Latin szaxofon az est címe. Az Ön számára miben nyilvánul mag a művek latinos vonása? Milyen érzés Önnek ezeket a darabokat játszani?

Először is Milhaud Scaramouche szvitjéről néhány szót: ez a darab már konzervatóriumi éveimtől kezdve elkísér. Amszterdamban, ahol tanultam, része volt az alap repertoárnak. Akkoriban vonzott a darab virtuozitása és nyitott jellege. Később felismertem a különböző stílusokat, melyeket ez a darab képviselt: az első tételben megjelennek a Sztravinszkijra jellemző tizenhatodok, melyek hevesen rohannak át egymáson, keveredve merevebb, szögletesebb melódiákkal, ábrázolva a bohóc Scaramouche szökelléseit. A második tételben néhány egyszerű melódia és egy meglepő valcer hoz létre egy gyengéd atmoszférát. Ezzel szemben a harmadik tételben („Brasileira”) egy durvább és hihetetlenül lendületes szamba veszi át az irányítást. Ez utóbbi tétel garantálja a közönségsikert. 

Ez a darab egy igen meghatározó része a pályafutásomnak. A zongorára írt verzióját talán több mint százszor is előadtam már. A zenekari verziót körülbelül hússzor és mindig nagyon szívesen. Egy előadás különösen kiemelkedik a többi közül: 2014-ben a Sao Paolo Állami Ifjúsági Zenekarral játszottam, amely Sao Paolo szegény negyedeiből toboroz gyerekeket, magas színvonalú zenei oktatást biztosítva számukra, egy önkormányzati program finanszírozásában. El sem tudják képzelni, hogy ezek a gyerekek milyen lendülettel játszották a szamba részt!!

Tomasi versenyműve egy másik történet: pályafutásom kezdetén ez a darab meglehetősen ismeretlen volt számomra. Amikor mesterkurzusokat kezdtem tartani a világ minden táján, ráébredtem, hogy ez egy valódi sikerdarab a klasszikus szaxofon világában, miután tapasztaltam, hogy milyen nagy számban játsszák ezt a hallgatóim. Rájöttem, hogy ez a darab színes és igen nagy kihívásokkal teli. Mindeddig nem volt alkalmam arra, hogy zenekarral együtt játsszam. Így aztán e darabot illetően, koncertem a Pannon Filharmonikusokkal az én premierem lesz majd!! Tomasi nagyon szerette Spanyolországot és ez nyilvánvalóvá válik ebben a gyönyörű, színes darabban, melyet a spanyol költő, Juan d de Yepes y Alvarez (1542-1591) más nevén San Juan de la Cruz, Noche obscura del alma című verse ihletett. Ebben a versben egy férfi harcáról olvashatunk, az élet és a magasabb szintű értékek között.

Nagyon várom, hogy méltóan ábrázolhassam a darab zenei kontrasztjait: az első tételben lírai szakaszok után hősies, ritmusát illetően meglepő táncforma következik (5/4-ben!). A második tétel rendkívüli módon virtuóz „Dionüszoszi Bacchanália”, „Giration” címmel.

Miért tekinthetőek az elhangzó művek latinosnak véleménye szerint?

Ami mindkét darabban közös, az teatralitásra helyezett, letagadhatatlan hangsúly. A latin zenei érzés érzékelhető mindkét darabban: a Tomasi versenyműben hallhatjuk a hősies, ritmikus motívumokban, melyek mindvégig színessé teszik a darabot és engem igen erősen a Flamencora emlékeztetnek (Spanyolország volt Tomasi kedvenc országa!).  Egzotikus panorámát és festői képeket jelenít meg, melyek kétségkívül mediterrán hatásúak.

A Scaramoucheban viszont a latinos hatás dél-amerikai jelleget ölt. A harmadik tétel „Brasileira” olyan kiválóan képviseli a szambát, hogy képzeletünk automatikusan Rio de Janeiro tengerpartjait eleveníti fel.

Back