Gyermán István munkásságát és szellemiségét a nevét viselő, 1991-ben létrehozott alapítvány őrzi és örökíti át az utókornak.

A PFZ társulata Gyermán Istvánra lánya, Gyermán Júlia hegedűművész édesapja emlékére írt, itt közölt versével és Vedres Csaba muzsikájával emlékezik:

 

Angyal voltál te is

Angyal voltál te is, csak már nem emlékszel,
fényedet pazarlón szórtad szerte széjjel,
ingoványból sokszor két kezeddel húztál
tékozoltad erőd, mélybe értem csúsztál.
Végtelen hallgattad monoton szavaim
nyakadra kulcsoltad elzsibbadt karjaim,
csillagokon túlra repültél fel velem
várakoztál hosszan, hátha megérkezem.
Türelmedtől égő liliomok nyíltak
tűzből való testem lángjai táncoltak,
jó akartam lenni, mindenáron érted,
túllépni magamon, még ha nem is kérted ,
átmosni bensőmet ,patak a hegyeket
gyümölcsöt teremni ,bimbókat ,rügyeket,
bővizű kutakat fakasztottál bennem
gyökeret vert lábam, segítettél mennem,
megbocsájtás titkát kértem,elmesélted ,
átkozódásaim áldásra cserélted.
Egyetlen tollpihe, ez maradt utánad,
más felett tártad szét tiszta fehér szárnyad.

 

Vedres Csaba Szent Márton imája című műve az alábbi linkre kattintva meghallgatható.

 

/A képen Gyermán István és felesége, Gyermánné Vass Ágnes 1980-ban, forrás: pecsivonosok.hu/

Back