"A próbákon gyakran összemosolyogtunk, a koncertek végén pedig bevártuk egymást a kulisszák mögött." – meséli Varga Izabel és Ferenc.

 

Varga Izabel és Varga Ferenc a Pannon Filharmonikusok zenészei, Ferenc kürtön, míg Izabel hegedűn játszik. Két kisgyermekükkel Hosszúhetényben élnek. Bár a családi élet és a gyermekek nevelése sok energiájukat leköti, mindkettejük számára komoly elköteleződést jelent a zenekarban végzett munka. Otthon is kitartóan gyakorolnak, és meg is vitatják elképzeléseiket egy-egy zenedarabbal kapcsolatosan. Pár nappal a legújabb családtag érkezése után beszélgettünk.   

 

Kérem, meséljenek arról, hogyan fonódik össze az Önök élete Pécs városával, mióta élnek itt?

Varga Izabel: Én 2011-ben jöttem Pécsre, hogy elvégezzem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának hegedűművész és tanár képzését.

Varga Ferenc: Én pedig 2015-ben érkeztem ide, a Pannon Filharmonikusoknál vállalt munka miatt. Négy évig éltünk Pécsett a feleségemmel, majd tavaly júliusban kiköltöztünk Hosszúheténybe.

Miért épp azt a hangszert választották, amin játszanak? Mi vagy ki volt hatással a választásukra?

V.I.: Édesanyám orgonaművész, így a zenei vonal adott volt a családban, valamint a helyi zeneiskolában tanított zongoratanár, aki kísérte a hegedűs növendékeket. Megtetszett a hegedű szép hangja, formája, az egész megjelenése, valamint a Kőszegi Vonósok koncertjei is nagy hatást gyakoroltak rám, majd Ágotha Zoltánnál, a zenekar vezetőjénél kezdtem tanulni, aki megszerettette velem a hangszert. Ikertestvéremmel együtt kezdtünk el hegedülni, aki ugyanúgy a Pannon Filharmonikusok művésze. Zenei pályánk során nagyon sokat tudtuk egymást támogatni.

V.F.: Bozóki János tanár úr javaslatára lettem kürtös. Gyenge fizikumom miatt azonban nem bírtam el a hangszert, ezért az első pár évben trombitán tanultam, és csak később válthattam kürtre.

Ha eljátszanának azzal a gondolattal, hogy milyen más hangszeren játszanának még szívesen, mit választanának?

V.I.: Én a brácsát választanám.

V.F.: Én szívesen játszanék csellón.

Hogyan találkoztak útjaik, mit árulhatunk el az olvasóknak a megismerkedésükről?

V.I. – V.F.: A Pannon Filharmonikusoknak köszönhetjük, hogy megismertük egymást, és most van két szép gyermekünk. A próbákon gyakran összemosolyogtunk, a koncertek végén pedig bevártuk egymást a kulisszák mögött. Teljesen beleszerettem Feri kürthangjába és mindig büszkén hallgattam a szólóit. Egyre gyakrabban kerestük egymás társaságát és rövid időn belül kiderült számunkra, hogy egymással szeretnénk tervezni az életünket.

A klasszikus zenén belül kik a kedvenc szerzőik és mennyire jellemző, hogy a szabadidejükben is hallgatnak zenét?

 V.I.: Nekem nincsen kedvencem, mert mindenen stílusban van olyan zeneszerző, akinek a műveit nagyon szeretem hallgatni és játszani is. Kezdve a barokk műsoroktól a Rachmaninov szimfóniákon keresztül Sztravinszkij Tűzmadaráig. Ha megyek valahová autóval, akkor mindig a Bartók Rádiót hallgatom.

V.F.: Bár nincs kedvenc stílusom, de a romantikus zeneszerzők műveit kedvelem leginkább hallgatni és játszani is.

Milyen út vezetett a Pannon Filharmonikusokhoz, játszottak-e előtte esetleg más zenekarban is?

V.I.: Egy sikeres próbajáték után rögtön az iskolapadból a zenekarhoz kerültem. Tulajdonképpen ez az első szimfonikus zenekar, ahol dolgozom. Előtte néhány alkalommal a Savaria Szimfonikus Zenekarban kisegítettem.

V.F.: Tanulmányaim elvégzése közben számos kisebb-nagyobb zenekarban volt lehetőségem játszani a Pannon Filharmonikusok előtt. Tapasztalatszerzés szempontjából olyan együttesektől tanulhattam sokat kürtösként, mint a Váci Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szabadkai Filharmónia, és a bécsi Orchester Wiener Akademie.

Mennyiben más Önök szerint egy zenész, művész házaspár élete mint a „civileké”?

V.I.: A munkarendünk egyedi, sohasem unalmas. Mindig alkalmazkodik az éppen aktuális projekthez. Előfordul ugyan, hogy csak pár órát tartózkodunk a munkahelyen, viszont a nap hátralevő részében folytatódik a munka az otthoni gyakorlással.

Úgy tudom, hogy Ferenc rendszeresen fellép Európa, Amerika és a Távol-Kelet neves koncerttermeiben is. Az utazások, külföldi szereplések hogyan illeszthetőek be a PFZ-ben végzett munkába, és milyen hatással vannak a család életére?

V.F.: Néha nehezen illeszthető be, ezért ha túl sok kompromisszummal jár a távollétem, akkor el sem vállalom a külföldi szereplést. Számomra Pécs az első, hiszen itt élek. Szerencsére ennek ellenére újabb felkéréseket kapok és ha megoldható, akkor is csak néhány napra távozom, vagy maximum egy hétre. A rövid távollétek elfogadhatóak a családom számára, csupán az időzónákkal kell tisztában lennünk az időeltolódás miatt, hogy mikor tudjuk egymást keresni.

Közös fellépés esetén megvitatják-e egymás között, hogy ki mit gondol az adott zeneműről és szoktak-e közösen próbálni a koncertekre otthon is?

V. I. – V.F.: Igen, sokszor megbeszéljük az adott műsor kihívásait, lehetséges megoldásait. Néha „tetten érjük” a másikat, hogy a koncert anyagából dudorászik akaratlanul egy-egy dallamot. Volt már, hogy együtt gyakoroltunk olyan zenekari részleteket, amiben ugyanazt a szerepet játszotta a hegedű és a kürt is, de azért főleg külön gyakorlunk.

Mi az a két szó, ami legjobban kifejezi kapcsolatukat vagy kötődésüket a Pannon Filharmonikusokhoz?  

V.I. – V.F.: Elköteleződés és örömzenélés.

Nemrég újszülött érkezett a családjukba. Megváltoztatja a zenészi életüket?

V.I: Nekem nem sokban, mert első kisfiunkkal már két éve itthon vagyok. Az utóbbi hónapokban játszottam már egy-egy koncerten, de most egy kicsit újra háttérbe szorul a hegedülés.

V.F.: A zenészi életemet annyiban változtatja meg, hogy két gyermek mellett még jobban kell az időbeosztásommal gazdálkodni, hogy teljes mértékben fel tudjak készülni a próbákra és a koncertekre.

Több gyermekük is van már, a nagyobb érdeklődik-e esetleg a zene iránt, mutatkoznak-e olyan jelek, amik arra utalnak, hogy ő is kedvelni fogja a zenét?

V.I. – V.F.: Igen, nagyon fogékony és érdeklődő a zene iránt. Megismerkedett már pár hangszerrel: furulya, zongora, kürt, hegedű. Szívesen hallgat komolyzenei felvételeket és kisfilmeket is. Izabel sokat énekel neki gyerekdalokat és népdalokat már a magzati kor óta. Próbálkozik énekelgetni ő is, de még bátortalan.

Mire számítanak a zenekarnál, tud-e folytatódni az évad, vissza lehet-e térni a megszokott kerékvágásba?

V. F.: A zenélés mindenképpen folytatódni fog, viszont a rendkívüli helyzetben meghozott szabályok behatárolják a lehetőségeket. Bízom benne, hogy hamarosan visszatérhet a régi rend, de most alkalmazkodnunk kell, hiszen mindenki más is ezt teszi.

Amennyiben igen, mik a terveik a jövő évadra, melyek lesznek a fontosabb koncertek, amelyeken játszani fognak? 

V.I.: Én legkorábban két év múlva tudok csak visszatérni a zenekarhoz.

V.F.: Számunkra minden egyes koncert nagyon fontos, a Csigaház épp úgy, mint a MŰPA. A meghirdetett események közül Richard Strauss Alpesi Szimfóniájának eljátszását várom leginkább.

 

Rácz Anna írása

Az interjú a librarius.hu oldalon jelent meg!

https://librarius.hu/2020/06/16/a-pannon-filharmonikusoknak-koszonhetik-hogy-megismertek-egymast/

Back