Pécs Arnóth Zoltánt leginkább arról lehet megismerni a városban, hogy nagy klarinéttáskával igyekszik a koncertpróbára, vagy a Mecsek-oldalt járja fekete labrador kutyájával. És így megy ez már közel negyven éve.

– Doktori diplomakoncertje lesz jövő kedden a Liszt hangversenyteremben. Mi szüksége van erre egy aktív zenésznek?
– Azt hiszem, tartozom ennyivel a hangszeremnek, mert a disszertációm is arról szól évtizedes tapasztalataim alapján, hogy milyen a klarinét hangja a zenekarban, miért szeretik annyira a zeneszerzők ezt a hangszert. És úgy gondolom, ez egy minőségi lépcső, megkoronázása a 37 évi pécsi zenekari és szólójátékomnak.

– Nézzük akkor a klarinétot. Mindig ilyen takaros billentyűsora volt?
– Háromszáz éves a hangszer, de sokáig csak néhány billentyűvel működtették, a mai formáját a XIX. század közepén érte el. Mindemellett a zeneszerzők, a karmesterek minden időben megkülönböztetett figyelemmel kezelték, mert a legnagyobb a fafúvósok közül a hangterjedelme, igen karakteres a hangja, hangszínárnyalatokban rendkívül gazdag, és több műfajban is kiválóan használható. Mozart pedig úgy nevezte a klarinétot, hogy a „szerelem hangja”. Azt is megjegyezném, hogy az összes hangszerbőröndben két klarinét található, eltérő hangmagasságra hangolva, a szimfonikus együttesekben pedig rajtunk kívül csak a trombitaművészek használnak felváltva két hangszert.

– Mire a legbüszkébb a pályafutása során?
– Hogy Pécsett elsőként hoztam létre klarinétkvartettet és bár egyre kevesebb időnk van a közös játékra, a diplomakoncertemen azért bemutatunk két zeneművet.

– Mindenki ezerrel dicséri a Pannon Filharmonikusokat. Valóban ennyit változott, javult az összhatás?
– Már a nyolcvanas években is a pécsit tartották a legjobb vidéki zenekarnak. Én abban látom a különbséget, hogy egykor mindig más-más hangszercsoport volt a kiemelkedő, napjainkban viszont egységesen jók a vonósok és a fúvósok is.

– A tanítás a másik nagy szerelem?
– Sokat tudok a klarinétról, a hangjáról, a szerepéről, és a tapasztalataimat mindig igyekeztem továbbadni. Harminc éve vannak tanítványaim az egyetemen, ugyanolyan elhagyhatatlan része ez az életemnek, mint a zenekari koncertek.

– Akad még, amit a hangszere mellett ilyen nagy becsben tart? 
– A kutyám és a pecabotom. A fekete labradorom a sporttársam, a „barátom és a pszichológusom”, a hegyoldalt járva sok mindent elmesélek neki. Másrészt rengeteg érdekes ismerősre tettünk szert ezeken a sétákon. A szólamvezető és Csibész Arnóth Zoltán 1958-ban született Püspökladányban. Debrecenben járta ki a zenei iskolák különböző fokozatait, majd a Zeneakadémia következett, és 1979-től játszik a pécsi szimfonikus zenekarban, évek óta a Pannon Filharmonikusok klarinét szólamvezetője. A nyolcvanas évek elejétől kezdődően, 32 esztendeje tanít a pécsi Zeneművészeti Főiskolán, majd a PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetében. Felesége, Arnóthné Papp Ildikó fuvolaművész a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára, fiuk, Máté 32, lányuk, Luca 25 éves. A labrador Csibész névre hallgat és most lett 10 esztendős.

Forrás: Mészáros B. Endre
Új Dunántúli Napló

Back