát az előadók kvalitásain és a mű hatásán túl a Kodály Központ akusztikai terének is tulajdonítja:

„Attól érzünk igazán minőséginek egy hangot, hogy a felhangrendszere olyan dús, olyan szép csengő, és ez a terem a felhangrendszert gyönyörűen megmutatja, gyönyörű csengésben. Öröm hallani. Szinte látom, hogy gömbölyűen indul a hang és gömbölyűen, vagy éppen uszályszerűen van vége. Ebben az akusztikában ilyen nüanszokat meg lehet figyelni ezeknél a szintű hangoknál, ami a világon tényleg nagyon-nagyon egyedi. Amikor itt hallom az énekeseket, akkor azt érzem, hogy minden este egy ilyen akusztikában kellene énekelniük.” – Kesselyák Gergely.

„A hangversenyterem akusztikája fantasztikus. Az ilyen akusztikáról azt mondják, hogy amikor a színpadon sétálsz, amikor a színpadra lépsz, minden homokszem hallható. Olyan a zenekar, mintha egy hatalmas hullám támogatna, egy hullám, egy nagy hullám, aminek te vagy a tetején, és érzed a csodálatos energiát, amely a hangversenyteremben keletkezik.” – Natalia Muradymova (Turandot). 

„A hangversenyterem tényleg gyönyörű és fantasztikus az akusztikája. Igen, hihetetlen az akusztikája. A terem faburkolata nagyon jól adja vissza a hangot. A fa kifejezetten csodásan hat az akusztikára, ami kivételes itt. Elismerésem az akusztikáért! Nagyon szép, és átjön a hangok színessége. Ez a zene csodás. A zenekar pedig remek.” – Ivan Magrì (Kalaf).

„Imádok ebben a csodás hangversenyteremben énekelni, és nagyon élvezem Puccini csodálatos muzsikáját. Egész a szívünkig hatol. Tele vagyunk jó érzésekkel, és kiváló csapatként is működünk. Remek a karmester. Ez valóban igazi együttműködés, nem csupán vezénylés. A hangversenyteremnek pedig csodálatos az akusztikája. Nagyon ösztönző. Nagyon inspiráló ezzel a zenei dinamikával játszani a szerepben.” – Elena Moşuc (Liù)

A főszerepeket a hazai operaénekesek élvonala egészítette ki: Gábor Géza (Timur), Fülep Máté (Ping), Varga Donát (Pong), Horváth István (Pang), Kálmán László (Altoum császár) és Gáspár István (Egy mandarin).

És vajon lesz folytatás?

„A megvalósult produkcióra mondhatom, hogy 15 éve készülünk. A Kodály Központ építésekor a zenekari árok méretét ahhoz szabtuk, hogy ne legyenek zenei korlátaink, eljátszhassuk a zeneirodalom bármelyik operaművét Wagnertől Korngoldig. Pécsett erre korábban nem volt lehetőség. De nem csupán a terem kellett ahhoz, ami megtörtént: a zenekarnak alkalmassá kellett válnia világszínvonalú előadói gárdával együtt dolgozni, melyre a Müpávan közös bel canto előadások során készültünk fel. És eljött az első opera, amit a PFZ maga állított színpadra azon a színvonalon, amit ez a műfaj igényel. Úgy vélem a hatalmas szakmai és közönségsiker arra predesztinálja a PFZ-t, hogy nem utoljára hallhattuk a Kodály Központban az árokból játszani.” – nyilatkozta Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója az előadás után.

Back