Lord George Gordon Byron (London, 1788-Görögország, 1824) 1816-ban írott műve, amely himnusz a szabad emberi egyéniséghez, aki lerázta magáról minden tekintély nyűgét. Manfred a legszebben ábrázolt individualista lázadó, de a közösségtől való tragikus elszakadása egyben a pusztán egyéni lázadás elégtelenségét példázza. Bővebben… Byron egyénisége, harcos költészete páratlanul mély hatást gyakorolt a XIX. század gondolkodóira és költőire. Goethe benne látta a romantikus szellem megtestesítőjét, de dicsérettel adózik éleslátásának is. Művei több zeneszerzőt megihlettek: Berlioz, Csajkovszkij, Donizetti, Liszt, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Schönberg, Schumann, Verdi. Legméltóbb sírversét maga írta meg, alig három hónappal halála előtt, harminchatodik születésnapján:

Kard, lobogó és körül lelkesen
Tábor övez, dicsőség Görögország.
A szép halál hazája - várva máris -
Előtted áll. Előre. Sose félj,
Egy a halál is.(ford.: Illyés Gyula)

(Kircsi László)

2007. április 26. PTE Szigeti úti Aula 19.30h
Schumann: Manfréd - nyitány
Chopin: e-moll zongoraverseny
Csajkovszkij: Manfréd - szimfónia, op. 58
Vezényel: Kocsis Zoltán
Közreműködik: Érdi Tamás - zongora

Back