Vannak olyan emblematikus művek, melyek szinte egymagukban képviselik egész műfajukat. A passiót Bach két műve, a szimfóniát Beethoven kilencedikje, a requiemet pedig Mozart és Verdi alkotása. Ebben az évadban Verdi nagyszabású, minden érzelmet megmozgató művével emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Verdi fiatal korában két év leforgása alatt elveszítette mindkét gyermekét és feleségét is. Három évtizeddel később két barátja, Rossini és Manzoni halála arra ösztönözte, hogy megrendelés nélkül, elismert operaszerzőként írja meg talán legszebb operáját, mely nem is opera, hanem egész estés misekompozíció: requiem. Ez a mű tulajdonképpen kiemelte műfaját a liturgikus keretek közül, és a zeneszerzők eszközévé lett, hogy közönségükkel együtt elmélkedjenek a halálról. Pedig erről még a barátok is ritkán beszélnek. Aki eljön meghallgatni ezt a hangversenyt, Verdivel beszélhet róla – halálról, életről, gyászról, félelemről, reményről, feltámadásról, mindarról, amivel egyszer mindannyian szembenézünk.

A bensőséges zenei élmény mellett az elmúlt évek hagyományát folytatva a hangverseny kezdete előtt a közönség tagjai mécsesek meggyújtásával emlékezhetnek szeretteikre a Kodály Központ bejáratánál.