A 22 perces mű különlegessége ezen kívül, hogy a szerző karmesterként közreműködik, amely lehetőséget ad arra, hogy a mű adekvát értelmezést nyerjen, valamint olyan instrukciókkal lássa el a szólistákat, amely megvilágítja a műben rejlő összes értelmezési lehetőséget. A Pannon Filharmonikusok művészével, az est egyik szólistájával, Góth Tamással beszélgettünk erről.

- Miért jó, ha egy szerző képes a művét egyben dirigálni is?

- Sajnos Beethovent már nem tudjuk felhívni, hogy megkérdezzük műveinek interpretációs rejtelmeiről, Vajda Gergelynél nemcsak hogy megtehetjük, de ezt ő maga fogja megosztani velünk a próbák során. Ezen kívül egészen különleges élményben lehet része a zenekar tagjainak, hiszen három szólista és egy nagybőgős kivételével például a „tacet” (nem szerepel, szünet) felirat látható a kottában a harmadik tétel egészében.

- Eleve nagyon fordított felállás ez a szokványoshoz képest. Itt az ütősök nem a háttérből lépnek be, hanem szóló szerephez jutnak.
- Bizony, mi általában a zenekar hátsó traktusában helyezkedünk el, most pedig az előtérben tornyosulnak szép számú hangszercsoportjaink. Talán a zenekart is takarva kissé, abszolút antiklasszikus felállásban. A karmester a szokásos helyzetben lesz látható, Borlai Gergő a dobfelszerelésével középen, Joó Szabolcs balra lesz ettől a hat darab timpanijával, míg jómagam jobb oldalon helyezkedek el a nagydobbal és rengeteg eszközzel, amely a mű megszólaltatásához szükséges.

- Borlai Gergő nem tipikusan szimfonikus zenész, hogyan került a csapatba?
- Amikor Vajda Gergely a művön dolgozott, akkor Rácz Zoltán az Amadinda frontembere ajánlotta a figyelmébe Gergőt, akiről annyit kell tudni, hogy a jazz-rock muzsika berkein belül nemcsak idehaza, hanem nemzetközileg is jegyzett név.

- Borlai Gergő bizonyára egy jazz-rock területen használatos hangszercsoport mögött foglal majd helyet.
- Vajda Gergely, a szerző gondoskodott arról, hogy ne egy alap jazz hangszerkészlet álljon Borlai előtt, hanem gazdag dob és cintányér kínálatból választhat a koncert során és ígérem, hogy nem csak díszként lesznek a keze ügyében a hangszerek.

- Gyanítom, hogy Joó Szabolcs sem két-három timpanival lesz látható a színpadon.
- A zenetörténetben haladva láthatjuk, hogy három, négy timpanit is használnak egy-egy zeneműben, Bartók és Sztravinstzkij műveiben már öt is előfordul. A hangszer fejlődése során megjelent egy pedál is a hangszeren, amellyel hangolni is lehet azt, illetve a glisszandó technikájára is lehetőséget nyújt. Vajda nem elégedett meg azonban négy, vagy öt timpanival, hat darab hangszer veszi körül majd a hangversenyen kollégámat. Ezeket a hangszereket egy tétel kivételével meglehetősen változatos eszközökkel szólaltatja majd meg, ez is egy érdekessége lesz a koncertnek.

- Mit lehet tudni a nagydobról, amelyen Ön játszik majd szólót?
- Viccesen mondhatnám, hogy azt lehet tudni róla, hogy nagy és dob.  Mondhatnám, hogy nem szeretném nagydobra verni, bár most éppen az ellenkezőjén dolgozunk. Félretéve a tréfát, magam is meglepődtem, hogy milyen sokféle módon lehet megszólaltatni a nagydobot. Korábban is előfordult, hogy a klasszikus nagydobot hagyományos verő helyett fa ütővel kellett megszólaltatni, de most – többek között  – a vibrafon verő nyelével is megszólaltatom a nagydob karimáját az egyik tételben.

- Négytételes a mű, hogyan épül fel?
- Egy intróval kezdődik, majd az első tétel, a „Duci, duci”, amely előrevetíti, hogy a darab elsősorban az emberi életről szól. Arról a világról, amelyben élünk, és amelyről azt hisszük, hogy nyugalmat biztosít számunkra. Ez azonban nem így van, bármerre megyünk, ömlik a fülünkbe a dob lüktetése, a diszkó jól ismert effektjei. Ennek megfelelően hangerőben mindenképpen ez a legerősebb rész. A második tétel címe Ghost notes (Szellemhangok), amelyből sok mindent sejteni lehet. Ha a hallgató a fantáziájára bízza magát és becsukja majd a szemét a koncert közben, valóban megjelenhetnek ezek a szellemek a képzeletében. Sejtelmes és halk tétel, amely szinte kínosan sokáig ilyen marad, majd egyszer csak a három ütős percről-percre fokozza a tempót és a hangerőt egy tripla kadenciáig, ahol csúcspontjához ér mindez. A harmadik tétel a legnyugodtabb, egyben legdallamosabb, ki merem mondani, hogy a legszebb is – legalábbis számomra. Ebben a timpani a vezető, igazi dallamjátszó basszus hangszer, amelyben ezen felül igazi bravúr, hogy a dallamjátszás közben önmagát kíséri. Ismert melódia is megjeleni benne, egy John Dowland dal, a Time Stands Still című, utalva a mű központi témájára, az időre, de a tétel is ezt a címet viseli. Végül következik a Timequake (Időrengés), amelyben az én nagy dobszólóm is található. Ez egy nagyon érdekes tétel, amelyben jellemzően két tempóban dolgozunk, de ezt a zeneszerző úgy komponálta, hogy tulajdonképpen kompatibilisek egymással.

- A PFZ muzsikusai inkább most háttér szereplők lesznek. Hagyományos hangszerekkel támogatják a szólistákat?
- Zömében igen, de például megszólal egy Wagner-tuba is, amely nem gyakori zeneművekben. Itt kell, hogy kiemeljek egy kollégát, Gáspár Emesét, aki a három ütősön kívül vibrafonon közreműködik majd, nem kevésbé virtuóz feladatokkal ellátva. Amúgy a műről elmondható, hogy a közreműködők és szólisták összhangja, együttműködésük és a koncentráció elemi fontosságú, hiszen rendhagyó darabról beszélhetünk, amely a szokványostól jelentős mértékben eltérő feladatok elé állítja a művészeket.

- Egyszeri játékról lesz szó csütörtök este, vagy még bemutatják a későbbiekben is a zenekarral?
- Ez egy olyan mű, ami mellett nem lehet elmenni, erről biztosan mindenkinek lesz ilyen-olyan véleménye. Bizonyára lesz utóélete a darabnak, hiszen egyedülálló abban is, hogy három ütősre írtak egy concertót. Az is egyedivé teszi a produkciót, hogy a zeneszerző egyben dirigálja is a művét. Neki kiválóan ismernie kell a hangszerekben rejlő lehetőségeket, sokkal jobban, mint egy átlagos zenésznek. Magam is kíváncsi voltam, hogy mit tud kihozni egy nagydobból, most már elárulhatom, hogy meglepően sokat. Olyan hangszíneket hallhat a közönség mindhárom szólistától, amely összetétele és bizonyos hangszerpárosítás, hangszercsoportok szokatlan megszólaltatásának „kombói” révén, eddig nem találkozott.

- Kiknek ajánlja a mű megtekintését, meghallgatását?
- Azoknak, akik kedvelik a modern zenét, illetve azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni olyan létező hangokkal, amelyeket már lehet, hogy hallottak valahol külön-külön, de ezek egységét, összhangzatát szeretnék egy érdekes keretben megtapasztalni. Illetve szívesen ajánlom azoknak is, akik nyitottak az új zenei törekvésekre, érdekességekre.

Az interjút Bereczki Lajos készítette.

Back