A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának magánének szakos növendékei a Kodály Központ színpadán mutatják be vizsgaelőadásukat, így megismerhetjük a jövő tehetségeit. Az egyetemi fészket elhagyó énekesmadarak kirepülése ez az előadás, ahol a fiatal tehetség már művészként állhat együtt a színpadon a művésztársaival. Az opera hangszeres szólamait szintén az egyetem hangszeres hallgatóiból álló zenekar látja el. Büszkék lehetünk a sokéves készülés, tanulás és művészeti munka eredményére, a kreativitás, a zene és a fiatalos lendület találkozására. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar tervező grafikai osztálya a vizsgaelőadásnak külön logót és plakátot terveztetett, és a produkcióval egyidőben a Pannon Filharmonikusokkal közös zenei pályázat közönségszavazásra érdemes alkotásai is kiállításra kerülnek. Az előadás során a PTE az eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetemmel is együttműködik.

A bemutatásra kerülő mű alapját képező Beaumarchais-vígjáték témája vörös posztó: az első éjszaka kegyúri joga köré épül. Emiatt a korabeli cenzúra tiltólistára tette, sőt, több európai országban is hasonló lett a sorsa. Amikor Párizsban már előadásra kerülhetett, Bécsben még mindig tiltott mű volt, így nagy meglepetést okozott, hogy Lorenzo da Ponte engedélyt kaphatott operalibretto készítésére. Azonban ez csak a kezdete volt a darabot övező botrányoknak. Mozart egyik leghíresebb művét gyötrelmes körülmények között komponálta. A Szöktetés a szerájból óta nem tudott igazán sikert elérni, furcsa, bohém társaságba keveredett, nem törődött a saját karrierje építésével, a Figaro házasságát, ezt a már eddig is botrányos darabot viszont élete egyik főművének szánta. Titokban kezdett komponálni és mindössze hat hét alatt megírta az operát. Mozart eközben szörnyű anyagi gondokkal küszködött. A főpróba napján dobták ki lakásából – lakbérhátralék miatt. A zeneszerző kénytelen volt kölcsönért folyamodni barátaihoz. Felesége olyan beteg volt, hogy járni sem tudott. Eközben a mű előadását Salieri és baráti köre igyekezett meghiúsítani. A mester ellenfelei talán érezték, hogy ez az új opera magasabb szintre emeli a vígopera fogalmát. Az opera bemutatója 1786-ben végül vegyes sikerrel zárult, a zeneértők lelkesedtek érte, az arisztokrácia már kevésbé. Egy évvel később viszont a monzai bemutató meghozta a várt sikert, a műből elkészült a német fordítás, amelyet Magyarországon először 1795-ben mutattak be. Később az előadók visszatértek az eredeti, olasz nyelvű előadáshoz.