Beszélgetésünk elején feltűnt, hogy kellemes orgánummal bír, ami első hallásra is kiemeli az átlagból, beszélgetésünk során erről is szót ejtettünk. A fiatalember még egyedül él Pécsett, de már képben van egy esemény, amely a nyáron egy csapásra változtat ezen a státuszon. Erről és még sok egyébről váltottunk szót a művésszel.

- Honnan jött, hol élt gyermekkorában?
- Kiskunmajsán nőttem fel, amely nem messze található Szegedtől. Az ottani szimfonikus zenekar kürtművésze volt a tanárom, Putnoki Győző, ő javasolta, hogy válasszam a zenei pályát. Így a megyeszékhelyen végeztem közép és felsőfokú tanulmányaimat is, Nagy Zsolt tanítványaként. Egy próbajáték révén 2006-ban kerültem Pécsre, ahol 11 pályázó közül engem választottak ki végül erre a posztra. Ezzel egyidőben kezdtem el a kétéves kiegészítő egyetemi képzést Budapesten a Zeneakadémián Szabó Lászlónál, ami a zenekari játékkal párhuzamosan meglehetősen nehéz feladat volt.

- A tuba egy különleges hangszer, amelyen viszonylag kevesen játszanak. Hogyan lett ez mégis az Ön hangszere?
- Nagyon sok zenész a családból hozza a hangszeres zene iránti igényt, vagy a barátaitól kap inspirációt erre. Mivel a családomban nem volt hangszeres zenész, ezért a második verzió, a barátok, osztálytársak is befolyásolták döntésemet. Engem igazán a foci érdekelt, de édesanyám nem volt túl jó véleménnyel erről a sportról, így próbált más irányba terelni. Néhány osztálytársam zeneiskolába járt, ők biztattak, hogy menjek, próbáljam ki, mivel ők is szeretik ezt csinálni. Hallgattam a szavukra és a zeneiskolában igazgató, Tóth-Kovács László javaslatára választottam a tubát. Talán azért ezt a hangszert, mert a barátom trombitált, így a rézfúvósok csapatába tartozhattam én is. Annak az esélye is felmerült, hogy néhány éven belül a fúvószenekarban is játszhatok, mivel akkor már hatodikos voltam, így ez is fontos szempont volt a számomra. Kezdetekben a tenorkürtön tanultam, majd fél év után kaptam meg a tubát.

- Milyen erényei vannak a hangszerének? Miért kedves Önnek?
- A tuba alapvetően a zeneművek kíséretének alapját adja egy szimfonikus zenekarban. Vannak olyan hangszercsoportok, amelyek főként dallamot játszanak, vannak olyanok, amelyek kíséretet játszanak és vannak olyanok, mint a tuba, amely az egésznek a basszusát, az alapját játsszák. Ha a zeneművet egy háznak fogjuk fel, akkor vannak falak, tető, alapok, díszítések, én a ház alapját adom meg a hangszeremmel. Kivételezett helyzet, nagy kihívás, hogy a szimfonikus zenekarban mindössze egy tuba hallható, így én egy szólamot játszok egyedül. Nagy felelősség ez. A fúvósokon kívül a nagybőgősökkel is sok közös feladatom van, sokszor játszom együtt velük. Amúgy pedig nagyon szeretem a tuba hangszínét, a rézfúvósok között egy puhább, lágyabb hangzást képvisel. A trombita magas, éles hangon szólal meg, a harsona is határozott, kemény hangú hangszer, már építéséből adódóan is erre alkalmas. A tuba egyébként egy fiatal hangszer, bizonyos korok zeneműveiben fel sem lelhető. Most egy Verdi operában közreműködök, ahol a csimbasszó nevű hangszeren játszom, ami tulajdonképpen egy ventiles kontrabasszus harsona. A szerző idejében a mai értelemben vett tuba még nem igazán létezett.

- A hangszercsalád után a sajátjáról is elárulna néhány részletet?
- Nyáron lesz az esküvőnk, a menyasszonyom Tóth Gabriella is zenész, Grazban tanul, idén végez majd, ő egyébként szaxofonos. Mivel szimfonikus zenekarnál kevés alkalma mutatkozik, elsősorban a művek miatt a szaxofon használatára, így nem látom a lehetőségét annak, hogy a Pannon Filharmonikusoknál helyezkedjen el. Egy éve éppen játszott a zenekar egyik produkciójában, így inkább arra van esély, hogy időnként kapcsolódjon egy-egy koncerthez.

- Említette, hogy a muzsikálás mellett tanít. Hol és kikkel foglalkozik?
- Mecseknádasdon tanítok a helyi művészeti iskolában, ahol főként rézfúvós növendékeim vannak. Érdekes megjegyezni, hogy a zenei hagyományok a fúvószene terén mennyire mások itt, mint nálunk Kiskunmajsán voltak. Ott elsősorban a katonazenei hagyományokhoz köthető a fúvósmuzsika, itt pedig Baranyában a sváb lakosság miatt népszerű. Van is Nádasdon egy kis sváb gyerekzenekarunk, amely nem csekély mértékben hagyományőrzés céljából működik. A sváb családokban sok helyen a szülők is játszanak hangszeren, így a gyerekek „belefolynak” ebbe a kulturális hagyományba, én pedig segítem ezt a munkát. Fontosnak tartom, hogy azok, akik zeneiskolában tanulnak, fúvós zenekarokban vagy bármilyen együttesben is tudjanak zenélni.

- Úgy tudom a hangszeres játékon kívül az énekléssel is foglalkozik?
- A PFZ mellett működő Fesztiválkórusban énekelek. Főiskola előtt nem volt kapcsolatom a kórusmuzsikával. Egyik tanárom, Szudi Mária alapított egy gregorián énekegyüttest azokból, akiknél szolfézs órán hallotta, hogy megfelelő hangadottságokkal rendelkeznek. Nekem volt kedvem részt venni ebben, mivel minden hangszeres játék alapja az ének. A zenekari játék során is bennem végig ott van a dallam, akkor is, ha kíséretet játszom. A diplomám megszerzése előtt három évig énekeltem tehát a szegedi kórusban, de utána ez a lehetőség megszűnt. Néhány éve alakult itt Pécsett a Fesztiválkórus, és ekkor, mivel kellemes emlékeim voltak a kóruséneklésről, jelentkeztem oda. Mivel a kórus sok barokk művet ad elő, nem ütközik a hangszeres zenei fellépéseimmel, hiszen ezekben a művekben a tuba még nem szerepelt, mert még nem alkották meg.

- Nemrég adták elő a Kodály Központban Bach Máté-passió című művét. Ön a Fesztiválkórusban csillogtathatta meg énektudását, milyen érzés volt kilépni a zenekari művész szerepéből?

- Jó volt azt érezni, hogy a zenekarral együtt, az alapot - a basszust erősítve, de egy másik szerepben, a kórusban énekelve szólaltattuk meg ezt a nagyszerű művet. Érdekes kihívás, hogy a szöveg mondanivalóját a zenei előadásmód is hűen kövesse, erre törekedtünk már a kóruspróbákon is, Vass András és Dobos László kórusvezetők irányítása alatt, akik nagyon alapos munkát végeztek. Mint már említettem, a tuba nagyon fiatal hangszer (Bach idejében, és utána még majd' 100 évig  nem is létezett), így ezt a művet nem is ismerhettem volna meg ilyen részletesen, ha nem éneklek kórusban. Biztos vagyok benne, hogy ez a tapasztalat is segít a hangszeres munkámban. Akik hangszeren játszanak, azoknak mindig azt mondják, hogy énekszerűbben próbáljanak meg muzsikálni, az énekeseknek pedig azt, hogy minél hangszerszerűbben énekeljenek. Így ez a kétféle látásmód nagyszerűen kiegészíti, és támogatja egymást!

- Van olyan szabadidős tevékenység, amelyben szívesen részt vesz, de nem kapcsolódik a zenéhez?
- Említettem, hogy kisvárosban nőttem fel, otthon nagy kertünk volt, ezen kívül a város határában egy hobbitelkünk is volt. A szüleimnek volt szőlője és foglalkoztak paprikatermesztéssel is. A föld és a földművelés szeretete nagyon bennem van, sajnos itt Pécsett egy társasházban lakom, így a kertészkedéssel nem tudok foglalkozni. Mivel a menyasszonyom pécsváradi, a szülei ott élnek, ezért szeretnénk majd odaköltözni, talán egy kis ház is szóba jöhet a későbbiekben. Mindenképpen vonzónak tartom, hogy a Mecsekhez, a természethez közel és szintén egy kisvárosban éljünk, mivel ezt a környezetet szoktam meg és szeretem is. Amikor hazamegyek Majsára, felkeresem nagypapám kis tanyáját, ahol foglalkozom a gyümölcsfákkal, lenyírom a füvet, a barátaimmal kimegyünk egyet bográcsozni. Néha a hangszeremet is kiviszem oda és ott gyakorlok.

- Mondják, hogy van a rézfúvósok között egy erős kötelék, ön szerint is létezik ez?
- Valóban így van, ezt a gyerekkori és a későbbi kiskunmajsai fúvószenekari tapasztalatommal is meg tudom erősíteni, ahová a mai napig visszajárok. Az együttest irányító Bozóki János karnagy mellett aktívan részt veszek a fúvószenekar életében, ahonnan már többen is ide kerültünk a Pannon Filharmonikusokhoz, akik a zenei pályát választottuk hivatásként. Tehát, ez a kötelék teljesen másképp működik, mint más hangszercsoportoknál. Ha például próbajátékra jönnek össze a zenészek, akkor bármilyen furcsa, mi ezt egy jó találkozási lehetőségnek tartjuk. Amikor legutóbb volt az Operaházban egy próbajáték, ott összeverődött 23-25 tubás, ami elég ritka. Az volt az első, hogy csináltunk egy közös fényképet a megjelentekről, annak ellenére, hogy valamilyen szinten riválisai voltunk egymásnak. Ez egy hegedűs próbajátékon szerintem elképzelhetetlen. A rézfúvósok között van egy láthatatlan szövetség, talán e miatt is szeretem a muzsikálást, főképp annak zenekari formáját.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. (Forrás: www.pecsiriport.hu)

Back